Hidrológiai tájékoztató, 2010

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Szlabóczky Pál: A 2006. pünkösdi miskolci karsztvízszennyezés hidrológiai jelentősége

2. táblázat. Nyomáshullám és tömegáram elérések (Szenny)víznyelő Táv Elérési Sebesség Esés km nap hullám km/d % Juhdöglő völgyi 0.9 1,05 1 .kezdete 0.86 2.8 1,2 1 .tetőzése 0.75 (Meddővel 0, 2.kezdete 1.5 tömedékelve) 0,9 2. tetőzése 1 Mexikó-völgyiek 6.6 4 1 .tetőzése 1.65 2.6 (Feltárva 9 2. kezdete 0.73 csupasz mederben) 11 2.tetőzése 0.6 Bikarét alattiak 7.5 17 1 .tetőzése 0.44 5 (Fedővel takarva) 23 2.tetőzése 0.33 Balla-völgyiek 16.5 24 1. bizonytalan 0.69 2.2 (Csupasz mederben 63 1. + 2.eleje 0.26 feltáratlan) 75 vége 0.22 Átlag: 0.75 zónákra tekintve mértékadónak, az üreges zónákban és a víznyelők alatti meredek barlangos szakaszokban a rövid idejű vízszintemelkedés több 10, akár 50-70 m is lehet, a pénzpataki és a Mexikó-völgyi adatok szerint (lásd: Barlangtani Intézet Adattárában). A június 2. és 3.-i nagy csapadékkal indult két árhullám által kiváltott, és egymást követő természetes és mesterséges kútvíz szennyeződések jól összevethetők azok eredetével. Az igazságügyi szakvéleményhez (Gemenci T. - Szlabóczky P. 2006) beszerzett adatsorokból, valamint az ANTSZ publikált esetismertetésből a legjellemzőbbeket összefoglaltuk az 1. táblázatban. Az első két szennyeződéshullám az 1 km-en belüli Juhdöglő-völgyi víznyelőnél felhalmozódott szippantós fekáliás ürítések elöntési aktiválásából származott (erről annakidején a Vízmű Igazgató is beszámolt a TV-ben). A következő két hullám a légvonalban 4 km-re található, igen erőteljes települési szennyvízterhelésű Mexikó-völgyi feltárt víznyelőktől származott. A Mexikó-völgyi barlang antropogén elszennyeződése a 70-es évek elejétől ismert (Székely K. et al. 2003). Az ezután megjelent zavarossági, valamint pathogén bakteriális szennyezés hullámok a bükkszentkereszti mélyponti szennyvízátemelők alatti víznyelős völgyszakasztól, valamint a répáshutai szennyvíztisztító alatti Balla-völgyi víznyelős patakmedertől származtatható. Ezek között ugyan lehetnek időbeli eltolódások vagy átfedések, de más megoldással a szennyezés hullámok eredete semmiképpen nem magyarázható! A jelen tanulmány célja a felsorolt szennyezések karszthidrológiai (nyomjelzési) értékelése. A mérési adatokat a 2. táblázat foglalja össze. A „Táv"oszlopban az 1.ábrán feltüntetett, hegységszerkezet által kijelölt föáramvonalak hossza szerepel. A valódi járatrendszer tourtozitása (GaálL. 2008), és az áradási turbulencia miatt az elemi vízrészecskék pályája az előbbi áramvonal hosszát sokszorosan, akár nagyságrendileg is meghaladja. Ennek következtében a számított sebességek is csak fiktív adatok, ahogyan azt általában a nyomjelzéseknél értelmezzük. A csapadék/szennyezési hullámok levonulásából számított sebességek (12 adat) pillanatnyi nagyságrendje cm/s. Ez megfelel a térségben végzett nyomjelzéses vizsgálatok nagyságrendjének (Böcker T. 1970). Az előbbiek alapján nyilvánvalóan ettől egy nagyságrenddel nagyobb: dm/s barlangi átlagos vízfolyási sebességgel kell számolnunk, ami megfelel a százalékos nagyságrendű hidraulikus átlag esésnek. Ez is úgy tekintendő, hogy a szifonok előtti termekben, magas kürtőkben a víz szinte „megáll" miközben erősen örvénylik, még a szifonok utáni és meredek szakaszokban, akár m/s sebességgel is tovább zúdul. Ezen ismétlődő áramlási sebesség változások gyorsulásai okozzák azt a barlangi belső eróziót, ami a források zavarosodásában nyilvánul meg. Ezt a folyamatot fokozza az esőzések hullámzó intenzitása, amelyet folyamatos méréssekkel csak a közelmúlttól kezdenek kimutatni. A mérsékeltövi, kontinentális medencékben az utóbbi időben egyre gyakoribb „trópusi zivatarok" eme erőteljes intenzitás hullámzása már a klímaváltozás egyik jellemzője. Hangsúlyozni kell, hogy a 2006. évi eseménysor egyes elemeit a víznyelőkön át a barlangokba bezúduló nagytömegű víz emelkedése által generált nyomáshullámok, másokat maga a (víz) tömegáram okozta. Az 1. táblázatból az is kitűnik, hogy a két csapadékbeszivárgási hullám érkezési különbségei a távolság függvényében növekednek 1-1,3 napról 7-9 napra. A szennyezéshullámok lecsengése pedig 8 órától (Juhdöglő-völgyi 1 .hullám) másfél hónapig (Balla-völgytől) tartott. A vizsgálatok azt igazolják, hogy tapolcai vízmű kutakhoz Répáshuta térségéből is érkezhet víz gyors áramlással, barlangjáraton keresztül, legalábbis bizonyos karszthidraulikai helyzetekben. A község alatti Balla-völgyi patakmederben 8-10 víznyelős szakaszt ismerünk. Ezek még nincsenek feltárva, de közvetlenül néhány mellett feltárt aknabarlangot ismerünk. A völgy ilyen víznyelős szakaszaitól K-i irányba, Tapolca felé jól követhető néhány 10 (100m) széles jól karsztosodó mészkővonulat. Böcker T. és Vecsernyés Gy.(1983) tanulmányából idézve: „A (tapolcai) forrás - Bükkszentkereszti megfigyelő kút - Tebe pusztai kút vonala egy igen jellegzetes, a Lusta-völgyhöz hasonló földalatti járat rendszerre utal." A répáshutai vízgyűjtő figyelmen kívül hagyásával nem adódnak ki a szárazidőszaki, vagy téli beszivárgás mentes időszakok tapolcai vízhozam összegei. (Szlabóczky 63