Hidrológiai tájékoztató, 2010

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Somody Anikó: Magyarország Vízgyűjtő-gazdálkodási terve műszaki földtudományi szemmel

Vízgyűjtők és víztestek jellemzése A Duna vízgyűjtő Európa második legnagyobb vízgyűjtője 801 463 km

2-es területével. A Duna-medence összesen 19 országot érint, mely közepén Magyarország helyezkedik el (/. ábra). A Duna, mint a legnagyobb Fekete-tengerbe ömlő folyó, jelentős mértékben hozzájárul annak eutrofizálódásához és szennyeződéséhez. A folyam hossza 2 780 km, vízhozama a Duna-deltánál átlagosan 6 550 m

3/s. Két legnagyobb mellékfolyója a Tisza és a Száva. A Tisza-vízgyűjtő a Duna legnagyobb területű részvízgyűjtője (157 186 km

2), amelyen öt ország osztozik. A Duna vízgyűjtőjén több mint 81 millió ember él. 1. ábra. Tervezési terület - a Duna vízgyűjtő kerület magyarországi része (www.vizeink.hu) A VKI szerint az EU tagállamoknak 6 évenként kell vízgyűjtő-gazdálkodási tervet készíteniük a vízgyűjtő kerületre. Az elsőt 2009.12.22-ig kellett összeállítani. A Duna vízgyűjtő-gazdálkodási terve, mely a Duna vízgyűjtő kerületre vonatkozik a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság (TCPDR) koordinálásával készült (www.icpdr.org). E kerület magában foglalja a Duna vízgyűjtőt és a Feketetenger partmenti vizeit, illetve partvidéki vízgyűjtőit is (807 827 km

2). A nemzetközi és határvízi kapcsolatok Magyarország szempontjából létfontosságúak, hiszen felszíni vízkészleteink több mint 90%-a a határon túlról érkezik és felszín alatti vízkészletünk jó része is összefügg a szomszédos területekkel. A határral osztott vízgyűjtőkkel, víztestekkel kapcsolatos egyeztetések hivatalos testületei a Határvízi Bizottságok. Hazánkban a VKI végrehajtásának irányításáért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM, H-1011 Budapest, Fő utca 44-50.) a felelős. Az előírások kielégítése és a hatékony társadalmi részvétel érdekében a tervezés hazánkban több szinten valósult meg: - országos szinten az országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv, - részvízgyűjtő - Duna-közvetlen, Tisza, Dráva, Balaton - szinten (4 részvízgyűjtő terv), - tervezési alegységek szintjén (összesen 42 alegységi terv), - víztestek szintjén. Hazánk természeti-ökológiai értékekben kiemelkedően gazdag ország, amit jól mutat az is, hogy a felszíni víztestek 75%-a, míg a felszínnel közvetlen kapcsolatban lévő felszín alatti víztestek szinte mindegyike érint védett területet. Ennek ismeretében a vizek jó állapota szempontjából nagy hangsúlyt kap a víztől függő védett élőhelyek jó állapotának biztosítása. A víztestek állapotával kapcsolatos jelentős problémák A VKI végrehajtása szempontjából jelentős vízgazdálkodási problémának számítanak azok a vízi környezetet érő hatások és az ezeket okozó terhelések és igénybevételek, amelyek jelentős mértékben veszélyeztetik a környezeti célok elérését 2015-ig. A 2008. novemberében kiadott erről szóló jelentés a Duna vízgyűjtőre vonatkozó elemzéssel összhangban a következő problémákat foglalta össze: - Felszíni vizek eutrofízálódása, beleértve a Feketetengerre, mint végső befogadóra gyakorolt hatást is. - Felszín alatti vizek nitrátosodása, amely veszélyezteti az ivóvízminőséget, a táplált felszíni vizeket, esetenként a tápanyagtartalomra érzékeny vizes és szárazföldi élőhelyeket. - Felszíni vizekbe jutó veszélyes anyagok, amelyek, különösen havária jellegű megjelenésük esetén az ökoszisztéma jelentős károsodását vagy pusztulását okozhatják. - Felszíni vizekbe bevezetett termálvizekből származó hő- és szennyezőanyag-terhelés az állóvíz jellegű, illetve kis vízhozamú, azaz kis hígulást biztosító vizek esetében károsítja, átalakítja az ökoszisztémát. Felszín alatti vizeket elérő veszélyes anyag terhelések pontszerű előfordulásai elsősorban a vízbázisok védőterületein jelentenek fokozott veszélyt, de a felszín alatti vizek szennyeződése általában veszélyeztethet felszín alatti víztől függő élőhelyeket és korlátozza a felszín alatti vízkészlet hasznosítását. - Az árvízvédelmi létesítmények, a folyók szabályozottsága, partvédelem, a mederben épült műtárgyak és a part menti területhasználat jelentősen befolyásolják a vízi élőlények életfeltételeit: hosszirányú vándorlás akadályozása, a hullámtéri és mentett oldali mellékágak, holtágak és mélyfekvésű területek nem elegendő vízellátottsága, parti növényzónák károsodása. - A vízfolyások kisvizi hozamához viszonyítva jelentős vízkivételek és átvezetések ökológiai vízhiányhoz vezethetnek (tartósan vagy ismétlődően az ökológiailag szükséges vízhozamnál kevesebb víz folyik a mederben). - A belvízvédelem jelentősen módosítja az érintett terület vízháztartási, lefolyási viszonyait. - A felszín alóli vízkivételek, illetve a talajvizet tartósan megcsapoló csatornák csökkentik a felszín alatti vízből táplálkozó ökoszisztémák (FAVÖKO-k) vízellátottságát (vizes és szárazföldi élőhelyek szárazodását, károsodását okozva). A jelentős, koncentrált, visszasajtolás nélküli termálvízkivételek az Alföld egyes részein folyamatos vízszintsüllyedést okoznak a termálvíztartóban, ami túltermelésre utal. - Az ivóvízellátásra használt felszín alatti vizek nem megfelelő vízminősége nehezíti a biztonságos ivóvízellátást (természetes vízminőségi problémák: arzén, ammónium, bór, vas, mangán stb., illetve sérülékeny ivóvízbázisok szennyeződési veszélye). - A külföldi hatások által jelentősen befolyásolt határokkal metszett vízfolyások, ahol a környezeti célkitűzés külföldi intézkedések nélkül nem érhető el. A hatások egyaránt érinthetik a mennyiségi és minőségi viszonyokat. 50