Hidrológiai tájékoztató, 2009

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A délnyugat tibeti (Kína) mészképző hévforrások vizsgálata és kapcsolatuk a lemeztektonikai folyamatokkal

A délnyugat tibeti (Kína) mészképző hévforrások vizsgálata és kapcsolatuk a lemeztektonikai folyamatokkal DR. SCHEUER GYULA Bevezetés A közelmúltban a Hidrológiai Tájékoztatóban (2007) szerzőtársammal Szentirmai L. nével közösen már vázlatosan ismertettük Tibet déli részén a keletázsiai-indiai lemezek ütközési zónájához kapcsolódó hévforrásokat. Ezen belül áttekintést adtunk az Indus-Jarlung Cangpó árokrendszerben feltörő mészképző Tirtapuri és Manaszarovár hévforrásokról. Mivel ezek vízföldtani adottságainak teljesebb megismerését a továbbiakban is indokoltnak tartottam ezért kértem fel Szentirmai Évát aki 2009 júniusában a forrásokhoz közeli Kajlasi cora zarándok út bejárására a helyszínre utazott, hogy az érintett forrásokat is keresse fel (1. kép). Ennek alapján helyszíni megfigyelésekkel, adatgyűjtéssel, vízminták vételével és képek készítésével tegye lehetővé a forrásokra vonatkozó vízföldtani ismeretek bővítését. E helyen mondok köszönetet Szentirmai Évának a helyszíni megfigyelésekért, a vízmintákért és a kiváló képekért. 1. kép. Kajlas északi oldala 2009. júniusban A jelen ismertetés a 2007-ben megjelent anyag kiegészítése újabb részletesebb adatokkal mint a hévforrásokra mint pedig a lerakódásaikra vonatkozóan színesítve és szemléltetve képekkel. 2. A hévforrások vízföldtani adottságai és üledékképződésük 2.1. Környezetföldtani adottságok. A tibetiek szent hegye a Kajlas a nyugat-kelet irányú Transzhimalája hegység nyugati felének déli peremi részén helyezkedik el. Közvetlenül alatta húzódik a subdukcios folyamatok hatására létrejött kb. 2000 km hosszúságú árokrendszer amelyen belül törnek fel a vizsgált és tárgyalt mészképző hévforrások. Ezt az árokrendszert a földtani térképek hangsúlyozottan jelölik, amit az indiai és ázsiai lemezek ütközésével kapcsolatos subdukcios folyamatok egyik alapvető és lényegi megnyilvánulás formáját és Indus- Jarlung Cangpo zónaként tüntetik fel (7. ábra). Horváth G. {Próbáld F.-Horváth G. 1998) leírásában az árokrendszer mentén kelet-nyugati irányba sorakozva fordulnak elő ofiolitok (ultrabázikus magmás kőzetek) amelyek az indiai lemez feltorlódásával (Himalája) és alábukásával kapcsolatos tektonikai folyamatokkal összefüggő magma feláramlásokból keletkeztek. Továbbá megemlíti még, hogy aktív gejzírmezők jelzik az itt lezajló folyamatokhoz kapcsolódó hidrotermás tevékenységet. A rendelkezésre álló földtani adatok szerint az ofiolitok jelentős elterjedésben fordulnak elő a ManaszarovariRaksasz tavak mentén, valamint a Tirtapuri hévforrások környezetében. A térségben a földtani térképek szerint igen változatos korú és kifej lődésű kőzetek találhatók a felszínen rendszerint kelet-nyugati csapásirányú vonulatokban. A vizsgált források tágabb környezetében kimutatták a paleozoikumon belül kambrium-ordoviciumi és karbon-permi időszakokba sorolt üledékes, metamorf és mélységi magmás kőzetféleségeket. A mezozoikumon belül jelentős mészkő és homokkő képződés történt a jurában és a krétában, továbbá az óharmadidőszaki kőzetcsoporton belül a térképek kontinentális és tengeri üledékeket egyaránt feltüntetnek. A hévforrások környezetében a változatos kifej lődésű negyedidőszaki üledékek takarják le az idősebb kőzeteket. A vizsgált hévforrások helyeit a mellékelt helyszínrajzon tüntetem fel (1. ábra). 2.2. Tirtapuri hévforrás és forrásmészkő ismertetése. E hévforrások a Kajlastól nyugat felé folytatódó hegygerincről kiinduló völgyben törnek fel és a 271 sz. főútról közelíthetők meg. E forrást és környezetét szent helynek tartják ahol számos un. „remete barlang", több kisebb gompa, imamalmok, csortenek találhatók a szokásos kifeszített színes imazászlókkal. A völgy északkelet-délnyugati irányú és a Szutlej völgyéhez csatlakozik. A völgyben kisebb folyó szállítja 2. kép. A Tirtapuri forrásterület egyik vízkilépése forrásvizi mészkővel 50