Hidrológiai tájékoztató, 2008

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László: Vízügyi évfordulók 2009-ben

csövekben ", valamint az Energia-átalakulások folyadékokban " c. kötetek. Legjelentősebb vízgépészeti találmánya a róla elnevezett vízturbina (1916), amely különösen a közepes esések és térfogatáramok esetén működtethető jó hatásfokkal, (t Budapest, 1922. augusztus 1.) 1859. szeptember 12. Az Ér- és a Berettyószabályozó társulatok a munkák hatékonyabb elvégzése érdekében összeolvadtak, s ettől kezdve debreceni székhellyel létrejött a Berettyó- és Érszabályozási Társulat. 1859. szeptember 24. t Gáthy István (Tata), mérnök, műszaki író, akadémikus. Az Eszterházy-uradalom mérnökeként a terület mocsarainak lecsapolásával foglalkozott. Elkészítette a Rába, Rábca és Marcal szabályozási tervét. Találmánya a mérőasztalt helyettesítő szögtükör. Megírta az első magyar „Zongoraiskolát" (1802). (* Huszt, 1780.június 1.) 1859. november 17. * Farkass Kálmán (Lovasberény), mérnök. Az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársaként a közegészségügyi mérnöki szolgálat megszervezője és első vezetője volt. Ő tervezte Veszprém város vízművét (1894), a Mezőség regionális vízellátására készített úttörő terve a világháború és az azt követő békeszerződés miatt nem valósulhatott meg. ,,/J sík területen fekvő és vízfolyásoktól távol eső hazai városok csatornázása " című tanulmányát a hazai mérnökegylet aranyéremmel tüntette ki. (t Budapest, 1953. január 28.) 1859. Árvíz vonult le a Temes-Béga völgyében, amely mintegy 1720 km

2 területet öntött el. A katasztrófa hatására az akkori Béga-csatorna kir. művezetőség főnöke, Háky Dániel tervet készített a Temes és a Béga völgyének a rendszeres elöntésektől való megóvására. Ebben új gondolatként szerepelt az árhullámok tetőző hozamának csökkentése egy erre kijelölt terület - „mérséklő medence" (mai néven szükségtározó) - elárasztása révén. 1859. Wachtel Dávid (1807-1872) orvos, egyetemi tanár - a gyógyforrások kihasználtságának vizsgálatára Alexander von Bach belügyminisztertől kapott megbízatását teljesítve - Sopronban megjelentette az „

Ungarns Kurorteund Mineralquellen" c. művét, amelyben felhívta a figyelmet a fürdőhelyek elhanyagoltságára. 1859. A Fehér-Körös Gyula-békési átvágásával a korábbi Holtág, mint Élővíz-csatorna belvízlevezető csatornává vált. 1859. Klasz Márton királyi főmérnök tervet készített a Duna bal parti (Ócsától Nádudvarig terjedő) területei belvizeinek levezetésére. A belvízcsatornák számára két dunai betorkollást tervezett: egyet a dusnoki Vajas-toroknál és a másikat Bajánál. A tervet, - amely főmérnöki jelentés a balparti Dunagátról és a Turján-Orjeg vizének lecsapolásáról" címmel nyomtatásban is megjelent Pesten akkor nem valósították meg, de amikor 1870-ben az ármentesítő töltéseket nagyobb méretekkel kezdték kiépíteni, még a társulat megalakítása előtt hozzáfogtak az általajavasolt levezető csatornák kiásásához. Az építkezést a vidék legnagyobb birtokosa, a kalocsai érsekség is szorgalmazta. 125 éve 1884. január 23. * Trümmer Árpád (Budapest) vízépítő mérnök. Több évtizedes kultúrmérnöki szolgálat után, 1933-ban lett a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Főosztályának munkatársa, ahol a Hármas Öntözési Bizottság tagjaként részt vett a Tiszántúl öntözési tervének kidolgozásában. Irányította a hódmezővásárhelyi öntözőrendszer tervezését és építését. 1938-1943-ig a vízügyi szolgálat vezetője, 1945 után a VIZITERV tanácsadója volt. (f Budapest, 1961. november 30.) 1884. február 29. * Guóth Béla (Pozsony), mérnök. Számos hazai és külföldi vízépítési műtárgy tervezésében és építésében vett részt. O tervezte a csepeli szabadkikötő műtárgyainak jelentős részét, s később Fekete Györggyé 1 együtt szerzője volt a kikötő távlati fejlesztési tervének. A földmérői tagok numerikus tervezéséről írt tanulmányai új utakat nyitottak a magyar geodéziai gyakorlatban, (t Budapest, 1971. október 27.) 1884. április 26. Az Országgyűlés elfogadta az 1884:XIV. törvénycikket, az ún. „tiszai törvény"-t, amely rendszerbe foglalta a törvényhozásnak, főleg az 1879. évi szegedi árvíz óta - a Tisza és mellékfolyóinak szabályozására vonatkozó rendelkezéseit, meghatározta a társulatok és az állam kötelezettségeit, valamint az ármentesítő társulatok igazgatásának szervezetét. A jogszabály a Tiszavölgyi Társulatot törvényileg is megerősítette azzal, hogy valamennyi társulatnak, amely a Tisza és mellékfolyói mentén alakult kötelezővé tette a belépést a Tiszavölgyi Társulatba. 1884. szeptember 19. * Maucha Rezső (Budapest), kémikus, hidrológus, limnológus, egyetemi magántanár, akadémikus. Előbb a Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomáson, utóbb a Haltenyésztési Kutató Intézetben működött, (melynek 1913-ban vezetője lett), 1913-1914-ben részt vett a Gonda Béla által szervezett Adria-expedícióban (Najade-expedíció). Úttörő munkát végzett a vízi élővilág anyag- és energiaforgalmának tanulmányozásában. 1932-ben németül megjelent e tárgyú munkája ma is alapvető kézikönyv. Mint kémikus továbbfejlesztette Winkler Lajos vízelemzési módszereit és újabbakat dolgozott ki a vízben oldott anyagok meghatározására. A Nemzetközi Limnológiai 67