Hidrológiai tájékoztató, 2008

A „80 ÉVES A BEREGI GYÓGYVÍZ” TUDOMÁNYOS KONFERENCIA ELŐADÁSAI - Pap Sándor: Pávai Vajna Ferenc szénhidrogén- és hévíz kutatásai a Közép-Alföldön

Szolnok város képviselőtestülete 1926. január 18.-i közgyűlésén úgy döntött, hogy az épülő szálloda és gyógyfürdő melegvíz ellátására és fűtésére az épületkomplexum elé ártézi kutat fúrat. Szakmai tanácsadójuknak Horusitzky Henriket a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatóját és a hajdúszoboszlói gyógy-hévizet feltáró Pávai Vájna Ferencet választották. Pávai Vájna Ferenc egyik szakmai nyilatkozatában kifejtette, hogy: „Minden esetre helyesebb lett volna, ha előbb keresték volna meg a hőforrást és azután a melegvíz mellé építették volna fel a fürdőt." Ennek ellenére a kút fúrását mindvégig figyelemmel kísérte, szakmai tevékenységével segítette. A kútmunkálatok során a két szakember nem mindenben értett egyet, de a végén a megnyitandó rétegeket együtt jelölték ki. A kút vízhozama 600-800 l/min, hőmérséklete 60 °C volt. A melegvizet a fürdő üzemeltetése mellett még a szálloda és a környékbeli villák fűtésére használták. A leválasztott gázzal egy generátort hajtottak meg, amelyik a szállodát és a színházat látta el elektromos árammal. Elgondolkodtató és megszívlelendő példa, hogy a feltárt természeti kincset mind a négy település milyen sokoldalúan hasznosította az utolsó cseppig. Az alsó-felsőpannóniai határon levő homokkő rétegekből termelt alkáli-hidrogénkarbonátos, jódos, brómos vizek gyógyhatását mind a négy településen azonnal megtapasztalták, felismerték. Szolnokon a Tisza szállodával egybeépült fürdőben a vizet feltárása óta külsőleg és ivókúraként „Áldás víz" néven gyógyításra használják. A szálloda és a fürdő épülete megőrizte XX. század eleji formáját. Debrecenben az 1930-as években épült fürdőt fokozatosan bővítették, modernizálták. Napjainkban egyaránt szolgálja a gyógyulást és a szabad idő kellemes eltöltését. Hajdúszoboszlón és Berekfürdőn a kezdeti, ásott gödrökben, vízelvezető csatornákban történő gyógyfurdőzést fokozatosan egyre modernebb fürdők, gyógykezelési lehetőségek váltották fel. Számos gyógykezelést is biztosító szálloda épült. Látványos fejlődést hoztak a XXI. század elején a Széchenyi terv biztosította pénzből megvalósított beruházások. A gyógyászati kezelések és gyógyvizes medencék mellett kellemes környezetben több medencét, élményfürdőt is használhatnak a látogatók. Pávai Vájna Ferenc munkásságának eredményeire alapozva a kiépített fürdők ma a Közép-Alföld legfontosabb idegenforgalmi vonzerejévé és gazdasági forrásává váltak. A fürdők a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt több ezer embernek adnak munkát, biztos megélhetést. Évente több tízezer a száma azoknak akiket a víz betegségükből kigyógyít vagy állapotukat javítja és több százezren találnak kikapcsolódást, pihenést, az ott eltöltött idő alatt. Mindezek az eredmények egy geológusnak, Pávai Vájna Ferencnek köszönhetők, aki nemcsak kiváló tudós, hanem tudását a haza szolgálatába állítani tudó szakember is volt. Csiky Gábor így ír róla: „A magyar földtani történelem sajátos, de kétségtelenül nagy egyénisége volt. A magyar földtan fejlődésében jelentős tudománytörténeti szerepet töltött be különleges tevékenysége." Gyakorlati munkássága, az általa feltárt termálvizek miatt, és mert élete végéig küzdött a magyarországi hévizek sokoldalú hasznosításáért a „hévizek atyjának" nevezzük. Kutató munkásságáért, annak eredményeiért életében elismerést nem kapott, sőt élete végén szinte nyomorgott. Nyugdíjas korában a Baranya megyei Mázán egy kis bányászlakásban élt harmadmagával. Leveleiben erről így ír: „Se saját házam, se semmiféle olyan vagyonom vagy jövedelmem nincs, amit a megélhetésen kívül egyébre fordíthatnék." Hajdúszoboszló és Debrecen elöljáróságát kéri, hogy biztosítsanak neki egy szobakonyhás kis lakást vagy egy panzióban szobát és koszt ellátást. Kérését nem teljesítették. 1963. február 17.-én a következőket írja: „Cudar hideg időben, nyakig öltözködve mindenféle rongyokban nehezen mozgok, könynyen fáradok, a szobámban sem vetkőzhetek le ingujjra." Megkeseredetten folytatja: „Országos viszonylatban bebizonyosodott, Pávai Vajna Ferencnek csak annyi nyugdíjat adnak, hogy azért senki sem tud szállást, ellátást nyújtani, legfeljebb a duplájáért. Ez lehet? Mint sok egyéb is. Pl. Az Új Magyar Lexikon szerint nem csak nem vagyok, nem is voltam és nem is csináltam semmit", célozva ezzel arra, hogy az előző lexikonban még szerepelt. A szekszárdi kórházban halt meg 1964. január 12.-én, 77 éves korában. A mázai bányásztemetőben helyezték örök nyugalomba. Ahogy azonban az élete is változatos, fordulatos volt, úgy halálában sem találta meg elsőre az örök nyugalmat. Még kétszer temették el. Özvegyen maradt felesége szolnoki rokonaihoz költözött és ekkor Pávai Vajna Ferencet is átszállították a szolnoki temetőbe. Az utókor lassan kezdte fel-és elismerni munkájának jelentőségét. Hajdúszoboszló város vezetősége halálának 12. évfordulóján „Hajdúszoboszló városa díszpolgára" címet, néhány évvel később pedig díszsírhelyet adományozott neki. Ide temették el immár harmadszorra, időközben elhunyt feleségével együtt 1981. október 26.-án. A fürdő előtt felállították mellszobrát, utcát és általános iskolát neveztek el róla. A város múzeumában külön kiállítás idézi alakját, munkásságát. Nevével ásványvizet palackoznak és forgalmaznak. Berekfürdőn utcát és szállodát neveztek el róla. Szolnokon a Tisza szálló falán emléktábla idézi ottani tevékenységét. Hexameterbe szedett szövege így hangzik: Hirdeti emlékét ez a kút is Pávai Vajna Ferencnek „Hévizeink atyjának" Szolnok városa is Szüntelen áldja nevét. 36