Hidrológiai tájékoztató, 2007

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Pálfai Imre: Emlékezés Rapaics Radóra, halála 100. évfordulóján

Emlékezés Rapaics Radóra, halála 100. évfordulóján Rapaics Radóról nagyon keveset tud a mai vízügyi társadalom, sokan a nevét sem hallották, pedig jelentős személyiség volt, két évtizeden át vezette a vízügyi szolgálatot, s főleg az árvízvédelem fejlesztése és a folyók szabályozása körül szerzett érdemeket. Halálának 100. évfordulója alkalmából illő róla megemlékeznünk, életútját felidéznünk. Ruhmwerthi Rapaics Radó 1848. március 13-án Szegeden született. Középiskolai tanulmányait Egerben végezte, innen Pestre ment jogot tanulni. Jogi vizsgáit a győri jogakadémián tette le. Állami szolgálatát 1870 őszén kezdte meg a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban. 1876-tól a vízi ügyek osztályán dolgozott. Az 1881. évi rendkívüli Tisza-völgyi árvíznél Csongrád város és vidékének védelmét vezette. Itteni működésének elismeréseként osztálytanácsosi címet és rangot kapott. 1882-ben valóságos osztálytanácsossá nevezték ki, s a tiszai ügyosztály vezetésével bízták meg. Ugyanebben az esztendőben a Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának is tagja lett. Ebben a minőségében részt vett a Tisza-völgy rendezését szolgáló nagy munkálatokban. Jelentékeny része volt a Tiszának és mellékfolyóinak szabályozásáról szóló 1884. XIV. törvénycikk megalkotásában, mely a társulatok igazgatási szervezetét is megfelelően rendezte. Rapaics nagy szerepet játszott az 1885. évi XXIII. tc., a vízjogi törvény végrehajtásában, a vízügyi jogszabályok kidolgozásában. 1887-ben már mint miniszteri tanácsost a vízi ügyek főosztályának élére állították. Műszaki ügyekben kevésbé volt járatos, de ezek megoldásában is részt vett, pl. az 1888. évi dunai árvíznél a felső-dunai problémák tisztázására kiküldött bizottságot ő vezette. 1889-ben a vízügyi szolgálat átszervezése kapcsán Rapaics Radó az újonnan alakult Földmívelésügyi Minisztériumhoz került, ahol a vízügyekkel foglalkozó V. főosztály vezetője lett. Hozzá tartoztak a vízszabályozás és az árvízmentesítés feladatai, a vízrajzi tevékenység, továbbá a kultúrmérnöki és a vízjogi ügyek is. A főosztály egyik legfontosabb feladata a már említett vízjogi törvény végrehajtása volt, s ebben Rapaics személy szerint is komoly munkát végzett. Véleménye nemcsak a kormánynál volt irányadó, hanem a társulatoknál is: pl. 1. kép. Szeged, Stefánia-sétány a Rapaics-emlékszoborral (1920) azok kuszált viszonyainak rendezésében, az érdekellentétek kiegyenlítésében. Árvizek alkalmával ő volt a minisztérium vezérkari főnöke, így az 1895. évi rendkívüli tiszai árvízvédekezésnél is, amelynek sikeres befejezése után - állami szolgálatának huszonöt éves jubileuma alkalmából - az uralkodótól a Szent István rend kiskeresztjét kapta. Már hosszabb ideje államtitkári teendőket is végzett, amikor 1904-ben a minisztérium második államtitkárává nevezték ki. Rapaics Radó - hosszas betegeskedés után - 1907. május 30-án, 59 éves korában hunyt el budapesti lakásán (Mária Valéria u. 14.). Június 1.-én temették el a Kerepesiúti temetőben. Hamvai ma Szegeden, a Belvárosi temetőben nyugszanak. Rapaics Radó emlékének megörökítésére a Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának kezdeményezésére és irányításával országos akció indult, melynek eredményeként - egy alapítvány létesítésén túl - Szegeden, a Stefánia-sétányon, emlékoszlopot (obeliszket), a Belvárosi temetőben pedig síremléket állítottak föl. A Stefániasétányon lévő emlékoszlopot (1. kép) - a Magyar Mérnök és Építész Egylet szegedi osztályának alakuló ülésével egybekötve - 1912. október 13-án leplezték le. Az avatóbeszédet - a Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága nevében - Rónay Jenő, Torontál vármegye volt főispánja RAPAICS RADÓ 1848-1907 A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUM VÍZÜGYI FŐOSZTÁLYÁNAK KÉT ÉVTIZEDEN AT VEZETŐJE VOLT. KIMAGASLÓ ERDEMEKET SZERZETT AZ ÁRVÍZVÉDELEM FEJLESZTÉSE ÉS A HAZAI FOLYÓK SZABÁLYOZÁSA KÖRÜL. 2. kép. Rapaics Radó bronz domborműve az ATI-KÓV1Z1G székházának homlokzatán (Szeged, Stefánia 4.) 13