Hidrológiai tájékoztató, 2006

A 30 ÉVES KISKUNSÁGI NEMZETI PARK JUBILEUMI ELŐADÁSAI - Simon Szilvia: Aljzat eredetű sós vizek kimutatása hidraulikai és geofizikai módszerekkel Fülöpszállás szikvidékén (Duna-Tisza köze)

ségben a kutak vízkémiai összetételét. Az szelvény mentén (1. ábra) jól kirajzolódik a várt kép. A pöttyözött vonal jelöli a két rendszer határát. Tőle K-re jelentősen kisebb értékeket tapasztalunk (TDS: 229^446 mg/l), mig a hidraulikai határtól Ny-ra nagyobb értékeket (TDS: 2540-5750 mg/l) mérünk. Ez az eltérés a Cl" ion tartalomban is megmutatkozik, ami jól reprezentálja az idős vizeket. A pontszerű kémiai adatok 50-60 m-es mélységig tehát alátámasztják a hidraulikai feltételezésünket. Geofizikai mérések eredményei A geofizikai mérések területét az 1. ábra szemlélteti. A mérésekkel a tó közvetlen környezetében, a feltételezett határ közelében vizsgáltam az ellenálláseloszlást. Az elektromágneses (RMT) műszerrel a kijelölt területen, a szelvény mentén végeztem a méréseket. A VESZ (Schlumberger szondázás) esetében azonban a szelvénytől 2-2 km távolságon belül fekvő fúrások mellett közvetlenül mértem, hogy a pontosan ismert litológiájú helyeken vethessem össze a kapott értékeket a földtani felépítéssel. A megjelenítés a szelvény mentén történt, a fenti fúrások rétegsora és a mért adatok be vetítése segítségével. Az értékelt mérési eredményeket a 2. ábrán szemléltetem. Az egyes rétegek a különböző hidraulikus vezetőképességgel bíró egységeket mutatják. A felső réteg kőzetlisztes, finomhomokos összlete alatt a jól vezető kavicsréteg húzódik (legvilágosabb sárga színnel). Alatta a Nagyalföldi Tarkagyag Formáció képviselteti magát. Zöld színnel a vízrekesztő rétegeket jelöltük. A fekete számok szemléltetik az egyes képződmények ellenállását abban az esetben, ha „édesvíz" (8-900 mg/l) töltené ki őket. Ezeket az értékeket irodalmi adatokból (Erdélyi és Gálfi, 1988) ismerjük, valamint módosítottam őket a területen mért hidraulikus vezetőképességek ismeretében. Az értékelt ellenállás-értékeket izovonalak segítségével szemléltetem (2. ábra). Látható, hogy a pirossal jelölt RMT NyONy KÉK 265* 65* A szelvény Ny-i végétől mért távolság (m) JELMAGYARÁZAT — 30— mért VESZ ellenállas izovonalak (Ohmm) —20— mén RMT ellenállás izovonalak (Otímm) 1 »100 Irodalmi Közei eHenáHás értékek (Ohmm) | kütónbozö ellenállású kőzetek ...... gravitációs és mély*remiin rendszer hatéra a geofizikai leidolgozás alpján — negyedidAszaki képződmények talpa 2. ábra. A geofizikai mérések eredményei mérések és a kékkel jelölt VESZ mérések eredménye azonos lefutást mutat. Emellett megfigyelhető, hogy mindegyik hidrosztratigráfiai egységben (különböző hidraulikus vezetőképességű összletekben) a feltételezett határtól Ny-ra jóval kisebb értékeket mérünk, mint amit várnánk, ha a pórusokat „édesvíz" (TDS: 800-900 mg/l) töltené ki. Ez leginkább a legvilágosabb sárgával jelölt kavicsrétegben szembetűnő. Az alacsony ellenállások a határtól K-re egészen 100 m-es mélységig követhetők, mindenhol 30 ílmnél kisebb értékeket mutatnak. A Nagyalföldi Tarkaagyag Formáció változatos összetétele miatt a 60-100 m-es mélységben az agyag jelenléte is okozhatja az alacsonyabb ellenállás értékeket, de feltételezhetően a víz nagy TDS tartalma is szerepet játszik ebben. K-felé haladva folyamatosan növekvő értékeket figyelhetünk meg. A határ zónáját az átmenet 30 Qm-es értékek képviselik. Ettől K-re fokozatosan kezdik elérni az ellenállások az irodalmi adatoknak megfelelő értékeket. A mérések tehát igazolják, hogy a tó zónájában magas oldott anyag tartalmú víz tölti ki a pórusokat, mely területileg is nagy mélységig (100 m) követhető. A hidraulikai határ megléte szintén igazolható. A tótól K-re fokozatosan csökkenő értékek ugyanazon litológiájú egységekben a kitöltő pórusvíz kisebb TDS tartalmát jelzik, mely a gravitációs rendszer vizét reprezentálhatja. Összefoglalás Vizsgálataim segítségével sikerült bizonyítani a kisebb méretarányú feldolgozások eredményeit, miszerint a túlnyomásos rendszer vize a tó környezetében a felszín közelébe jut. A tótól K-re húzódó határát a gravitációs rendszerrel a mérések igazolták és annak helyét pontosították. A tapasztalatok tehát azt mutatják, a tóhoz a mélyből „sós víz" áramlik, só-forrást biztosítva a szikesedéshez. A geofizikai vizsgálati eredmények alátámasztják az Alföld, és kiemelten a Duna-Tisza köze áramterére vonatkozó korábbi megállapításokat. Ezek az eredmények hasznosíthatók, a módszerek pedig alkalmazhatók a terveinkben szereplő, a teljes Alföld területére kiterjeszteni kívánt kutatás során. Köszönetnyilvánítás A geofizikai méréseket Prof. Müller Imre műszereivel és segítségével végeztem el. Köszönet illeti azokat a diákokat is, akik a terepi mérésben részt vettek. A munka az OTKA T 047159 támogatásával készült. IRODALOM Erdélyi A. (1989): A Duna-Tisza közi mezozóos képződmények vizeinek vizsgálata. Földtani Kutatás, XXXII. évf. 4.sz. 49-56. Erdélyi, M. és Gálfi, J. (1988): Subsurface and surface mapping in hydrogeology, a Wiley-Interscience Publication, pp.85-91 Mádl-Szőnyi J. (2006): A Duna-Tisza köze vízföldtani típusszelvénye. Hidrológiai Tájékoztató jelen száma. Mádl-Szőnyi J. és Tóth J. (nyomtatásban): The Duna-Tisza Interfluve Hydrogeological Type-Section, Hungary. Hydrogeology Journal. Mádlné Szőnyi J., Simon Sz., Tóth J., és Pogácsás Gy. (2005): Felszíni és felszin alatti vizek kapcsolata a Duna-Tisza közi Kelemen-szék és Kolon-tó esetében. Altalános Földtani Szemle 30, 93-110. Tóth J. és Almási I. (2001): Interpretation of observed fluid potential pattern in a deep sedimentary basin under tectonic compresson: Hungarian Great Plain, Pannonian Basin. Geofluids 1, 11-36. 54