Hidrológiai tájékoztató, 2006

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: A hódmezővásárhelyi első artézi kút földtani és vízföldtani eredménye, hatása a következő évtizedek vízszerzésére

A Kálvin téren mélyült második közkút 55 m-rel mélyebb rétegeket tárt fel és a közel 38 m vastag csillámos kvarchomokból jóval nagyobb mennyiségű vizet nyertek. Ezt a Nagy András János-xó\ elnevezett kút rétegsorát Halaváts Gyula úgy ítélte meg, hogy abban 215 m alatt már a le van te i rétegek következnek [4, 5], Az eredményes két belterületi ivóvízű kút után felgyorsult az újabb artézi kutak létesítése a város külterületén is, egy-két kivételtől eltekintve főként a 200-240 m körüli mélységűek, különösképpen a vízöblítéses fúrás bevezetését követően, 1890 után, és 1896-ra már 24 kúttal rendelkezett a város. Ennek következtében azután minden bizonnyal az 1940-es években a vízhozam és a nyomás annyira lecsökkent hogy a Bakay-kút már nem üzemelt. A Kossuth tér rendezése miatt a kút felsőrészét lebontották, majd 1980-ban a közeli diákkollégium előtti parkban állították fel (3. kép). A közkutak hatása a további vízellátás javítására Az első artézi kút után 70 év múlva a kutak száma már meghaladta a nyolcszázat, ebből a belterületen 122, a külterületen pedig már 510 artézi kút létesült és még ehhez hozzá kell adni a 196 ismeretlen mélységűt. Ekkor már előfordult, hogy 1938-ban 499,8 m mély kutat fúrtak a belterületi Méntelepen, míg a külterületen a Közvágóhíd részére 1948-ban 426 m-es létesült. 1950 után pedig már alig telepítettek a 200 m körüli vízadó rétegre kutat, inkább a 300-400 m közötti homokrétegeket nyitották meg. Célszerű is volt, mert a nagyon sűrűn telepített kutak egymásra hatását a csökkenő vízhozam és nyomás bizonyította [2], A rétegtani kérdések finomítását nagymértékben elősegítették az Országos Földtani Főigazgatóság által 1954-ben elindított távlati (perspektivikus) kutatófúrások. így történt, hogy Makón és Gyulán 2000 m-en belül negyed- és fiatal harmadidőszaki képződményeket tártak fel ezek a kutatófúrások. Ezek kiegészültek a szentesi kórházi 1736 m mély hévízkutjának kőzettani és paleontológiái adatával. Őslénytani vizsgálatát Bartha Ferenc dolgozta fel és megállapította, hogy a Halaváts-féle kormeghatározás annyiban módosul, hogy a Viviparusszal jellemzett szint jóformán minden fúrásban kimutatható ugyan, de a pleisztocénnél idősebb faunaelemek mind bemosottak, tehát másodlagos helyen vannak. A Gyula I. sz. 2000,0 m-es hévízfúrás 1440-1850 m közötti szakaszából a szlavóniai középső-paludinás rétegek szintjelző ősmaradványa, a Viviparus stricturatus 77 példányban került elő. Az ősmaradványok mellett az uralkodóan anyagos és kevés vékony homokréteget tartalmazó 3-400 m vastag pleisztocén rétegek alatt 1500-1700 m vastagságú levantei összlettel lehetett számolnunk [1], A Halaváts-féle korbeosztás végül is úgy módosult, hogy a negyedidőszaki rétegek Hódmezővásárhelyen kb. 700 m-ig, a feltételezett levantei 1000-1200 m-ig tart, majd ez alatt következik a felső-pannóniai üledékösszlet. Ezt a kőzettani kifejlődés alapján a geofizikai szelvények segítségével lehetett felvázolni [3]. Meg kell azonban jegyezni, hogy a legújabb rétegtani beosztás szerint a pliocén legfelső szintje nem különíthető el, az is a felsőpannóniai részét képezi. Összefoglalóan megállapítható, hogy Halaváts rétegtani munkája módosult ugyan, de az olyan kiindulási alapot nyújtott, amely elősegítette az Alföld ivóvíz-ellátásának megoldását. Földtani szelvényei, a pliocén képződmények regionális elterjedésének felvázolása ugyancsak hozzájárultak a következő évtizedek földtani és vízügyi szakértőinek eredményes munkájához. IRODALOM [1] Bartha F: A makói és gyulai vízkutató fúrások puhatestűinek őslénytani vizsgálata. - M. Alt. Földtani Intézet Évi Jelentése 1959-ről. Bp. 1962. 271-295. [2] Dobos I.: Hódmezővásárhely földtani viszonyai különös tekintettel az alkalmazott földtani vonatkozásokra. Doktori értekezés, 1950. Kézirat. [3] Dobos /.: Az Alföld levantei képződményeinek rétegtani vizsgálata és vízföldtani jellemzése. - Földtani Közlöny, 1965. 10. 438-^44. [4] Halaváts Gy.: A hőd-mező-vásárhelyi két ártézi kút. - M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve. 1890. 8. füzet, 205-208. [5] Ungár T. - Dobos /.: Vizsgálatok Hüdmezővásárhely kerámia célra alkalmas üledékkőzetein. - Építőanyag, 1952. 5-6. 113118. 3. kép. Az áttelepített kútfelsőrész a református Otemplom közelében 46