Hidrológiai tájékoztató, 2006

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A Budapest III. kerület óbudai mészképző paleo-hévforrások összehasonlító vizsgálata a mai Árpád forrással

nem volt megfigyelhető. Az 1970-es évek elején történt földtani térképezés szerint dunai eredetű kavicsos rétegekre települve fejlődött ki [12] és környezetében a löszös, lejtőtörmelékes üledékek alatt mindenütt alsóoligocén kori (kiscelli agyag) agyagos rétegek fordulnak elő, amelyeket a környéken mélyített számos talajmechanikai fúrás tárt fel [1]. Vizsgálataim szerint a forrásmészkő átlag vastagsága 6-8 m-re becsülhető, jellegzetesen sekély mélységű hévforráskori kifejlődésben, ahol a mészkő lazább és keményebb rétegekből épül fel, amelyet gyakran tagolnak változó vastagságú mésziszap rétegek is. A forrásmészkő a vizsgált feltárásokban jellegzetes növényi életnyomokban rendkívül gazdag parti fáciesre utaló kifej lődésű. Ezt az előfordulást létrehozó paleo-hévforrás vize az Óbudai Árpád forrással megegyezően a dunai laza szemcsés üledékeken keresztül feláramló és a vízzáró alsóoligocén agyagos rétegekkel körülvett kiemelt helyzetű felső-eocén karsztosodott mészkőből származtatható. A forrásmészkő előfordulás kibillent helyzetéből adódóan mai települési magassága, kb. 155-160 mAf.ben adható meg. Ebből adódóan a látszólagos paleokarsztvízszint legmagasabb szintje 165 mAf.-ben adható meg. 2.2 Farkastorki lejtői paleo-hévforrás és forrásmészkő előfordulás A Farkastorki u. - Farkastorki lejtő találkozásának környezetében a felszínen és a Labore u. felé eső lejtőn 175-180 mtszf.-i magasságok körül forrásmészkő törmelék volt található a felszínen. A környezetben épült házak alapozása során is helyenként a löszös forrásmészkő törmelék alatt is tanulmányozható volt. Továbbá feltárták még a Farkastorki lejtő utcában 175 mtszf.-i szinten aknaásás során. Itt a forrásmészkő tavi rétegződést mutatott, helyenként erősen vasas színeződéssel. A mészkő kemény réteges likacsos fitolitos kifej lődésű volt. Nyugat felé a mészkőre ki vastagodó fiatal üledékek települnek. A kedvezőtlen feltártsági adottságok miatt a forrásmészkő elterjedése és vastagsága nem tisztázott, de az kétségtelen tény, hogy ezen a területen is 180-175 mtszf.-i jelenlegi magasságban is feltört olyan paleo-hévforrás, amelynek környezetében tó alakult ki és ebben az üledékgyűjtőben mészkő vált ki. Palco-vízföldtani meggondolások alapján valószínűsítem, hogy a vizsgált területen belül ezen a részen indult meg paleo-hévforrás tevékenység, majd teljesedett ki további hévforrások keletkezésével. E forrásmészkő magassági helyzete alapján 180 mtszf.-i látszólagos paleo-karsztvízszintre lehet következtetni. 2.3 Labore közi paleo-hévforrás és forrásmészkő előfordulás Ezt a forrásmészkő előfordulást Horusitzky H. a közölt 1:10 000 ma. térképén a volt agyagbányától délre tünteti fel 350 m hosszúságban és 130 m szélességben, megemlítve, hogy itt a forrásmészkő 150 mtszf.-i magassággal, közel észak-déli irányú platón fordul elő (181. old.). A Labore köz déli, megközelítően kelet-nyugati irányú szakaszán a lejtő felőli oldalon helyenként kibukkan a felszínre. A beépített részen is törmelékes kifejlődésben feltárták az építkezések során. A Labore köz északnyugatdélkeleti irányú szakaszán, amely a plató peremi részén épült ki a Bécsi útra néző igen meredek lejtő tetején a forrásmészkő felső szakaszát az alapozási munkák során feltárták rétegzett tavi kifejlődésben. A forrásmészkő a vizsgált feltárásban keményebb és lazább rétegekből állt, helyenként 3-6 cm vastagságú mésziszap közbetelepüléssel. A mészkő helyenként az egykori növényzet bekérgeződéséből összemosott poranyaggal erősen szennyezett, igen likacsos kifejlődésű. Megfigyelhető volt még, hogy az egyes rétegek között gyakran nincs cementáció. Megállapítható, hogy a Labore közi paleo-hévforrások környezetében kialakult egy jelentős nagyságú (350 x 150 m) sekély mélységű paleo-hévforrás tó, amelyben a mészképződésnek kedvező feltételei alakultak ki és ebben az üledékgyűjtőben és környezetében biztosítva voltak a dús és gazdag vegetációhoz szükséges adottságok és a tó partja mentén sekély vízi környezetben dinamikusan változó parti fáciensre jellemző adottságok uralkodtak. E forrásmészkő előfordulást létrehozó paleo-hévforrások genetikai adottságait vizsgálva megállapítható, hogy ezek a források is a folyóvízi szemcsés üledékeken feláramló, tektonikailag kiemelt helyzetű felső-eocén karsztos kőzetekből kapták vízutánpótlódásukat. így paleo-vízföldtani adottságai alapvetően egyeznek a mai Árpád forrásnál feltárt vízföldtani viszonyokkal. Valószínűsítem, hogy azért itt keletkezett a vizsgált terület legnagyobb forrásmészkő előfordulása, mert e paleohévforrás környezetében alakult ki a legnagyobb üledékgyűjtő, ahol a sekély mélységű tóban változatos kifejlődésű mészkő halmozódott fel. A forrásmészkő jelenlegi települési adottságaiból eredően a látszólagos paleo-karsztvízszint itt is, kb. 155 mtszf.-i magasságban adható meg. 2.4 Bécsi úti paleo-hévforrás és forrásmészkő A Labore utca - Bécsi úti torkolásától északra a rendezett, füvesített útbevágásban, több helyen forrásmészkő tömbök figyelhetők meg. A mészkő blokkok vizsgálata alapján megállapítható, hogy a karbonátanyag kiválása tavi üledékgyűjtőben történt. A mészkőtömbök egy felszínileg magasabb előfordulásból származnak. A Bécsi úti paleo-hévforrás tekinthető közvetlen elődjének a mai Árpád forrásnak és a legfiatalabb forrásmészkőnek (felső-pleisztocén) a vizsgált területen. Összefoglalóan a kutatások alapján megállapítható, hogy a recens Óbudai Árpád forrás feletti területen települő forrásmészkő előfordulások alapján, négy mészkőképző paleo-hévforrás mutatható ki. Ezeknek genetikai adottságai közelítően megegyeznek az Árpád forrásnál feltárt vízföldtani viszonyokkal. Vagyis, mind a négy paleo-hévforrás kiemelt helyzetű, fiatal üledékekkel elfedett karsztröghöz kapcsolódik és környeze41