Hidrológiai tájékoztató, 2006

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A Budapest III. kerület óbudai mészképző paleo-hévforrások összehasonlító vizsgálata a mai Árpád forrással

A Budapest III. ker. óbudai mészképző paleo-hévforrások összehasonlító vizsgálata a mai Árpád forrással DR. SCHEUER GYULA A budai-hegységi termálkarszt rendszerhez kapcsolódó mai karsztos hévforrások felett rendszerint közvetlen környezetükben a hegységi részeken megtalálhatók azok a karbonátos kifejlődésű forrásüledékek is, amelyeket a mai források elődei a paleo-hévforrások halmoztak fel a pleisztocén során feltörésük környezetében. Ilyen adottságok találhatók Budapest III. kerületében az Óbudai részen a Bécsi út 267. sz. alatt a volt Selyemkikészítő Gyár előtt fakadó Óbudai Árpád forrásnál is, ahol e vízkilépéstől nyugatra, a hegység peremi részeken kiemelt helyzetben kb. I km-es körzeten belül több paleo-hévforrás működését bizonyító forrásmészkő előfordulás ismeretes. így e szűk területre korlátozódva nemcsak a budai termálkarszthoz kapcsolódó és a rendszert megcsapoló mai hévforrás található meg ebben a körzetben, hanem pleisztocén kori elődei is kimutathatók. E paleo-hévforrások kiválásai, a forrásmészkövek kutatása és vizsgálata olyan paleo-karszthidrogeológiai adatok megismerését biztosítják, amelyek lehetőséget nyújtanak a mai hévforrásokhoz kapcsolódó karsztvízföldtani adottságok összehasonlítására. 1. A mai Óbudai Árpád forrás vízföldtani adottságainak ismertetése A vizsgált forrás - amely a budai-hegységi termálkarszt északi langyos források csoportjába tartozik a Budai-hegység északi, Hármashatár hegyi vonulatának keleti lábánál tör a felszínre, a Duna holocén völgyének nyugati peremi részén. Ezen belül a Tábor hegy (396 m tszf.) keleti lejtőjének tövében, az Óbudai városrészen, a Bécsi út - Vörösvári út találkozásától északra, kb. 100 m távolságra (1. ábra). Szabó J. [11] közleményéhez mellékelt térképén Kerekcsárdai-forrásként tüntette fel. Schafarzik F. [7] publikációjában is ilyen megnevezéssel tárgyalja. Papp F. [6] 1957-ben pedig már Óbudai Árpád forrásként ismerteti. Leírja, hogy egykor a forrás kilépő vize malmot hajtott. Közli még, hogy a forrást medencével foglalták, amelynek hossza 8,46 m, szélessége pedig 4,44 m, mélysége pedig 7,0 m és 1936-ban történt mérése szerint a három helyen észlelt vízfeltörésből származó víz hőmérséklete 18,4 °C, a forrás vízhozama 1860-ban 1324 l/min, majd 1936-ban Takács G. pedig 2178 1/min-t mért, majd Csörnyei S. szerint a vízhozam 1955-ben 1225 l/min volt. Leírja még, hogy a forrás felett 40—45 m-rel pleisztocén mésztufa padok láthatók, ezért a forrás a pleisztocénban magasabb szinten fakadt, így a mai forrás felett települő forrásmészkő előfordulásokat létrehozó paleo-hévforrásokkal származásilag közvetlen kapcsolatot tételezett fel. A forrás vize a közelében kiépült, volt Selyemkikészítő Gyár ipari vízigényét biztosította, amely az 1950-es, 60-as években jelentősen növelte termelését és ez magával hozta a vízfelhasználás mennyiségi igénynövekedését is. Ezek a körülmények a gyár vízellátásában problémákat okoztak és az üzem vízhozamnövelő kísérletei (forrástisztítás, fúrás) nem jártak eredménnyel. így pl. az FTV 1973 áprilisi mérései szerint a medence leürítő vezetékén eltávozó vízmennyiség csak 500 l/min volt 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a tárgyalt recens és mészkőképző paleo-hévforrások feltüntetésével 1. Óbudai megszüntetett régi temetői hévforrás és forrásmészkő, 2. Farkastorok lejtői paleo-hévforrás és kiválásai, 3. Labore közi paleo-hévforrás és kiválásai, 4. Bécsi úti paleo-hévforrás és forrásmészkő, 5. Recens Árpád forrás és fúrás, 6. Donátus kápolna, 7. Lebontott régi temetői kápolna helye, amelyre Schréter Z. [10] hivatkozik. és a forrástérben mélyített kismélységű kutakból szivatytyúzva a vízkivétel 1200-1300 1/min-nek adódott. Az FTV a vízföldtani adottságok tisztázása érdekében egy 80 m mélységű figyelőkút létesítését javasolta. A gyár részéről a javaslatot elfogadva került sor egy kutatófúrás lemélyítésére 1973-ban, a hévforrás közelében. A fúrás a 4,3 m vastag feltöltés alatt feltárta a felszín közeli 12 m-ig tartó folyóvízi holocén üledéksort, amely felül szerves mocsári képződményekkel kezdődött, majd dunai mellékági finomszemcsés homoklisztes iszapos üledékek következtek, ami annyit jelent, hogy a hegység peremi részén a Dunának egy mellékága alakult ki és ez halmozta fel a feltárt rétegsor alsó szakaszát. A holocén rétegsor felső részén feltárt tavi-mocsári rétegek azt bizonyítják, hogy a forrás környezetében növényzetben gazdag tó alakult ki és ezt a tavat az alulról feláramló, kb. 20 °C-os hévíz táplálta. A dunai üledékek alatt alsó-oligocén vízzáró agyagos rétegek következtek 39