Hidrológiai tájékoztató, 2006

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: A Duna és Tisza 2006. tavaszi árhullámai

a töltésből kijutáshoz, s ennek nyomása bontotta meg a földtöltés építményét. Csak a víz kivezetése után javult itt a töltés biztonsága. Általában homokzsákok tömegével kellett a töltéstest védőképességének csökkenését ellensúlyozni. Szeged városában az 1970-ben meglévő, 1040 cm vízállás védelmére alkalmas tégla mellvédfalat a 70-es években mederrendezés kíséretében kicserélték, s helyette az 1080 cm vízállás védelmére is alkalmas vasbeton szögtámfalat építettek. A vasbeton fal az 1009 cm LNV-t jól bírta, azonban dilatációs hézagainak tömítése a támfal csaknem három évtizedes fennállása alatt kifagyott, vagy kikopott, ezért a fal mentén szivárgások és csurgások keletkeztek. Az 1970. évi árvíz után a Szeged-Tápe'-Algyő Tisza szakasz töltését elsősorban keresztszelvényének jelentős bővítésével erősítették meg. Ez mintája lehet az árvizek tartóssága elleni fokozottabb védekezés sikeres megoldásának. Ugyancsak hasznosnak bizonyult a talajcsere a Tisza és a Maros töltéseinek szikes betelepülésű, vagy talpcsurgásos szakaszain, hiszen azóta ezeken a helyeken káros jelenséget nem tapasztaltak. Az eddigi LNV szinteket is túlhaladó vízállások tartósságának tulajdonítható töltésrepedéseken, csúszásokon, roskadásokon kívül - amelyek nagy erőket, nagy mennyiségű homokzsákot, gépi felvonulást és szállítást igényeltek kizárólag a vízállás magasságával összefüggő meghibásodások, mint pl. a talpcsurgások, nagyméretű buzgárok, vagy a töltést keresztező műtárgyak (csőzsilipek, szivattyútelepi nyomócsövek, stb.) melletti csurgások, vagy talaj elsodrások nem fordultak elő. A töltések állapota tehát ugyan megfelelt a rövidebb ideig tartó, az LNV szinteket megközelítő vízterhelések elleni védekezés követelményeinek, de az LNV feletti vízszintek tartós hatásai olyan rendkívüli védelmi intézkedéseket követeltek, amelyeknek csak a begyakorlott szakmai irányítás mellett lehetett a védekezők helytállása és összefogása mellett is megfelelni Megállapítható azonban, hogy a képzett vízügyi szakszemélyzet létszám-hiányaival is magyarázhatóan a védekezés során helyenként elavult módszerekkel is találkozni lehetett. Ismeretes pl., hogy a kavics-anyagú töltések és kavics altalaj mellett, az ott egyébként is fennálló buzgárosodási hajlam tudatában, a mentett oldali töltéslábbal párhuzamos szorító-gátacskákkal elhatárolt ellennyomó medencék hasznosak, mert a buzgárok feltörését gátolják, és a feltört buzgárok hatástalanításához is hozzájárulnak. Kötött töltésanyag és altalaj esetén azonban az ellennyomó medencék károsak, mert elnedvesíthetik, és elfolyósíthatják a töltésláb, sőt -rézsű anyagát, ezzel hosszanti rézsű- vagy töltésrepedés veszélyét idézik fel, sőt a töltés megközelítését is nehezítik. Egyébként kötött talajokon ki sem alakulhatna buzgár, s itt legfeljebb az esetleges talpjáratok csurgása lehet veszélyes, ami ellen a medencék ellennyomása hatástalan. A Tisza, Körös és Maros kötött anyagú töltésein tehát akár szorító gátak által visszatartott, akár a töltés lábától el nem vezetett vizek védekezési nehézségekre vezethettek. Az egységes megítélés több esetben hiányzott a töltések mentett oldali, ún. bordás leterhelése, megtámasztása vonatkozásában is. A leterhelés (elvileg) a töltéstest vízszintes elcsúszását volna hivatott gátolni. Amellett, hogy a vízszintes elcsúszás a töltés állékonyságára az egyéb, nagyobb erőhatásokat tekintve nem mértékadó, a bordák nélküli teljes leterheléssel sem lehetne a töltéstest súlyát 4—5%-kal nagyobb mértékben növelni. A bordázásra viszont a vizek kivezetése miatt mégis szükség van, ami a terhelés hatásfokát kb. a felére csökkenti. A megoldás tehát nem az árvízvédekezés során végzett homokzsákos leterhelés, hanem az a sok helyen már végrehajtott töltéstest-bővítés, amely a korona-szélesség növelésén túl a mentett oldalakon 1:5-ös rézsűket alakított ki. Ez a bővítés nagyobb töltés-súlyt eredményezhetett, mint bármely bordás leterhelés, sőt ezzel a töltés átázásának veszélyei is csökkentek. Leterhelésnek, megtámasztásnak a töltésbe épített műtárgyak védelme esetén volna helye, homokzsák-falaknak pedig akkor, ha ezzel a töltéstestnek a védekezés közben, esetleg még az építés során kialakult hiányait kell sürgősen pótolni. Az árvíz a tapasztalatai alapján - e cikk szerzőjének véleménye szerint - szükséges volna felülvizsgálni az ún. Vásárhelyi-terv kiegészítés szándékolt lépéseit. - A tervnek jelen formájában hiányai vannak, mert a vízállások növekedését ugyan számításba veszi, de a magas vízállások időtartamával (tartósságával), ennek statisztikájával, a tartósság töltésekre gyakorolható hatásaival, annak következményeivel nem foglalkozik. - A dunai vísszaduzzasztás mostanihoz hasonló hatásai és annak ilyen időtartama a Tisza hidrológiai függetlenségét - úgy, mint eddig is jó néhányszor - a jövőben is felfüggeszthetik. Ezért a Tisza Szolnok alatti szakaszán hasonló típusú árvizek esetén a vésztározás hatásossága is megkérdőjelezhető, hiszen a duzzasztás a vízkivételek vízszín-csökkentését megszünteti, mert a vízkivétel helyein a folyó a bekövetkezhető vízszín-süllyedést a hullámsebességgel visszapótolja. - A létesítendő vésztározók működtetése egységes irányítást, ehhez kellő szakismeretet és működtetési gyakorlatot kívánna, amit a jelenlegi vízügyi szervezet létszámánál, hatáskörének hiányánál, a Tisza tulajdonságainak ismerete hiányainál fogva képtelen lenne ellátni. - Akár megépülnek a vésztározók egyszer, akár nem, a terv első lépéseit, a töltések előírt magasságra való kiépítését és a meder-rendezéseket mindenképpen el kellene végezni. A 2006. áprilisi tapasztalatok alapján a tartóssági követelmények szerinti töltés-keresztmetszet bővítésekre feltétlenül mielőbb sort kellene keríteni. Különösen fontos ez a Körösökön, ahol a Tisza-Körös zug károsodott töltésszakaszain talajcsere is szükséges lehet. A 2006. áprilisi dunai és tiszai árvízvédekezés sikere a védekezők szervezettségén és összefogásán túl a többször meggyengített és megalázott vízügyi szakembergárda hivatástudatát dicséri. A töltések kezdődő meghibásodásait a képzett és gondos segédőrök észlelték és jelentették. A szükséges védelmi munkákat vízépítő mérnökök tervezték és szervezték, azok végrehajtásában fontos volt a szerepe a vizügyi gátőr- és technikus gárdának. Sajnálatos, hogy a hírközlő szervek leginkább a vízügyi szakszemélyzet megszólaltatását mellőzték, azt a hitet erősítve a közvéleményben, mintha a képzett vízügyi szakgárdát más, illetékesebb szervezők váltották volna fel. A vízügyi szolgálat értékeinek elismerése múlhatatlan feltétele annak, hogy az árvizek fenyegetéseivel szemben a jövőben is sikerrel állhasson helyt. 36