Hidrológiai tájékoztató, 2006

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: 150 éve jelent meg dr. Szabó József "Die geologischen Verhältnisse Ofen's" és "Budapesti területének földtani fejlődése" című közleménye

használnak útcsinálásra, építésre és égetésre, hanem kereskedést is űznek azzal a Bánságban s a Bácskaságban. " A márgát „a budai szőlőkben a vízcsatornák kirakására fordítják." „Az alagútból kihordott anyagot vizimésznek égették." Az eocén nummulit-képlet két tagjára a neogén következik. Világviszonyai: „hogy lazább kőzetekből áll, hogy csak kisebb kiterjedésű medencékben s itt is sok változatossággal rakódott leginkább tengerből, de itt-ott édes vízből le." „A neogén képlet nálunk agyagból, édes-vízmészből, kavicsból és durva mészből áll. Ezek már Pest városa területén is észlelhetők. Az egyes képletek települési viszonyait a 2/1. és a 2/2. ábra szemlélteti. Legalsó réteg az agyag, melyet téglaégetésre használnak. Az agyagra „édesvízmész" települ. A Svábhegyen bitumen tartalmú is előfordul, mit másutt nem észlelt rajta. Építésre, kövezésre és mészégetésre is használják. „A geolog igen könnyen meggyőződik a felől: hogy e boríték ott, hol agyag van, tán sehol sem hiányzott az említettem hegyeken, de lassanként felhasználták, részint mivel a legcsekélyebb fáradsággal lehetett vele bánni, részint mivel azt cltávolítván, mívelésre alkalmas rétegre jutottak, melyen Budának szőlei díszlenek." „Leérvén a hegyekről, Budán az u.n. Kelenföldjén, a tömött kék agyag fölött kavics réteget találunk." A kavicsban levő szerves zárványok fövenyt alkotnak, melyek „kötszerre találván fövenykővé" lettek. A kavics rétegen a durvamész települ, „vagy miként a bécsi iskola nevezi, lajthamész." Ez a pesti Kőbányára áthúzódva, Mogyoród s Fót felé, majd résztvesz a budai hegységkeret felépítésében. Kiválóan megmunkálható építőkő, likacsos szövete következtében egyike a víztartó rétegeinknek. „A pesti Kőbányának igen jó vizét, úgyszintén Promontorét, Tétényét durvamész szolgáltatja." A durvamész fölött congériákat tartalmazó márgás vagy homokos agyag foglal helyet. A Kőbányán előforduló Congeria példányokat a nép megkövesedett ökörkörmöknek nevezi, s a vasoxid-festette veres kötőanyagát kővé vált ökörvérnek tartja. A congeria réteget a pesti Kőbányán nagyobb vastagságban kavics borítja, a kavicsra pedig homok települ. A nummulitmésztől elfelé a dolomittal találkozunk, mely közvetlenül a nummulitmész alatt fekszik (2/2. ábra). A dolomit felső szintje porló, amelyet a kőpor-bányákban termelnek. A dolomit felett fehér tömött meszet ír le, amely - az akkori meghatározás szerint - a legalsó s legrégibb képletet jelenti. A rétegsorozatok bemutatását bevégezvén, igen szemléletesen és rendkívül olvasmányosan végigvezet Budapest területének a földtörténet során lejátszódott földtani fejlődéstörténetén. Végül röviden a magyarhoni medence földtani fejlődését is összefoglalja. A közleményhez mellékelt két földtani szelvény kiválóan érzékelteti és szemlélteti a szövegrészben leírt megfigyeléseket. Mind a leírásból, mind a szelvényrajzokból kitűnik a kiváló tanár szaktárgya elméleti és gyakorlati megismertetését célzó munkássága. A ,,

Die geologischen Verhältnisse Ofen's", valamint a „ Budapest területének földtani fejlődése" című két közlemény hazai viszonylatban az első, amely a budai Várhegyet és a körülötte levő hegyeket és a pesti oldalt is, a kor színvonalán álló, igen gondos földtani megfigyeléseket tartalmazó, a jelenlegi beépítettség miatt már nemigen hozzáférhető, de feltétlen figyelembe veendő földtani adatokat és ismereteket tartalmaz. Tanulmányozásukat a Budapest földtanával foglalkozó mai geológusok számára is feltétlenül ajánljuk. * * * Szabó József e két közleményét 1887-ig még számos, Budapest földtanával és vízföldtanával foglalkozó írása követi. Ez utóbbiakat dr. Dobos Irma: „Szabó József vízföldtani munkássága" című cikke (Dobos I. 2003) foglalja össze. Végül szíves tájékoztatásul megemlítem, hogy ugyancsak 150 évvel ezelőtt, Pesten 1856-ban látott napvilágot „A Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai" című, Kováts Gyula szerkesztette, a Földtani Közlöny ősének tekinthető kiadványsorozat I. Füzete. A főméltóságú galanthai herczeg Eszterházy Pál úrnak, a Magyarhoni Földtani Társulat pártfogójának ajánlott kiadvány Kováts Gyula: „Erdőbényei ásatag virány" (VII. táblával) és a Tállyai ásatag virány" (I. táblával) című, valamint Pettko János: „Jelentés Magyarországnak March folyóval határos részéről, mellyet a magyarhoni földtani társulat megbízásából 1852 ősszel földtani vizsgálat alá vett" (1 színes földtani térképpel) című dolgozata jelent meg. Dr. Vitális György IRODALOM Dobos Irma (2003): Szabó József vízföldtani munkássága. In: „A legnagyobb magyar geológus" Szabó József-emlékkönyv, Kalocsa, 99-110. Dudich Endre (1992): Szabó József. In: Nagy Ferenc föszerk. Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Életrajzi Lexikon A-tól Z-ig. OMIKK, Budapest, 480-481. Koch Antal (1895): Szabó József (1822-1894). Földtani Közlöny, XXV. 9-10. 273-302. Szabó József (1856a): Die geologischen Verhältnisse Ofen's. Erster Jahres-Bericht d. k. k. Ober-Realschule der kgl. freien Hauptstadt Ofen. Ofen, 54-73. + 5 ábra. Szabó József {1856b): Budapest területének földtani fejlődése. Magyar Academiai Értesítő, Pest, XVI. VI. 313-330. + 2 ábra. 12