Hidrológiai tájékoztató, 2005

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Kucsara Mihály - dr. Rácz József: Víztani ismeretek oktatása az erdészeti felsőfokú képzésben

erre Sobó Jenő 1922-ben kiadott jegyzete [5], amelynek fejezetcímei: • Hidrológia. • Vízfolyások. • Vízmérő munkálatok. • Lefolyó víztömegek meghatározása. • Csatornák és vízvezetékek. • Duzzasztógátak. • Folyók szabályozása. • Partvédelem és biztosítása. Tulajdonképpen itt jelenik meg először néven nevezve a hidrológia, mindössze két oldal terjedelemben, de az előadások során minden bizonnyal nagyobb teret kaphatott. A vízépítéshez szükséges hidraulikai alapokat előbb az Erőmütan, később a Mechanika keretében oktatták. Kövesi Antal erdőmérnök hallgatóknak tartott előadásai nyomán 1922-ben készült „Mechanika II." című jegyzet [6] egyik fejezete a „Cseppfolyós testek erőműtana" címet viseli, amelyben egyebek mellett a víznyomásról, a különféle nyílásokon történő kifolyásról, a zsilipekről és a bukókról van szó. Az első világégést, s a Főiskola Sopronba települését követően, 1923-ban újabb oktatási reform következett, s az erdészeti felsőoktatás immár a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán folytatódott, de az új tanrendben a két vizes tantárgy nem változott. HÍD-És VÍZÉPÍTÉS TAN Modrovich Ferenc ogytmmi rrjtv r.tanár mtAidisoi afcfyán kézirat gyanánt hotjálcKassay-F László ayuaiemt <t**árj«g«W, Papp L ász/ó .-.» ^Szónyi László tierdámérnöMtaíoaiik fc Sopron 1942. 3. ábra Az 1934-35. tanévtől kezdődően a soproni főiskolát a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem alá rendelték, annak Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karaként. A karon belül az egyes szakokat osztályoknak nevezték. Az Erdőmérnöki Osztály képzési idejét négy évről négy és fél évre növelték, de a vizes ismeretek oktatása lényegében nem változott, vagy talán egy kicsit még hangsúlyosabbá is vált. Ezt jelzi, hogy az erdőmérnök hallgatók 1935-től „Mechanika II." helyett „Hidraulika" című tárgyat hallgattak [7]. A másik két vizes tantárgy változatlan elnevezéssel, egy-egy szemeszterrel hátrébb került, a „Víz- és hídépítéstan" a 7. félévbe, a „Vadpatakszabályozás" pedig a 9.-be. • Modrovich Ferenc 1942-es „Híd- és vízépítéstan" jegyzetének (3. ábra) tartalmi összevetése a korábbi hasonló cíművel, jó példa arra, hogy az egyes tárgyak sokáig változatlan elnevezése természetesen nem zár ki bizonyos tartalmi változást. A két jegyzet között hasonlóságok, de eltérések is észlelhetők. Modrovich jegyzetének fejezetcímei az alábbiak [8]: • Hidrológia. • Vízmérő munkálatok. Hidrometria. • Csatornák és vízvezetések. • Vízerőtelepek. • Duzzasztógátak. • Folyók szabályozása. • Alagcsövezés. • Az öntözés. 3.1950-től 1966-ig A vizes ismeretek oktatásának harmadik, viszonylag rövid időszaka határait a változások gyakorisága és főleg jellege miatt és alapján lehet kijelölni. Az erdőmérnökképzés 1950-ig a Budapesti Műszaki Egyetem szervezeti keretei között történt, ezután az Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki Karán, majd 1952-től az ismét önálló Erdőmérnöki Főiskolán, 1962-től pedig az Erdészeti és Faipari Egyetemen folytatódott. Az erdőmérnöki szak mindez alatt természetesen nem mozdult el Sopronból. Az ötvenes évek elején volt egy szakosítási kísérlet is, amelynek keretében két tagozaton, az erdőgazdasági és az erdőipari tagozaton folyt az oktatás. Rövid idő alatt azonban ismét érvényre jutott az a nézet, hogy az erdőmérnökképzésben nem célszerű szétválasztani a biológiai és a műszaki képzési részt, hiszen éppen ez az egyik igazi erőssége. Ebben, az átmenetinek tekinthető időszakban a vizes ismeretkör terén megjelennek ugyan új tantárgycímek, de a változtatások inkább formaiak, mint tartalmiak. Az erdőipari tagozaton a Modrovich-féle vízépítés folytatásaként a „Vízépítés" című tárgyat oktatták. Adamovich László és Partos Antal jegyzetének [9] rövid, mintegy bevezető része a hidrológiával és a hidrometriával kapcsolatos. A fejezet egészen röviden szól a vízkörzésről, a felszíni és felszín alatti vizekről, a meder, a vízállás, a vízsebesség és a vízhozam méréséről. A jegyzet ezt követő, vízépítéssel foglalkozó fö része, az előzőnél lényegesen terjedelmesebb, s az alábbiak szerint tagolódik: • Csatornák és vízvezetékek. • Ivóvíz ellátás. • Vízi erőtelepek. • Lecsapolás és talajcsövezés. • Az öntözés. Az erdőgazdasági tagozaton Sébor János által oktatott „Vízmosások megkötése" című tárgyat [10], kis leegyszerűsítéssel a „Vadpatakszabályozás" utódjának lehet tekinteni. Ebben szó van a hordalék keletkezéséről, mozgásáról, az erózió elleni védekezésről, a vízmosáskötő gátak típusairól, méretezéséről, szerkezeti kialakítá15