Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: Árvízkatasztrófa a Temes-Béga közben 2005. tavaszán - és további tanulságok

Kell-e még kiegészítenünk a leírtakat? A vízügyi szolgálat nálunk is a folyamatos visszafejlesztés útján halad, s komolyabb árvízi, vagy belvízi veszélyeztetés esetén ma is erősen kérdéses a hatékonysága. A szerbek által bánsági cunaminak nevezett mostani katasztrófát, majd a Szeret, és részben az Olt folyó vízgyűjtőjén júliusban bekövetkezett még súlyosabb elöntéseket nem kellene-e utolsó figyelmeztetésnek tekintenünk, mielőtt szemeink előtt esne széjjel a Széchenyi István, Vásárhelyi Pál, Kvassay Jenő, Mosonyi Emil és Dégen Imre fáradozása nyomán felépült, másfél évszázadon át eredményes vízügyi szervezetünk és közösségünk? Most, 2005. őszén hasznos lehet, ha visszaidézünk néhány fontosabb hazai árvízvédekezést, azoknak ma már nyíltan vállalható tanulságait. Az 1965. év nyarán végbement dunai árvíz 40. évfordulójáról ugyanis az idén, az 1954. évi, szintén nyári dunai árvízkatasztrófának 50. évfordulójáról tavaly emlékeztek meg annak egykori részesei, s várható, hogy jövőre az 1956. évi dunai jeges árvízkatasztrófa 50. évfordulójáról is sok szó esik majd. Az 1970. évi tiszavölgyi árvízvédekezés is 35., a Maros menti 1975. évi pedig 30. évfordulójánál tartott 2005-ben. 1954. júliusában a Duna svájci, német és osztrák vízgyűjtőjén napokon át hullott az eső ez még az éppen akkor Svájcban világbajnoki döntőt vívó magyar labdarúgó „aranycsapat" váratlan vereségét is elősegítette - amelyből a Dunán addig nem látott árhullám keletkezett. Ausztriából ugyan riasztó rádió-hírek érkeztek, de ezek magyarországi terjesztését még egyes szakembereink is rémhír-terjesztésnek tekintették, mert féltek a központi hatalomtól, ha a rendkívüli vízállások mégsem következnének be. Hivatalos nemzetközi tájékoztatás hiányában a védekezés késedelemmel indult. A Szigetközben nem maradt irányító ahhoz, hogy az egyébként is magasság-hiányos töltések mögött keletkező buzgárokat szakszerűen próbálják hatástalanítani, ne pedig azoknak gátszakadáshoz vezető eltömésével. A bekövetkezett veszedelem hírére azután országos felvonulás kezdődött, meglehetősen összehangolatlanul és szervezetlenül. A vízügyi szolgálat kis létszámánál, gyakorlatlanságánál, és a helyszínek ismeretének hiányában nem tudott úrrá lenni sem a műszaki nehézségeken, sem a különböző helyekről felvonultatott, eltérő utasításokkal érkező védekezők irányításán. 1956. februárjában és márciusában jeges árvíz volt a Duna magyar szakaszán. Az olvadás a megszokottaktól eltérve - északról délre haladt, ami a meglazult és lefelé vonuló jégtáblák ismételt összefagyására, újabb és újabb torlaszok képződésére vezetett. A védekezők felvonultatását ismét összehangolatlanság és szervezetlenség jellemezte, s a kis létszámú, a területet alig ismerő vízügyi szolgálat nem lehetett képes a töltéseken szakszerűtlenül, önfejüen intézkedő, katonai, közlekedési, vagy közerő szervezetek tényleges irányítására. Gátszakadások tömege, alkalomszerű mentés, hősies munka a gyakran rögtönzött lokalizálásokon - ez jellemezte ezt az árvizet. Jégtörő flotta hiányában a légi bombázás, még inkább a jégtakaró tüzérségi úton szándékolt feltörése a létesítményekben több kárt okozott, mint bármely eredményt. 1956. után a (különböző időkben más-más nevű) vízügyi főhatóság vezetője, Dégen Imre intézkedése nyomán megemelték a dunai töltések koronaszintjét, megnövelték azok keresztmetszeti méreteit is. Ezt a már sikeres 1965. évi árvízvédekezés után megismételték. A szigetközi áteresztő kavicstalajon pedig ellennyomó medence-sort létesítettek a töltések lábainál, hogy az esetleges buzgárosodást állandósított ellennyomás korlátozza. 1965. nyarán az árhullám típusa eltért az 1954. évitől. Most tavasztól nyárig egymást fokozó árhullámok tartós sorozata okozta a vízállások általános emelkedését, amit a Dráva és Száva egyidejű júniusi árhullámainak visszaduzzasztó hatása tett teljessé. A megemelt és megerősített töltéseink jól bírták a huzamos terhelést. A vízügyi szolgálat - az előzetes gyakorlatok eredményeképp - jól ismerte a helyszíneket és feladatait, s vezetőjének és központi irányítóinak sikerült elérniük, hogy minden védekező egység csak a vízügyi igazgatás utasításait követve járhasson el. A töltéseken tehát csak egy, a vízügyi szervezet rendelkezhetett. A töltéseket megfigyelő szolgálatot most folyamatossá lehetett tenni: a védelemvezetés ennek eredményességét tekintette a védekezés sikere fő feltételének. Sajnos, Szlovákiában, a Csallóköz töltésein - bízva az ottani, a magyar oldalinál magasabbra emelt töltések védőképességében - nem tartották szükségesnek az esetleges meghibásodások folyamatos figyelésének megszervezését. Egyes helyi önkéntes intézkedők óvatlanul veszélyes buzgárt tömtek el. Ennek azonnali következménye súlyos, a Csallóköz egyharmadát elöntő gátszakadás lett. A magyar oldalon viszont karhatalmi erőkkel sikerült hasonló eltömési szándékot az intézkedő helyi védelemvezető szakaszmérnöknek meghiúsíttatnia. Az 1965. évi árvíz alkalmával kiterjedtté vált a töltésvizsgáló csoportok munkája, amely a védekezés tudományos alapjainak kiterjesztéséhez jelentősen hozzájárulhatott. 1970-ben is biztosítva volt a vízügyi szolgálat irányító szerepe a Tisza és mellékfolyói május-júniusi árvízvédekezésében. A szervezettség a Szamosköz gátszakadásai utáni mentésekben, valamint Makó város lakosságának biztonságba helyezésében, az elszállítások és elszállásolások végrehajtásában egyaránt megmutatkozott. A védelmi osztagok nemcsak hazánk területén, a Szamos májusi gátszakadásainak gyors elzárásában jeleskedtek, hanem a folyó romániai szakaszain is, elejét véve a második, júniusi árhullám újabb elöntéseinek. A vízügyi szervek a védekezés legsúlyosabb napjaiban országosan összesen mintegy 30 ezer ember szervezett irányítására, azok ellátására és elszállásolására is képesek voltak. Sokan jelentkeztek a védelmi munkákra egyetemi hallgatók és oktatók közül. Én akkor őket arra kértem, ne feltétlenül a homokzsákok töltésében vagy szállításában vegyenek részt, hanem szakterületük szerint adjanak segítséget a töltés-vizsgáló csoportoknak a fúrások gyors talajminőségi értékeléseinél, az állati(rágcsáló-) töltéskárosítások feltérképezésénél, vagy a 59