Hidrológiai tájékoztató, 2005

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: Az áramló vizek földalatti tájékának (hiporheál) állatvilága

Jelenleg különböző, egyszerűbb és komplikáltabb csőmintavevőket használnak, melyek már alkalmasak a hyporheikus régió különböző mélységeiben az egyes fízikó-kémiai faktorok mérésére is. A földalatti vizek komplex szemléletű kutatása az utóbbi két évtizedben került előtérbe (Gibert et al., 1994). Ezekből a kutatásokból többek között kiderült, hogy az interszticiális vízben élő kisrák közösségek érzékenyen reagálnak élőhelyükön a vízjárás, az 0

2-tartalom, a szervesanyag tartalom stb. változásaira. A folyóvizek bentikus állatvilága nem választható el a hiporheikus régió egészétől, mivel pl. a makrobenthosz fiatal példányai is megtalálhatók annak felső zónájában. Ennek óriási gyakorlati jelentősége van. Pl. ezért történhetett meg, hogy a nemrégiben történt tiszai mérgezés után a gerinctelen fauna gyorsan regenerálódott. A konkrét ok az lehetett, hogy a mérgezett víz nem hatolt be a pórus rendszerbe, minek következtében az ott található állatvilág épségben megmaradt és gyorsan benépesítette a megüresedett életteret. Ezért nem volt igazuk azon ún. „szakértőknek", akik azt jósolták, hogy a fauna regenerálódásához legalább 10 év szükséges. A hazai kutatások néhány eddigi eredménye Az interszticiális fauna részletes kutatása a Balaton köves és homokos partjainál (Ponyi, 1960) 1956-ban indult el és az OTKA jóvoltából 1994-ben a néhány évig tartott patakvizsgálatok során folytatódott. Ez utóbbi esetben 13 vízbefolyás került vizsgálat alá. Az eredmények közül kiemelném a parányi maradványrák (Bathynella natans Vejd) fajt, amelyik első ízben került kimutatásra a felszíni patak interszticiális vizéből {Ponyi, 1997). Korábban csak a Baradla és a Béke barlangokból volt ismert. 1959-ben a Tiszakutató Részleg „limnológiai" munkacsoportjában vettem részt. A begyűjtött mintákat, különböző okok miatt, csak később tudtam feldolgozni (Ponyi, 2000). Az egyik érdekes faj a Parastenocaris cf. glacialis Noodt. Sajnos csak nőstény példányok kerültek elő, így pontos meghatározásuk nem volt lehetséges. Hím példány későbbi előkerülése esetén, a tudományra nézve új faj is lehet (Ponyi, 2000). A Duna pozsonyi szakaszának intersticiális faunájában (J. Ponyi, L. Ponyi, 1961) néhány érdekesebb fajt (Paracamptus schmelii (Mrázek), Caspihalacarus hyrcanus danubialis Motas) sikerült begyűjteni. A Mánfa-patak (Mecsek hegység) 1954-1956 éves kutatásai során számos interszticiális élőhelyre jellemző fajt mutattunk ki (Ponyi J., Ponyi L. 1962). Közülük akkor 2 Harpacticoida és 3 Hydracarina a hazai faunára nézve újak voltak. Azóta közülük néhány, a későbbi patak kutatások során ismételten előkerült. Néhány korábbi tanulmány kapcsán érdemes megemlíteni Megyeri J. (1963), Farkas H. (1958), Bajomi D. (1969) nevét. Az utóbbi években Gidó Zsolt munkásságát szükséges kiemelni (2003), aki 2001-2002-ben eredményes kutatásokat végzett a Mecsek, Zempléni-hegység és az Aggteleki-karszt áramló vizein. A hazai áramló vizek hiporheális régiójának kutatásában nagy segítséget jelentenek a nyugati országokban (különösen Németországban) elért eredmények (Giere, 0., 1993; Gibert J„ Danielopol, D ,L„ Standford, J. A., 1994). Többek között leírták az ún. „kis táplálék hálózatot", melynek a centrumában a meiofauna fajai állnak. Elemezték a kapcsolatrendszerüket, melynek alapján tisztázták az energia áramlás mikéntjét. Kiderült pl. az, hogy a meiobentosz szerepe energetikailag ugyan akkora mint a makrobentoszé. Javaslat Hazánkban a fentebb említett kutatásokat elsősorban nagyobb folyóvizeinknél (Duna, Tisza, Zala, Körösök stb.) lenne fontos elvégezni. A szerző abban bízik, hogy a tudomány finanszírozásában résztvevők belátják, hogy a földfelszín alatti vizek kutatása nemcsak elméletileg fontos (új fajok felfedezése, anyag- és energiaforgalom feltárása) hanem a gyakorlat is sokat nyerhet az eredmények felhasználásából. IRODALOM Bajomi, D.( 1969): Examen faunistique de la grotte „Meteor" (Hongrie). - Opusc. Zool. Budapest, 9/2, 235-247. Chappuis, P. A. (1927): Die Tierwelt der unterirdischen Gewässer. Die Binnengewässer, 3, pp. 175. Chappuis, P. A. (1942): Eine neue Methode zur Untersuchung der Grundwasserfauna. - Acta Seien. Math, et Natur. Kolozsvár, 6, 17. Craib, J. S. (1965): A sampler for taking short undisturbed cores. - J. Cons. perm. int. Explor, Mer, 30, 34-39. Dudich E. (1959): A barlangbiológia és problémái. - MTA biológiai csoportjának Közleményei, III, 3-4 száma, 323-357. Farkas, H. (1958): Candona Szöcsi n. sp. Eine neue Ostarcoden-Art der Rostrata-Gruppe aus der ungarischen Brunnen-Fauna. - Zool. Anzeiger, 160, 110-112. Gibert, J„ Danielopol, D. L., Stanford, J. A. (1994): Groundwasser Ecology. - Academic Press, San Diego, New York. Boston, London, Sydney, Tokyo, Toronto, pp. 571. Gidó Zs. (2003): Magyarországi és romániai hegyvidékek forrásainak és intersticiális vizeinek kisrákfaunisztikai vizsgálata. Hozzájárulások a stygobiont kagylósrákok taxonómiájához és evolúciójához. - Doktori (PhD) értekezés. Debreceni Egyetem, Debrecen. Giere, O. (1993): Meiobenthology. The Microscopic Fauna in Aquatic sediments. — SpringVerlag, Berlin, Hiedelberg, New York, London, Paris, Tokyo, Hong Kong, Barcelona, Budapest, pp. 328. Husmann, S. (1966): Versuch einer ökologischen Gliederung des interstitiellen Grundwassers in Lebensbereiche einiger Prägung. Archiv, für Hydrobiologie, 62, 231-268. Megyeri J. (1963): Ásott kutak hidrofaunisztikai vizsgálata. - Acta Academica Paedagogicae Szegediensis, 2, 149-175, Ponyi, J. (1960): Über im interstitialen Wasser der sadigen und steinigen Ufer des Balaton lebende Krebse (Crustacea). - Annal. Biol. Tihany, 27, 85-92. Ponyi E. J. , Ponyi, L. (1961): Daten über einige in dem interstitiellen Wasser der Donau lebenden Tiere bei Bratislava. - Biológia, Bratislava, XVI, 11, 838-841. Ponyi J., Ponyi J.-né (1962): Adatok a Mánfa-patak (Mecsek-hegység) intersticiális faunájának ismeretéhez. - Állattani Közlem., XLIX, 1-4. sz. 91-96. Ponyi J. (1997): A Balaton-felvidék patakjainak zoológiai vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, október, 18-22. Ponyi J. (2000): Fauna vizsgálatok a Tisza partszegélyén 1959-ben. Hidrológiai Tájékoztató, 50-57. Thienemann, A. (1923): Die Gewässer Mitteleuropas. Eine hydrobiologische Characteristik ihrer Haupttypen. - Handbuch für die gesamte Binnenfischerei Mitteleuropas. I. E. Schweizerbart, sehe Verlagsbuchhandlung, Stuttgart, I-IV + 1-84. 21