Hidrológiai tájékoztató, 2005

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fehér Ferenc: Őszintén a Társaság helyzetéről

versenyhelyzetekre nincs kellően felkészülve, nincs kellő értéktudata, szakmai munkája lassú és széteső, tudományos feldolgozási rendszere megrekedt az évtizedekkel ezelőtti szinten, nincsenek kellő nemzetközi kapcsolatai, nagyon nehezen alkalmazkodik a technikai fejlődés adta lehetőségekhez. Ez így elsőre túl sommás kritikának tűnik! Dolgozatomban arra vállalkozom, hogy véleményemet részletesebben kifejtsem, a kritikákat megindokoljam és igyekszem megoldási lehetőségeket is bemutatni. 2. Széttagoltság A nagy taglétszám, a sok területi szervezet és szakosztály óhatatlan velejárója a széttagoltság. A tagság az ország sok száz településén él, sokan nem hogy nem ismerik egymást, de találkozni se fognak sose. Egy jól sikerült vándorgyűlésre 200-250 főjön el, a tagság 10%a. Az éves közgyűlésre még ennyien sem. Gyakorlatilag nincs olyan rendezvény, ami egyértelműen a tagi identitástudatot erősítené a tagság széles körében. Az előadóülések (amelyek a rendezvények nagy részét teszik ki) nyitottak (igen helyesen!), de így a Társaság tagja nem érzi, hogy ő, mint tag valamivel többet kap. A Hírek és a Hidrológiai Tájékoztató az a két kiadvány, ami a tagokhoz eljut. De még az adott szakterületen - leszámítva a hidrobiológiát - sincs kellően nagy összetartási lehetőség. Erre csak a vándorgyűlés ad - nem minden évben - alkalmat, hiszen néhányat leszámítva nincsenek szakterületi konferenciák sem. Gyakran véletlenszerű, hogy az előadóüléseken ki, milyen témát ad elő és sok szempontból hasonló a helyzet a vándorgyűléseken is. Nincsenek jól kidolgozott szakmai főirányok, ehhez kapcsolódó szakmai viták és konferenciák, ennek megfelelően fontos szakmai kérdésekben sincs egyértelmű társasági vélemény. A Társaság szervezeteinek nagy száma lehetetlenné teszi a - vezetéselméleti szempontból - optimálisnak tekinthető vezetési megoldások alkalmazását. Az elnökség nem operatív, inkább elvi, stratégiai jellegű döntéseket hoz. Az intéző bizottság sem irányítja semmilyen módon a szakosztályokat, a területi szervezeteket, de még a közvetlenül hozzá tartozó bizottságokat sem. Nagyjából mindenki megy a maga útján, a saját feje szerint, néhány nagyon általános elvi döntést figyelembe véve. A Társaság vezetői fórumai nem töltik be hivatásukat. Az 59 tagú elnökség képtelen bármilyen kérdést érdemben megtárgyalni, az ülésen résztvevők nagy részének véleményét nem ismerhetjük meg. Az elnökség egyébként a társaság működésével, szakmai identitásával, fő szakmai irányaival kapcsolatos döntéseket nem is nagyon hoz. Néhány jól formalizált és az évek alatt kialakult döntési helyzetet kezel jól-rosszul. Más döntésre, már csak létszámánál fogva nem is lenne képes. Az éves közgyűlésen vezetéselméleti szempontból még ennél is rosszabb a helyzet. A résztvevők száma csekély (a 2002. évi vezetőségválasztáson például a leadott szavazatok száma 110 körül volt), a 2500 egyéni tag, a 200 jogi tag, az elméletileg 2700 szavazásra jogosult közül csak minden huszonötödik tag volt jelen, a tagság 4%-a. Tagjaink jelentős részének nem ismerjük a véleményét a Társaságról és megdöbbenünk, amikor egy jelentéktelennek tűnő dolog, például az éves tagdíj 200 forinttal való emelése tömeges kilépést okoz. Feltehetőleg legtöbbjüknél nem ez, hanem valami más volt a háttérben! Nem késlekedhetünk sokáig a Társaság vezetésének, szervezésének átalakításával - anélkül, hogy az első lépésben akár a szakosztályok, akár a területi szervezetek átalakítására kellene gondolni. Fontos lenne azonban olyan vezető szervezeteket létrehozni, amelyek képviseleti alapon érdemi döntéseket tudnának hozni, így az intéző bizottság helyett egy olyan érdemi vezető testületet lenne célszerű létrehozni, ahol a létszám és a résztvevők folyamatos aktivitása lehetővé tenné az érdemi működési döntéseket. Nem tartható fenn sokáig az a helyzet sem, hogy közgyűlésnek nevezzük azt, ha az egyéni és jogi tagok 4%-a (gyakran kevesebb) összegyűlik. A taggyűlés jellegű közgyűlés helyett küldöttgyűlést kell bevezetni, ahol képviselteti magát valamennyi szakosztály és területi szervezet. Ennek a küldöttgyűlésnek, amely a közgyűlés helyébe lépne, kellene a stratégiai döntéseket meghozni. A szükséges változások az alapszabály megváltoztatását kell, hogy magukkal hozzák, amihez minél hamarabb hozzá kellene fogni! 3. Versenyhelyzet A versenyhelyzet a mai kor velejárója! Elvileg minden versenyben dől el: ki tud jobban, olcsóbban, gyorsabban, színvonalasabban teljesíteni, szolgáltatni, a követelményeknek megfelelni. Versenyhelyzetben került-e a Társaság? Úgy gondolom igen, ha nem is egyszerre és minden területen, de sok területen és növekvő mértékben. A Társaság deklaráltan nem érdekképviselet, hanem egy szakmai-tudományos szervezet. Mégis, sok tekintetben versenyre kényszerül az érdekképviseletekkel, a kamarákkal. Nem azért, mert a Társaság téved át érdekképviseleti területre, hanem mert az érdekképviseletek, más szakmai szervezetek tudatosan használják a Társaság által már bevezetett, kipróbált eszközöket: szakmai megmozdulásokat, konferenciákat, vitaüléseket, továbbképzéseket. Ezzel a Társaságot is versenyhelyzetbe kényszerítik, hiszen tagjaink azt látják, hogy másutt technikailag jobban felszerelt körülmények között, célirányosabban kapják meg a szükséges szakmai információkat, sőt azokban a szervezetekben valamilyen módon még az érdekeiket is képviselik, védik. Konkrét tapasztalatok vannak arra nézve, hogy a Társaság bizonyos szakterületeken nem bírja a versenyt, főleg akkor, ha ahhoz a területhez üzleti érdek is kötődik. A vízgazdálkodással kapcsolatos feladatok egy jelentős megrendelője az állam. A versenyhelyzet ezen a területen is megjelent. Ma már egy-egy szakmai konferencia vagy éppen a Víz Világnapja megrendezése is versenyben dől el, és az elmúlt időszakban szemtanúi 81