Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A jordániai Hammamat Main-i hévforrások és lerakódásaik vizsgálata

létrejöttek olyan le és feláramlási zónák, amelyek mentén a felszínalatti vízkörforgalom lebonyolódik. A hévforrások azért törnek fel a Zarqa Main-i völgy egy adott szakaszához kapcsolódva, mert az előzőekben leírt nagy vízhozamú források keletkezéséhez szükséges tektonikai és egyéb feltételek csak ezen a részen alakultak ki. A mészképző nagy oldott sótartalmú és hőmérsékletű forrásvíz genetikailag a Holt- tengeri árok negyedidőszaki bazalt vulkánosságával hozható kapcsolatba, mert e vulkáni tevékenységből származtatható az a hő, amely a hévforrások magas hőmérsékletét biztosítja és folyamatosan fenntartja, továbbá azok az oldott anyagok, amelyek a víz gyógyhatását eredményezik. Ezért a Hamniamat Main-i hévforrások genetikailag a pleisztocén bazaltvulkánossággal összefüggő, mészképző hidrotermás karsztos hévforrások csoportjába sorolhatók, amelyek száraz, forró (arid) és kopár környezetben fakadnak. így a kiválást az egyéb tényezők mellett a helyi forró éghajlati adottságok is (pl. párolgás) jelentősen elősegítik főleg a nyári hónapokban. 1.3. További hévforrások és mészkiválások a Holt-tenger jordániai oldalán A Holt tengeri depresszió, amely egyben a Világ legmélyebben fekvő helyi erózióbázisa is annak keleti partja mentén a tektonikával összefüggően igen meredek több száz m magas kopár sziklafalak alakultak ki. Ezek a Holt tenger medencéjét kísérő kőzetek (homokkő, mészkő) erősen töredezettek ezért igen gyakoriak a törések mentén a partvonulatot tagoló, kelet-nyugati irányú, főleg erózió alakította, meredek vagy igen meredek lefutású völgyek, illetve vízmosások. E meredek partvonulatot metsző vízmosásokban gyakran kis vízhozamú források fakadnak, amelyek kilépésük környezetében forrásmészkövet raknak le. A forrásokat nemcsak a környezettől elütő színű forrásmészkő jelzi, hanem a növényzet is, amely a kopár környezetben zöld szigetként jelennek meg a vízkilépések körül. A források a kőzetek réseiből - repedéseiből lépnek ki rendszerint a völgytalp felett és a kivált mész a vízkilépés alatti sziklafalakat borítja be kisebb-nagyobb kiterjedésben a vízhozamtól függően. A források a Holt-tenger vízszintje felett kb. 60-100 m-rel fakadnak. Miután a Holt tenger a világ legmélyebben fekvő erózióbázisa, ezért a partja mentén fakadó források a világ térszínileg legalacsonyabban fakadó hévforrásai közé tartoznak, és az itt kivált mészanyag pedig a világ legmélyebben képződő forrásmészkövekként tarthatók számon. A Holt-tenger keleti partja mentén a mészképző hévforrások környezetében lévő előfordulásokon túlmenően több helyen, régebbi mészkiválások is megfigyelhetők. Ezek közül több sötétszürke - fekete színével tűnik ki hasonlóan a Hammamat Main-nál tapasztalatokhoz. Ezek a mészkövek sötét színükkel jelentősen különböznek a forrásmészkövekre jellemző színváltozatoktól. így megállapítható, hogy a jordániai fekete-sötétszürke színű hévforráskövek különleges, egyedi típust képviselnek. E színváltozatok genetikailag a mészképző magas oldott sótartalmú ritkább elegyrészeket gazdagon tartalmazó hidrotermális hévforrásokkal állnak kapcsolatban. További különlegességük még a Holt-tenger melléki hévforrásoknak és mészkiválásaiknak, hogy száraz, forró sivatagi éghajlati klímához kapcsolódnak. IRODALOM [1] Nemerkényi A. 1996: A termékeny félhold természeti képe. In: Próbáld F. szerkesztésében: Afrika és a Közel Kelet földrajza. ELTE. Eötvös Kiadó. Budapest. 312-320. [2] Péczely Gy. 1984: A Föld éghajlata. Tankönyvkiadó, Budapest. 229. [3] Rozvány Gy. 2004: Jordánia. Alexandra Kiadó, Pécs. 75-76. [4] Scheuer Gy. 2004: Ásványvizek forrásmészkő lerakodásai. Külföldi előfordulások. Önálló kiadvány. Budapest. 2-144. [5] Simonis D. - Finlay H. 1997: Jordan and Syria. Guidebooks, Lanely Planet, 152, 166. [6] Waring G. A. 1965: Thermal Springs of the United States and other Countries of the World. „A" Summery. U. S. Geological Survey Professional Paper. 492. 191-193. [7] Zelenka T. 2004: A Földközi tenger keleti térségének földtana, in: Molnár B. szerkesztésében: Fejezetek a Világ regionális földtanából. JATEPress Szeged, 171-179. 72