Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Orlóci István: A Tiszát a Dunával összekötő csatorna

vázát alkotják. Sajnálatos azonban, hogy a hálózat hajózási feltételei igen hiányosak. A tiszai hajózás fejlesztésére belföldi és külföldi kezdeményezések egyaránt jelentkeztek. Mindenek előtt azonban célszerű lenne a vízi szállításról gazdaságpolitikai döntést hozni. Abba kellene hagyni a „tyúk és tojás" típusú vitatkozást, jelesül azt, hogy egyik oldalról a vizi utak hiányosságaival magyarázzák a hajózás tehetetlenségét, míg a másik oldal azért nem javasolja a vízi utakat, mert nincs hajózás. A vízi szállítás minden tényezője elhanyagolt. A hazai áruszállítást illetően volt már közúti jármű program, útjaink meg is teltek. A vasutat rendszeresen támogatja az állam. Ideje lenne végre egy „komplex áruszállítási programot" is meghirdetni, amelyben minden ágazat társadalmi értékének megfelelő helyet kap. A Duna-Tisza Csatorna hajózási hasznosítását nem az alapján kell javasolgatni, hogy milyen forgalom terelődhet rá egyéni kezdeményezésekre és vállalkozói kísérletekkel, hanem azt kell megtervezni, hogy milyen áruszállítás terelendő rá, közgazdasági és adminisztrativ intézkedésekkel. A Duna-Tisza Csatorna időszerűsége A Csatorna megvalósításának, mint az előzőekben áttekintettük, többféle indoka időszerű. A dunai és a tiszai vízi utak hajózási rendeltetésű összekötése mellett szolgálhatja a vízhasznosítás több ágát, és kielégithet ökológiai, illetve jóléti igényeket. Az elmúlt hatvan évben több mint egy tucat terv-változatot dolgoztak ki, összehasonlításra és mérlegelésre alkalmas mélységig. A különböző időszakokban (1947, 1974, 1984, 1997) végzett részleges értékeléseket összegezve megállapítható, hogy nincs olyan változat, amelyik a célokat egyaránt optimálisan kielégitené. A Csatorna tervezése során és a változatok értékelésével fölhalmozott ismeretek ma is segitséget adhatnak az újabb vizsgálatokhoz. A javasolandó változat kiválasztásánál azonban nemcsak a preferenciák változását (pl. a környezetvédelmi és a táj fejlesztési szempontok erősödését), hanem a körülmények (határfeltételek, technológiák és a költségösszetevők) lényeges módosulását is figyelembe kell venni. A jelenlegi körülményeket tekintve a két folyó összekötésének földrajzi feltételei közül a Duna és a Tisza magassági helyzete, a Duna-Tisza közének domborzata, és a csatorna környezeti kapcsolataiban is fontos szerepet játszó talajtani (a talajvizet is magába foglaló) adottságok változatlanok. Lényegesen bővültek azonban a közlekedési és az energetikai hálózatok, valamint változott a földhasználati struktúra. Korábban éles vitát keltett a folyókhoz történő csatlakozási hely megválasztása. A nagy többség megegyezett abban, hogy a dunai csatlakozás Budapest közelében legyen (forgalmi csomópont, meglévő kikötő, állandó vízszintű Soroksári-Duna-ág), de éles ellentétek alakultak ki a tiszai csatlakozás helyét illetően. Az eltérő álláspontok érvei között szerepeltek áruforgalmi, közlekedési meggondolások, de elég erősek voltak a helyi (Szolnok, Csongrád városfejlesztési) érdekek is. A korabeli vitaanyagokat tanulmányozva feltűnik, hogy a helyi érdekvédők között alig van nyoma a Duna-Tiszaközieknek; szemben a jelenlegi helyzettel, amikor is a Tisza-mentiek hangja gyenge. A csatorna tervezése során már korábban felvetődött a dunai csatlakozás felülvizsgálatának igénye. Ez azonban elmaradt, és minden (1947 óta) javasolt nyomvonalat az 1948-ban épített és a Dunaharasztinál kiágazó szakaszhoz csatlakoztattak. A Soroksári-Duna-ág mindkét végén vízlépcsőkkel lezárt, duzzasztott mellékága a Dunának. Üdülési hasznosítása és környezetvédelmi jelentősége máris nagy és növekvő. A két műtárgy, nevezetesen a Kvassay és a Tassi Zsilipek műszakilag elavultak, és víz- valamint hajó-átbocsátási képességűk igen korlátozott (a jelenleg kezdeményezett felújítási, fejlesztési munkák tervezése során indokolt lenne a DTCs kapcsolatot is vizsgálni). A kitorkolás természetesen áthelyezhető közvetlenül a Dunára. Ez azonban tetemes beruházási és üzemelési költségnövekedéssel jár. Egy ilyen megoldásnál ugyanis a Soroksári-Duna-ág állandó vízszintje helyett a Duna folytonosan - 8 m-es intervallumban - változó vízállásával kell számolni. Figyelembe kell venni azt is, hogy az érintett szakaszon a Duna medre mélyül, és vízszintje süllyed. A Duna-Tisza Csatorna kérdése sokrétű, és számos változó tényezőtől függő probléma. Helyi, regionális és nemzetközi feltételek, illetve ágazati és ágazatközi összefüggések határozzák meg érdemleges szerepét, megvalósításának indokoltságát. Ma nincs olyan elemzés, amelyik tárgyszerűen mérlegelné a Duna-Tisza Csatorna bármely változatának helyét, szerepét az áruszállítás rendszerében vagy a vízkészletgazdálkodás hosszú távú fejlesztésében, és nem találunk ilyent az érintett térség rendezési, fejlesztési elgondolásaiban sem. A Hátság példája is mutatja, hogy nemcsak az elmaradt fejlesztés, hanem az időszerű tervek hiánya is kárt okoz, kapkodásra vezet. A szélsőséges vízhiány bekövetkezésekor - intézkedési terv híján - a bizottságok és döntéshozók csak az élettér pusztulását tudják regisztrálni. Sarkosan fogalmazva nem a Csatorna építése, hanem a lehetőség olyan mérlegelése az időszerű, amely tárgyszerű választ ad az ismételten jelentkező társadalmi érdeklődésre is. IRODALOM Országos Vízgazdálkodási Keretterv Budapest, OVH 1984. Lampl H. - Hallóssy F.: A Duna-Tisza Csatorna. Budapest, 1947. Pálfai 1. szerk.: A Duna-Tisza Csatorna tervezett változatainak vízügyi szempontú értékelése. Szeged, 1997. Orlóci I.: A Tiszát a Dunával összekötő csatorna: A Duna-Tisza Csatorna Hidrológiai Közlöny, 2003.4. Orlóci I.: A Csongrádi vízlépcső tervezése. Viziközlekedés, 1977/3. Budapest Vitálisné Zilahy L.: Duna-Tisza csatornatervek a XV. század második felétől a XIX. század közepéig. Hidrológiai Tájékoztató, 2000. 42^4. 49