Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Szlabóczky Pál: A Miskolc-Tapolcai Tavi- és Barlangfürdő vázlatos hidrogeológiai és geotechnikai ismertetése

1. kép. A túrista völgy lábánál levő feltárás (Fotó: Farkas Emese, 2005) A Várhegyi mészkőbánya gömbfülkéinek mészkő falából vett mintákon végezte el Gatter I. [3] az első gyakorlati jelentőségű zárvány vizsgálatait, amely alapján a gömbfülkés üregrendszert 150-200 °C-os (a mészkő akkori fedettsége miatt 30-80 bar közötti nyomású) kloridos, szénsavas, kénhidrogénes vizek oldhatták ki. A kénhidrogénes jelleg reliktuma a Várhegyi mészkő bánya markazitos kitöltéseiben és az egyetemi hévíz-fúrás közvetlen mészkő fedőjében voltak megtalálhatók. A bányászati feltárások és a részletes külszíni felmérések egyedülálló tektonikai rendszer igen részletes megismerését tették lehetővé. Ezek csak az 1:200-as, l:50-es méretarányú eredeti térképeken és szelvényeken voltak ábrázolhatók. A közelmúltban végrehajtott nagyarányú munkálatokban már az építési tevékenység az uralkodó. Bodonyi Cs. [1], ami természettudományos részleteit a miskolci Ökológiai Intézet kiséri figyelemmel. A külső terület D-i részén a kagyló medencék bővítése, a csónakázó tó szélének beépítése igazolta az egykori forráscsoport jelentőségét, különösen az építési nagyvizi időszakban. Geológiailag rendkívül jelentős a turista völgy lábának szélesítésével feltárt kép, ami a feltételezett hegységperemi, hévízszállító fővető nyomát szemlélteti a Szauna Park alatti kb 100 m

3-nyi kaolinosodott tufittal, és egy miocén vörös agyaggal kitöltött óriás kürtővel, (/. kép) amit az 1. ábra E-vel (eggenburgi) jelöl. 3. Földtani felépítés A Bükk hegység központi vonulatát alkotó triász időszaki mészkő könyökszerű peremén fakadó tapolcai források közvetlen előterét alsó- és középső miocén kori terresztrikum és tufás, homokos képződmények alkotják, amelyek relatív tetőszintje a pliocénban kezdődött erőteljes kiemelkedés előtt a maitól sokszáz m-rel magasabban volt betakarva, lefojtva a karbonátos forró karsztvíz szállítórendszert. A lepusztulás maradványai megtalálhatók egyes dolinákban és üregekben, ahogyan azt az előző fejezetben említettük. A peremi főtörés mentén egykor feltörő - maitól jóval magasabb hőmérsékletű és visszafolytott nyomás állapotú - hévíz nagy tömegben bontotta el a fedőképzödményeket. Valószínűsíthető, hogy a területen vékony felső-eocén kori üledékréteg is lerakódott, a már említett távolabbi anológiák, valamint dr. Mádai Ferenc által 2000-ben vizsgált egyik vékony csiszolat szerint. A fürdő fejlesztési munkák „üreg keresési", hidrogeológiai és geotechnikai részleinél elsődleges jelentőségű a mészkőtömeg szerkezeti képe. Ennek fő jellemzői: - A hegység közepétől követhető plasztikus préselési vergencia rendszer (nem azonos a rétegcsapással, mi-vel a vágatokban algacsomók láthatók a mészkőben). - A peremi fővető KÉK-NyDNy csapással, amely miocén üledékekkel fedett szárnya felett fakadtak az egykori tavi források. Föltehetőleg ezen keresztül áramlik fel a 30 °C feletti hévíz a haránt irányú forráskürtő feltárt szakasza felé, ahol a búvárok szerint már hűvösebb vizekkel keveredik. - Harántvető rendszer E-D csapásiránnyal, amely mentén sorakoznak a megkerülő kutató vágat legnagyobb termei és ezt az irányt követi az 1. és 2. ábrán feltüntetett forrástörténeti vonulat is. - Peremi kísérő vetők. A kupola alatti szikla bejárattól induló markáns törés mentén kalcittal cementált breccsa követhető vágatról-vágatra. Az eredeti bejárat vízhez levezető lépcsős átjárójának vetőtükör falán szintes elmozdulás karcolatai láthatók feltűnő módon. Szintes karcolatú vető tükör volt a fürdőcsarnok mesterségesen megmunkált sziklafalán is, de az előbbire haránt iránnyal, ami a blokkos-tömbös szerkezeti felépítést igazolja. - Harmadlagos törésrendszer és tömegmozgásos csúszólapok, főként a meredeken bevágott szikla rézsűkön, amelyek nagy részét a kiépítés során - állékonysági okokból - el kellett bontani, vagy be kellett takarni. 40