Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Székely Edgár - Wagner József: Szombathely város vízellátása és vízszerzési lehetőségei

1902-ben elrendelték a vízmérőórák kötelező felszerelését. Az 1902-től 1909-ig terjedő időszakban a közműves vízellátásba bekapcsolt ingatlanok száma 820-ra nőtt, ebből vízmérővel 764 volt ellátva. Az 1900-as évek elejére a lakosság száma meghaladja a 25.000 főt. A vízhiány megelőzésére 1904-ben megkezdődött a Perintpatakon létesített duzzasztómű szakaszos üzemelése. A lélekszám és ezzel együtt a vízfogyasztás növekedése egyre többször okozott fennakadást a vízszolgáltatásban, mely az 1907-1908-as években már krónikussá vált. Ezt csak súlyosbította 1908 április-júliusban a városban kitört tífuszjárvány. Bár a széleskörűen elvégzett vizsgálatok a városi vízvezetékben fertőző anyagot nem találtak, elrendelték az egész rendszer fertőtlenítését, megtiltották a duzzasztást, valamint kizárattak mintegy 200 m hosszú galériarészt, mely tovább szűkítette a forrásokat. A vízszerzési kapacitás bővítésére 1910-ben került sor. A vízszerző hely szintén a Perint-patak kavicsterasza volt. Egymástól 20 m távolságra 26 db csőkút került lemélyítésre, a kutakba vörösfenyő béléscsövet építettek ónozott vörösréz szitaszövettel. A kutakból szivornyavezeték szállítja a vizet a gyűjtőaknába. A megépült új víznyerőhelyről 1600 m

3/d ivóvíz volt kitermelhető. (A galéria és a 26 csőkútból álló vízbázis ma is működik ipari vízbázisként.) Az I. világháborút követően a város ismét vízhiánnyal küszködött. A helyzet 1925 nyarára már kritikussá vált. A forró júliusi napokon csupán 2-3 órán keresztül volt vízszolgáltatás. Az 1927-28-as években a vízszerző kapacitás ismételten a Perint-patak kavicsteraszára telepített 2*9 db csőkútból álló kútsorral bővült. A vízmű kapacitása azonban erősen függött a csapadékviszonyoktól. Száraz, csapadékszegény időjárás esetén a kapacitása 30-40%-al is csökkent. 1938-ban fúrták a város délkeleti részén az első mélyfúrású vízmű kutat 36 m talpmélységgel, ahol a 20-31 m mélységközben a felső-pannóniai homokréteg került szűrőzésre. A megnövekedett vízmennyiség tárolására és továbbítására megépítettek a központi telepen egy 300 m

3 víz gyűjtésére alkalmas két részes medencét, kibővítették az alagsori géptermet, valamint új technológiai vezetékeket szereltek fel és kicserélték a gépészeti berendezések egy részét. Az elavult dugattyús szivattyúkat megszüntették és helyettük magasnyomású turbina szivattyúkat telepítettek. A víz város felé továbbítására és elosztására új öntöttvas csőhálózatot fektettek le melynek végpontjában új 800 m

3 tárolókapacitású vasbeton víztornyot építettek. A központi nyomógépház korszerűsítésével egy olyan korszerű víztermelőtelepet hoztak létre, amely további 35 évig változatlan formában állt fenn és szolgálta a város lakosságát. A fejlesztések során megvalósult létesítmények: - 300 mm öv. vízvezeték 4212 m - 225 mm öv. vízvezeték 50 m - 200 mm öv. vízvezeték 2240 m - 150 mm öv. vízvezeték 2800 m - 125 mm öv. vízvezeték 700 m - 100 mm öv. vízvezeték 4350 m - 80 mm öv. vízvezeték 5400 m - tolózárak 80-300 mm 105 db - feltalaji tűzcsap 85 db A II. világháború előtt a víztermelő kapacitás napi 3000 m

3 körül volt. Még a háború alatt a város területén több mélyfúrású kutat építettek, majd a II. világháború után megkezdődött a háborús károk helyreállítása és a Szombathely vízellátását ma is biztosító vízbázisok kiépítése. Két bombatalálat érte a 800 m

3-es vasbeton víztornyot, melynek során teljesen tönkrement a torony kupolája és a víztere. A vízvezetéki nyomócsőhálózat 90 telitalálatot kapott. Ez oly mértékben megrongálta az elosztóhálózatot, hogy 1595 m nyomócső teljes újjáépítése vált szükségessé. A csőhálózaton felszerelt tűzcsapok közül 107 rongálódott meg, melyből 47 db-ot teljes egészében újjal kellett pótolni. A Szombathely térségi vízmű körvonalazódása az 1950-es években kezdődött. Az újonnan készült kutak fokozatos bekapcsolásával 1956 év végén már 6.000 m

3 vizet termelt a vízmű naponta. A peremközségek ellátásához még több ivóvízre volt szükség. 1958-ban kezdődött az újabb 4.000 m

3 vizet termelő sárdéri víztermelő telep építése 2x800 m

3-es alacsony víztárolóval és 4 turbinaszivattyúval. Az 1960-as évektől nagyvárosias fejlődés indul meg. 1965 év végén a vízmű termelési kapacitása 11.450 m

3/d, 1970 év végén 15.400 m

3/d. 1972-ben megkezdi a termelést a gyöngyösfalui vízmű. A MELYEPTERV által készített hidraulikai felülvizsgálat (1971) javaslatai alapján 1973-ban indul az 500 mm-es városi főnyomóvezeték kiépítése, a parkerdei 4x2500 m

3-es magaslati tárolómedencék beruházása és a kenézi vízbázis bekapcsolása. A rendszer kapacitása lehetővé tette Szombathely és további 31 település biztonságos vízellátását. mtóijil kom: kSi.X km IMMnlw 25.730 dh 1. ábra. Szombathely-Kőszeg vízellátó rendszere A topográfiai viszonyok illetve helyi adottságok miatt esetenként többszöri vízátemelés szükséges. Nap26