Hidrológiai tájékoztató, 2005

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Gaál Ferenc: A 20. század árvize (1965) Vas megyében

árvízről Szombathely város közgyűlésének jegyzőkönyve így emlékezik meg: „Minthogy ezév most folyó június hónapja 28-ik napján estvefelé mint egy 7 óra tájban az Oladi patak (Arany) és Henyér (Perint) vize annyira meg áradott, hogy özönnyő általa városnak azon tájékon renden lévő szénáját el hordatta városi H. lakásainak házaikat a Nagy Karicsa végében annyira el öntötte, hogy ha Méltóságos püspök úr ő nagysága embereinket ajándékaival és atyáskodó imájával nem ösztönözte volna egynéhány gyermekek a vízben fullattak volna. Sőt más aprólékos kárainkon kívül a Fehér Pál házát el döntötte, karicsai gyalog hidonkat el szakította. Nagy és kis karicsai kerteket rész szerint el szaggatta, rész szerint el sodorta Tégla kemenceinket, amidőn a fa benne egy kevéssel előbb gyújtatott volna, a tüzet elsodorta és a bé hordott nyers téglákat el áztatta és az körös körül lévő fáinkat el hordotta, melyhez hasonlóra nehezen emlékezhetni. Következendő napon éjfél után 2 óra tájban a Gyöngyös annyira meg áradott, hogy ha vigyázással nem lettünk volna az egész víz közt és káposztás földeinket meg öntötte és el rontotta volna, még is más kárainkat a Fölséges Isten el sároztatván, a malmunkat, amely egyéb iránt is rozzant állapotban volt, sebes folyásával annyira megindította, hogy víz folyásnak már semmi hasznát nem vehetjük, köz akarattal el végeztetett, hogy mint a tehén pásztorok háza mint pedig a malomnak a víz fái meg építessenek és csináltassanak. " A régmúlt árvizeinek rövid áttekintése után áttérnék az 1965. évi árvíz ismertetésére. Önként felvetődik a kérdés, milyen is volt a megye árvízvédelmi helyzete és felkészültsége. A huszadik században Magyarország két világháborúban is részt vett, és vesztesként került ki ezekből a háborúkból, óriási személyi és anyagi károkkal, sőt területének kétharmadát is elveszítette. A világháborúk velejárója, hogy az infrastrukturális építkezések szünetelnek, így az árvízvédelmi töltésépítések is. Háborúk után pedig a háborús károk helyreállítása megelőzött minden árvízvédelmi fejlesztést. A vízügyi szolgálat szakemberei sokszor hangoztatták, majd 1961-62-ben az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben rögzítették, hogy a veszélyeztetett települések védelmére a 100 évenként előforduló árvízre kell a töltéseket kiépíteni. A feladat megosztását a Vízgazdálkodási Kerettervben úgy fogalmazták meg, hogy a folyók mentén lévő városok védelmére országos védvonalat kell kiépíteni, és annak költségfedezetét az állami költségvetésben biztosítják, és kezelője a vízügyi igazgatóság lesz. A folyók és vízfolyások völgyében a községeknél a tanácsoknak kell gondoskodni a töltések megépítéséről. Magyarországon az árvédekezési feladatokat az országos védvonalakon a vízügyi igazgatóságok, egyéb védvonalakon, nyílt ártereken a tanácsok látták el. A megye területén országos védvonal csak a Rába mellett volt, a sárvári vasúti hídtól lefelé és a Répce árapasztó mellett Répcelak és a Rába között. Ennek a védvonalnak a védőképessége sem érte el a szükséges biztonságot. A megye egyéb területei nyílt árterek voltak, még Sárvár, Körmend és Szentgotthárd lakott területét sem védte töltés. Tanácsi kezelésű töltések sem épültek 1965 előtt. Néhány község épített kis keresztmetszetű védmüvet, amelyet csak depóniának lehetett nevezni. Ilyen depónia jellegű magasított part volt pl. Sárváron a vadkertnél, Körmenden a Rába jobb partján, Csepregnél, Bükön, Góron és Sorkikápolnán. A 20. század árvize 1965-ben ilyen védvonal kiépítettség és felkészültség mellett érkezett meg a megye területére. A Rába vízgyűjtőjén április 18.-án egy ciklon hatására csendes esőzés indult meg, majd 19.-én és 20.án nagy intenzitásúvá erősödött, amely 22.-én éjjel állt el. A mintegy 140 mm eső hatására gyors áradás kezdődött a megye összes vízfolyásán. A Vízügyi Igazgatóság a Vas Megyei Tanács Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztályának április 21.-én 15.10 órakor javasolta a készültség elrendelését, és április 22.-én 13.05 órakor javasolta a Megyei Árvízvédelmi Bizottság összehivását, miközben folyamatosan tájékoztatta a Megyei Tanács ügyeletét a várható árhullám nagyságáról és idejéről. A Megyei Árvízvédelmi Bizottság kérésére a Vízügyi Igazgatóság vezetőállású szaktanácsadót delegált a bizottságba. így sikerült a kezdetben egymástól függetlenül intézkedő szerveket az előírt egységes irányítás alá helyezni, és a katonaság igénybevételével kapcsolatos kérdéseket rendezni, amíg a mentési és kiürítési munkákat a tanácsi szervek irányították, a lakosság, a munkásőrség, a karhatalom, a katonaság igénybevételével addig csaknem az összes műszaki jellegű védekezési feladatot a Vízügyi Igazgatóság látta el a rendelkezésre bocsátott közerővel, munkásőrséggel, katonasággal. Az árhullám gyors kialakulását jellemzik és érzékeltetik a vízmércék vízállás adatai: Rába Szentgotthárd 21-én 12 órakor hirtelen áradás kezdődik, 22-én 6 órakor már 380 cm, 12 órakor 400 cm és 22 órakor 422 cmrel tetőzik; Körmenden 23-án 6 órakor 505 cm-rel tetőzik; Sárváron 24-én 4 órakor 498 cm-rel tetőzik; Répce Répcevisen 22-én 16 órakor 460 cm-rel tetőzik; Gyöngyös Kőszegnél 22-én 17 órakor 420 cm-rel tetőzik; Perint Szombathelyen 22-én 21 órakor 430 cm-rel tetőzik; Sorok Zsennyénél 23-án 18 órakor 350 cm-rel tetőzik; Pinka Pornóapátinál 22.-én 20 órakor 402 cm-rel tetőzik. Gyakorlatilag tehát a megyét egy időben érte el a minden korábbinál nagyobb árhullám, így a legfőbb feladat az volt, hogy a mentést minél szervezettebben és gyorsabban végezzék a védekező tanácsok. Röviden az egyes völgyekben végzett védekezési munkákról: A Pinka-völgyében levonuló árvíz Vaskeresztesnél a depóniát meghágta, és a község nyugati alacsonyan 23