Hidrológiai tájékoztató, 2004

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Csepregi András-Izápy Gábor-Klecskó Bernadett: A tatai források és vízműkutak vizsgálata

A vízműkutak kiépítése Az egymás után sorra elapadó források, kutak szükségessé tették, hogy mélyfúrású kutak létesüljenek az ivóvízellátás megoldása érdekében. Az Angolparkban először 1961-ben az edzőtábori, majd 1963-ban a Pokol-I. kút létesült. 1966-87 között a Fényes-I. és -II., a PokolII.(K-27), valamint a Tükör-I., -II. és -III. jelű mélyfúrású kutak kerültek kialakításra. 2002 óta újra túlfolynak az 1973-ban utolsóként elapadt a Fényes források, és a Fényes-I. kút is pozitívvá vált. A térségi vízszintek emelkedésével a túlfolyó hozamok fokozatosan emelkednek. A fürdő területén a források elapadását követően a forráskürtők és az összekötő árkok megmaradtak az eredeti állapot szerint, 1973-ban a forrástavakat agyagpaplannal szigeteleték, ezt követően a vízpótlás a továbbiakban mesterségesen történt, a Fényes II. számú mélyfúrású kútból. A bányavíz kiemelés további növekedésének hatására az újonnan létesített mélyfúrású kutak vízadó képessége is jelentősen lecsökkent, ezért kidolgozásra került egy új regionális vízellátási koncepció. Lényege, hogy Tatabányáról a bányaművelés során kitermelt ivóvíz minőségű vizet regionális vezetékrendszeren juttassák el a tatai ivóvíz hálózatba, így biztosítva a lakossági és közületi vízigényeket. 1978-tól a város vízellátását részben a helyi kutak, és részben a tatabányai XIV/A vízakna biztosította. 2002-től az ivóvízellátás már teljes egészében Tatabányáról történik, a helyi kutak már csak tartalék vízbázisként szerepelnek. A diagnosztikai vizsgálatokat és a védőterületi számításokat a Fényes-I. és -II. valamint a Pokol-I. és -II. termelő kutakra kellett elvégezni. A vizsgálatok keretében a vízföldtani ismeretek újraértékelése, vízszint- és vízminőségi észlelőhálózat létesítése és észlelése, szennyezőforrás-felmérés, védőidom meghatározás történt. A védőidom meghatározását befolyásolta, hogy a térségben még kb. egy évtizedig tart a regionális visszatöltődés. A visszatöltődés miatt újra működésbe lépő tatai és dunaalmási források a vízszintek és a vízforgalom jövőbeni alakulását jelentősen befolyásolják. A termelő kutak helyét valamint a 2002-re számított vízszinteket, a számított védőterületeket és az 5 évvel későbbi állapotra számítható védőidomok határait a 2. ábra szemlélteti. Hozam-és vízszintmérések Forrásokon végzett mérések. A bányászati vízemelés drasztikus visszaesése, valamint a vízdíjak jelentős emelkedésének következtében csökkenő egyéb célú vízkivétel és vízfelhasználás eredményeként megindult a karszt regenerálódása, a karsztvízszint emelkedése. Ennek következtében 2000 májusában a Fényes fürdő Katonai medencéjének fenékszintjén megjelentek a szigetelő agyagpaplan áttörésével az első vízfakadások. Az első forrás újraindulása után a víz szakaszos szívatásával és bukógáton történő átemelésével biztosították a folyamatos vízáramlást a forrásjáratokban, illetve gátolták meg a karszt elszennyeződését. 2002. március 10-én a közeli Fényes-I. vízműkútban is a csőperem fölé emelkedett a vízszint. A túlfolyás hozama március 12-én 135 l/min volt. A Katona forrás fakadó vízhozamát kb. 1-2000 1/minre becsültük. A medence kifolyónál beépített vízhozammérő eszköz nincs, de a mérést a szintviszonyok sem tették lehetővé. Ezért a hozammérésnél a köbözéses eljárás mellett döntöttünk, mégpedig a medence teljes leszívatása és a feltelés ütemének mérése mellett. így lehetőség nyílt a fakadó vízhozam különböző vízszintek mellett történő meghatározására is. Első lépcsőben a köbözés során feltöltésre kerülő szabálytalan alakú medence térfogatát határoztuk meg geodéziai módszerrel. Felvettük a medence kontúrját és az oldalfal meredeksége alapján kiszámítottuk a különböző szintekhez tartozó víztükör felületét 4 szintben. A pontok közötti változást lineárisnak tételeztük fel. A 2002 tavaszától több mint egy évig végzett mérések szerint a forrás hozama kb. kétszeresére emelkedett, és a 119,5 mBf szinten elérte a 800 1/min-t (3. ábra). A méréseket a Geoszféra Kft. végezte, Dankó Zsolt irányításával. Észlelő- és termelőkutak vizsgálata. 2001 májusában megkezdtük több talajvízkút rendszeres vízszintmérését. A vizsgálatok első szakaszából kiderült, hogy a talajvízszintek egymástól elég eltérően változtak, annak ellenére, hogy kb. 2 km

2-es területen belül helyezkedtek el. 2002 nyarán elkészültek az új TÉ jelű karsztvízszintészlelő kutak (2.ábra). A karsztvízszintek regionális emelkedése kisebb megtorpanásokkal, de változatlanul tart, ugyanakkor ehhez hasonló trend a talajvízkutak esetében alig figyelhető meg, ott a szezonális hatások dominálnak. Az Angol parki és fényesi kutak egy hetes egymásrahatás vizsgálata során szembetűnő, hogy a két fényesi kút és a Pokol észlelőkút idősorai a vízműkutak egymástól eltérő üzemeltetési rendje ellenére, szinte teljesen párhuzamosan mozognak. Az ingadozások amplitúdója mintegy 15-20 cm, és 12 órás periodicitást mutat. A vízszintváltozás mértéke és periodicitása alapján egyértelmű, hogy a mért vízszintváltozások a karsztvízszint idősorokon eddig is jól ismert árapály hatást mutatják. Bár a termelő és észlelőkutak távolsága a Fényesen kb. 50 illetve 200 m, az Angol parkban pedig mindössze 15 m, a termelés leállás hatása egyik területen sem mutatható ki. A depressziós távolhatás hiánya azzal magyarázható, hogy mind a fényesi mind az angolparki kutak egykori nagy hozamú karsztforrások közvetlen közelében mélyültek, így nagy valószínűséggel jól karsztosodott repedéseket, karsztüregeket harántoltak, amelyekben a kutak néhány 100 m

3/d-s termelése csak egészen kis mértékű depressziót okoz. A tatai termelőkutak víztermelése az utolsó években jelentősen visszaesett és a kutak lényegében csak tartalékként, időszakosan működtek. Mind a Fényesek, mind a Pokol kutak esetében megfigyelhető, hogy az egyes kutak termelési ingadozása a vízszintekre nincs kimutatható hatással, ami a jó helyi vízadóképességre, és a megfelelő utánpótlódásra utal. Az egymásrahatás vizsgálat alapján kijelenthetjük, hogy a kutak termeltetése minőségi kockázattal nem jár, hiszen az üzemelő kutak nem módosítják lényegesen az áramlási képet a kutak térségében. 55