Hidrológiai tájékoztató, 2004

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Zelei Krisztina: Kommunális szennyvíziszap kezelési, elhelyezési módjai és magyarországi helyzete

lásból is. Az eredmények azt azonban egyértelműen alátámasztják, hogy a tó nemcsak a csapadékból táplálkozik, hanem utánpótlást kap a felszínalatti vizekből is. Munkám céljában megfogalmazott kérdéseimet a „fokozatos fókuszálás elvének" alkalmazásával - a hidrogeológiai relativitás szem előtt tartásával - tudtam megválaszolni. A három vizsgálati mérettartományban elvégzett vizsgálatok eredményei alapján a kezdeti hipotézis (Duna-völgyi szikesek és szikes tavak kapcsolata a mélyből induló feláramlással) megerősítést nyert, a pontszerű vizsgálatokhoz működőképes berendezést sikerült kidolgoznom. Ugyanakkor számos elvarratlan szál, nyitott kérdés maradt, amelyek a kutatások további folytatására ösztönöznek. IRODALOM Almási, I., 2001: Petroleum Hydrogeology of the Great Hungarian Plain, Eastern Pannonian Basin, Hungary. Phd Thesis, University of Alberta, Department of Earth and Atmospheric Sciences, Edmonton, Alberta. Kuti, £., és Kőrössy, L„ 1989: Az Alibid Földtani Atlasza - Dunaújváros-Izsák. Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. Lee, D.R., 1977: A device for measuring seepage flux in lakes and estuaries. Limnology and Oceanography, 25, 140-147. Mádlné Szőnyi, J. és Tóth, J., 2002: A Duna-Tisza közének áramlási rendszerei. Kézirat. Molnár, B. és Kuti, L„ 1978a: A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék-tavak keletkezése és limnogeológiai története. Hidrológiai Közlöny, 58/5,216-228. Molnár, B. és Kuti, L„ 1978b: A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék-tavak környékének talajvízföldtani viszonyai. Hidrológiai Közlöny, 58/8, 347-355. Tóth, J„ Angelus, B., Molnár, Zs., Szanyi, J„ Szőnyi, J„ Szűcs, P., Varsányi, /., 2000: Pannonian Basin Hydrogeological Research Program (PBHRP): Provisional Proposal and List of Suggested Component Projects. University of Alberta, Edmonton, 2000. dec. 1., (nyomtatásban nem jelent meg), p. 34. Tóth, J., és Almási, /., 2001: Interpretation of observed fluid potential patterns in a deep sedimentary basin under tectonic compression: Hungarian Great Plain, Pannonian Basin. Geofluids, 1, 11-36. Kommunális szennyvíziszap kezelési, elhelyezési módjai és magyarországi helyzete* ZELEI KRISZTINA Ma Magyarországon ~ 0,5 millió tonna szennyvíziszap keletkezik évente. Az EU-s előírások alapján 2015-re minden 2000 LE feletti településen meg kell oldani a szennyvízelvezetést és tisztítást, ebből adódóan az előbb említett mennyiség csak növekedni fog. Nem csak hazánkban, de a külföldi országokban is jelentős problémát jelent a szennyvíziszap elhelyezésének kérdése. Valamennyi fejlett ország keresi a környezetet legkevésbé igénybe vevő megoldásokat és ehhez rendeli a tisztítótelepeken belüli kezelési eljárást. A szennyvíziszap definíció alapján, nem más, mint a különböző szennyvizekből természetes vagy mesterséges eljárással leválasztott szilárd anyagok és víz keveréke. A települési szennyvizek tisztításából keletkező szennyvíziszap a települési szerves hulladékok körébe tartozik. A szennyvíztisztítás során különböző fizikai, kémiai tulajdonságokkal rendelkező iszapok keletkeznek (primer iszap, fölös iszap, csepegtetőtestről lekerülő iszap, rothasztott iszap, szikkasztóágyról kikerülő iszap). A szennyvíziszapok tartalmaznak hasznosítható anyagokat (tápanyagok, nyomelemek, ásványi részecskék, szerves anyagok), valamint hasznosítást gátló anyagokat (mérgező anyagok, patogének). Ezek a tulajdonságok befolyásolják a továbbiakban az ártalmatlanítás és hasznosítás lehetőségei. Az iszapot gyakran települési hulladéklerakókra szállítják, ám ez a gyakorlatban nem folytatható, hiszen a jogszabályok ezt nem teszik lehetővé (a biohulladékok lerakásának csökkenésére vonatkozó szabály miatt). Mivel ezek a hulladékok a földi biomassza részét képezik, ezért ennek minél nagyobb, mértékű hasznosítását, természetes körforgásba történő visszaforgatását kell megvalósítani. Környezeti szempontból - megfelelő minőség esetén - megoldást a szennyvíziszap mezőgadasági hasznosítása biztosíthat. Ha a mezőgazdaság nem fogadja az iszapot, vagy olyan összetevőket tartalmaz, amelyek a hasznosítást nem teszik lehetővé (toxikus anyagok), inertizálásáról gondoskodni kell égetéssel. A mai gyakorlatban ezeken a lehetőségeken kívül a szennyvíziszapot adalékanyagként is felhasználják (pl.: téglagyártás, útépítés stb.). A mezőgazdasági hasznosítást a szilárdanyag-tartalom, víztartalom, pH, patogenitás, szervesanyag és tápanyag-tartalom, nehézfém-tartalom, kompresszibilitás és a szemcseösszetétel befolyásolhatja. Az égetés során figyelembe kell venni az iszap szilárdanyag-tartalmát, víztartalmát, az izzítási veszteséget, a szerves széntartalmat, valamint a fűtőértéket, égéshőt. A deponálást befolyásoló tényezők a víztartalom, pH, rothadóképesség, savfogyasztás, ülepedési, sűrűségi tulajdonságok, viszkozitás, és a behatolási mélység. Fontos, hogy már a szennyvízisztítási technológia megválasztásánál figyelemmel kell lenni a szennyvíziszap elhelyezésére. A tisztítás során keletkező iszapot nedvességtartalmának csökkentése, bűz és szagártalom, fertőzőképesség csökkentése, illetve megszüntetése érdekében kezelni kell, ezzel elősegítve annak elhelyezését és ártalmatlanítását. Az iszapkezelés egyik lehetősége a stabilizálás, amely aerob vagy anaerob folyamatok során játszódik le, melyek során az iszapban biológiailag nem, vagy csak nagyon nehezen bontható vegyületek keletkeznek. Az anaerob iszapstabilizálás célja, hogy az iszap szerves vegyületeit stabilizált anyagokká alakítsa át, csökkentve az iszap mennyiségét és térfogatát. Szintén cél, hogy hasznosítható végtermékhez (pl.: metán) jussunk a folyamatok során ill. a patogén szervezetek mennyisége jelentősen csökkenjen a folyamatban. * A 2003. évi Lászlófly Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában III. dijat nyert diplomamunka kivonata. 20