Hidrológiai tájékoztató, 2003

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: Néhány szó a Tisza holtágairól

Alföldi területeinkre jellemző, hogy a talajvíz tükre többfelé nyomás alatt áll, tehát úgy viselkedik, mint a vízzáró rétegekkel letakart mélyebb vízadó rétegek vize. Talajvíznek a magyar nyelvben csak a legfelső vízadó réteg vizét nevezzük, amely rendszerint szabad tükrű, tehát kutakban, fúrásokban a vízszint ott állapodik meg, ahol a kútásáskor, vagy fúráskor a vízadó réteget megnyitották. Az Alföldön azonban, így Szolnok környékén is jelentős területek vannak, ahol nincs szabad tükrű talajvíz, hanem az első vízadó réteg vize is nyomás alatt áll és a kutakban vagy fúrásokban néhány dm-t, szélső esetekben 1-2 m-t emelkedik. Jellemző az alföldi talajvízre a magas oldott anyag tartalom. Szolnok környékén is általános az olyan talajvíz, amelyben 2-3 gramm különféle só van oldott állapotban, de nem ritkaság a 8-10 grammos oldat sem, holott a jó ivóvízben a sóoldat nem haladhatja meg az 1 grammot. Különösen elterjedtek a keserűsós vizek (pl. a Mira víz Jászkarajenő mellett). A keserűsók szulfátja a betont megtámadja, ezért a szulfátos talajvíz felderítése az építkezések szempontjából fontos. A Tisza szerepe a Tiszavidék vízellátásában jelentős, de távol van attól, hogy fedezze a vízszükségletet. A lakosság és ipar vízellátásában ősidőktől kezdve a talajvíz játszotta a fő szerepet. Szolnok megye területén ma is 80.000 talajvízkút van, s ezekből naponta 30.000-40.000 m

3 vizet emelnek ki. Az utolsó 100 évben rohamosan emelkedett az artézi kutak száma, tehát az olyan kutaké, amelyek nagyobb mélységből szállítanak vizet. Ma 1780 artézi kutat (fürt kutat) tartanak nyilván a megye területén, s ezeknek vízszolgáltatási képessége napi 70.00080.000 m

3. Az ipar fejlődésével és a lakosság igényeinek növekedésével a vízfogyasztás rohamosan nő. A Közép-Tiszavidéken a Tisza és Zagyva mellett nincs más vízforrás, mint a felszín alatti vizek. Kérdés, milyen mértékben lehet a felszín alatti víztartók vizét igénybe venni anélkül, hogy azok kimerülésének veszélye fenyegetne. Ez attól függ, honnan és mennyi utánpótlást kapnak a mélységi víztartó rétegek. Erre nézve ma adatunk nincs, csak elképzeléseink. Pedig ez a kérdés a következő évtizedek talán legfontosabb problémája lesz. A felszín alatti vízadó rétegek vizének utánpótlódása függ a víztartó rétegek szemcseösszetételétől, a rétegek vastagságától, elterjedésétől és a leszivárgási területekkel való kapcsolatától. Vagyis a földtani viszonyoktól. Ezeket a viszonyokat tárja fel - többek között - az a földtani kutatás, amit a Magyar Állami Földtani Intézet kezdett meg Szolnok körzetében 1964-ben, s amelyekről a Jászkunság 1964. 1-2. számában már megemlékezett. Ennek a munkának egyik eredménye a kengyeli artézivíz figyelő kútcsoport, ahol elsőnek az Alföldön létesítettek részletes földtani vizsgálat után a víztermelés által nem befolyásolt artézi vízadó rétegekben végbemenő nyomásváltozások észlelésére figyelő kutakat. E kutak első képviselői egy országosan kifejlesztendő hálózatnak. Észlelési eredményeiktől vízgazdálkodásunk számára komoly alapadatokat várunk, de egyúttal fontos tudományos információkat is a Tisza és a Tiszavidék mélyföldtanához. JAVASOLT IRODALOM Rónai A. 1966.: Földtani és geofizikai térképezés Szolnok környékén, A MÁFI Évi jelentése az 1964. évről, 503-511. Néhány szó a Tisza holtágairól DR. PALFAI IMRE Vízpart Kft., Szeged A Tisza holtágairól az elmúlt 10-12 évben meglehetősen sokat beszéltünk. Bizonyára a jelenlévők közül is többen emlékeznek arra a nagy érdeklődést keltő konferenciára, amit éppen itt Szolnokon rendeztek 1993 tavaszán, s amelyről - Beregi László és Békés István szerkesztésében - kiadvány is született. Hasonlóan érdekes, egy kissé tudományosabb jellegű rendezvény volt 1994 őszén Szegeden a helyi akadémiai bizottság székházában. Az itt elhangzott előadások anyagából Fekete Endre barátunk állított össze egy kis füzetet. Nem véletlen, hogy ezeken a konferenciákon - az elvi kérdések és az általános tapasztalatok taglalása mellett - a Tisza holtágaival foglalkoztak a legtöbben, hiszen e folyónk mentén van a legtöbb holtág. Ez kiderül abból az országos fölmérésből is, amit - több jelenlévő kollegával együtt - az 1990-es évek elején kezdtünk el, s amelynek eddigi legteljesebb összefoglalását a 2001-ben megjelent Magyarország holtágai című könyv tartalmazza. Ebben összesen 237 négy hektárnál nagyobb holtág leírását és térképét találjuk meg, melyekből 80 holtág van a Tisza mellett

. * Elhangzott Szolnokon, az MHT Limnológiai Szakosztálya és Szolnoki Területi Szervezete 2003. május 14-i közös rendezvényén Mielőtt a tiszai holtágakról néhány jellemző adatot közölnék, szeretnék egy lényeges dolgot kihangsúlyozni, nevezetesen a holtág-téma sokféle szakmai, illetve tudományterületre kiterjedő jellegét. Ha csak az említett két konferencián megszólalókat és a holtágas könyv közreműködőit vesszük számba, akkor a következő szakterü•m letek képviselőit regisztrálhatjuk (abc sorrendben): biológus, erdész, geográfus, halbiológus, hidrológus, jogász, környezetvédő, limnológus, meteorológus, mezőgazda, tájtervező, természetvédő, területfejlesztő, turisztikai-idegenforgalmi szakember, vegyész, vízépítő mérnök. És természetesen a politikusokat, az érintett polgármestereket, országgyűlési képviselőket stb. is élénken foglalkoztatja a holtágak problémája, melyet ezek szerint csak jól összehangolt csapatmunkával, közös erővel lehet megoldani. Nem is említettem a holtág-használatban vagy a holtág-hasznosításban közvetlenül érdekeltek széles táborát, akik nyilván ugyancsak fontos szereplők annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy mit csináljunk vagy mit ne csináljunk a holtágakkal? Látva a holtág-problematika rendkívüli sokrétűségét, multidiszciplináris jellegét, nem szószaporításnak, ha-