Hidrológiai tájékoztató, 2003

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László: A magyar vízgazdálkodás történetének évfordulói 2004-ben

dőkről (1895) és a magyar birodalom ásványvizeiről, fürdőhelyeiről írott müvei (1907) ma is forrásértéküek. (tBudapest, 1923. november 21.) 1854. május 14. Három vármegyére kiterjedő területen megalakult a Csallóközi Vízszabályozási Társulat. A társulat még abban az évben az országban elsőként fogott hozzá olyan vízimunkák elvégzéséhez, amelyek kifejezetten a belvizek levezetését szolgálták. Közel tíz esztendő alatt Komárom vármegyében kiépítették a belvízi csatornahálózatot. 1854. szeptember 14. Állami költséggel megkezdték a Sárvíz és a Sió vizeit a Dunába vezető új csatorna munkálatait. A Szekszárdtól a taplósi Holt-Duna medréig vezető 4 km hosszú csatornát 1855. november 25-én adták át rendeltetésének. Ezzel a Sárvíz korábbi alsó szakasza 50 km hosszúságban holt mederré vált, s a Sárközt már csak a Duna árvizei ellen kellett megvédeni. 1854. november 9. Ünnepélyes körülmények között megkezdődtek a Berettyó folyónak a Sebes Körösbe való átvezetési munkálatai a Bakonszeg-Szeghalom közötti csatornának kiásásával. 1854. Megalakult az első dunavölgyi belvízi társulat, a Csal-lóközi Vízszabályozó Társulat, amely úttörő munkát végzett a belvízrendezés terén. 125 éve 1879. március 1. Az országgyűlés által megszavazott 10 000 forintnyi fejlesztési keret felhasználásával, a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium szervezetén belül, Kvassay Jenő vezetésével megkezdte működését az - abban az évben már négy mérnököt foglalkoztató - Kultúrmérnöki Intézmény. 1879. tavasza A Rába rendkívüli árvize töltésszakadásokat okozott, amelynek következtében a kiömlő víz átfolyt a Marcal völgyébe. A bekövetkezett károk, az amúgy is belső ellentétektől legyengített Rábaszabályozó Társulatot teljes anyagi válságba taszították 1879. május 3. * Réthly Antal (Budapest) meteorológus, egyetemi tanár. 1900-ban lépett az országos meteorológiai szolgálat kötelékébe, s tudományos feladatokban gazdag életpályája során sokat foglalkozott a hazai időjárási események történetével. Levéltári búvárkodása során igen sok hidrológiai szempontból is fontos adatot tárt fel, s ezzel hozzájárult az ország és a Kárpát-medence természettudományos viszonyai múltjának jobb megismeréséhez. Több kartársával együtt ő is kimutatta, hogy a hazai ármentesítési és belvízrendezési munkák semmilyen közvetlen kapcsolatba nem hozhatók, tehát nem okozói az időjárási viszonyok változásának. Egyik fő műve az 1800-as évvel záró, kétkötetes "Időjárási események és elemi csapások Magyarországon" című gyűjtemény, (t Budapest, 1975. szeptember 21.) 1879. március 12. A korábbi maximumokat meghaladó árvíz elpusztította Szeged városát és a környező településeket. Csaknem 100 000 ember vált hajléktalanná, s a halottak száma is meghaladta a 150-et. Az okozott anyagi kár 33 millió koronára rúgott. A nemcsak az országot, hanem a nemzetközi közvéleményt is megrázó katasztrófa, amely a kormányt is vízügyi politikájának felülvizsgálatára kényszerítette, fordulópontot jelentett a Tisza-szabályozás történetében. 1879. március 12. Nyíregyházán megalakult a Nyírvízszabályozó Társulat, amely kezelésébe vette a Lónyay-csatorna bal partjának árvízvédelmi töltéseit is. 1879. március 19. Az uralkodó, I. Ferenc József Tisza Kálmán miniszterelnök társaságában meglátogatta a hullámsírba szédült Szeged városát, s elhangzott a királyi mondat: "Szeged szebb lesz mint valaha...". 1879. május 20. A király, a miniszterelnök előterjesztésére kinevezte Tisza Lajost, az újonnan szervezett szegedi királyi biztosság vezetőjévé azzal a feladattal, hogy elősegítse a katasztrófa által sújtott város ellátását és újjáépítését, valamint irányítsa az árvízvédelmi művek létesítését. A királyi biztosság 1884-ben fejezte be munkáját. 1879. június 11. Az országgyűlés által elfogadott XXXIV. tc. - az 1871. évi társulati törvény módosításával - gondoskodott a vízszabályozó és ármentesítő társulatok fokozottabb állami felügyeletéről és a társulatok állami támogatásáról. 1879. augusztus 25. A sajfoki szivattyútelep a Hanyi-víz különvezetésének hiányában nem tudta a rázúduló kül- és belvizeket elvezetni, mindössze alig több mint egytizedüket tudta átemelni a Tiszába. A sajfoki belvízszabályozó társulat hamarosan csődbe jutott. 1879. augusztus 30. Sikerrel fejezte be Zsigmondy Béla a püspökladányi a vasúti állomáson az artézi kút fúrását, amely - tekintettel a víz mellett feltörő gázra - egyben az első hazai földgázfeltárás is volt. A vasútállomás számára 1886-ban egy újabb fúrást végeztek és a víz mellett nyert metángázzal oldották meg jó ideig a vasútállomás világítását. 1879. augusztus Kiszely Károly, országos középítészeti felügyelő a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium felkérésére "Műszaki vélemény a Balaton szabályozása iránt" címmel tanulmányt készített, amelyben a tó vízháztartási tényezőire vonatkozó adatok is szerepeltek. Kiszely munkájában javaslatot tett a Balaton vízszintjének szabályozására. Á kérdés rendezése annál is inkább indokolt volt, mert a tó közel két éven át tartó áradása igen nagy gondokat okozott a tóparti érdekelteknek. 1879. november 13. Leadta vizsgálódása eredményét a szegedi árvízkatasztrófa után a Tisza-szabályozás, az egyéb hazai folyószabályozási munkák és a kormány egész vízügyi politikájának felülvizsgálatára - felkért külföldi szakértői bizottság. 1879. december 1. A kultúrmérnöki hivatalok középfokú szakmunkás-igényének kielégítése érdekében megszervezték a rétmesteri (később vízmesteri) iskolát Kassán. Az első évben 7 növendékkel indult meg a képzés. 71