Hidrológiai tájékoztató, 2003

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A Balatonba ömlő kisvízfolyások rákjai

A Balatonba ömlő kisvízfolyások rákjai DR. PONYI JENŐ MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany Bevezetés A Balatonba folyó patakok gerinctelen faunakutatásának korai gyökerei az 1900-as évek első felére nyúlnak vissza. Ekkor vált ismertté a tóba folyó patakok Astacus astacus és a Synurella ambulans rákjainak előfordulása (Entz G., 1909, Dudich E. 1927). Ezt követően történtek kisebb volomenű kutatások a Hydracarina és a Peritricha állatcsoportok területén, azonban a szervezett balatoni patakkutatások Sebestyén Olga irányításával 1952-ben kezdődtek el. Ezek a vizsgálatok ugyan még folytatódtak kisebb nagyobb megszakításokkal, azonban az 1970-es évek vége felé finanszírozás hiányában véglegesen lezárultak. További lehetőségeket és egyben változásokat a 90-es évek hoztak, amikor is az OTKA támogatta ezeket a vizsgálatokat (PonyiJ., 1997). Ekkorra már világossá vált, hogy a Balatont elsősorban a befolyó vizeken keresztül érkező különböző komponensek (foszfor vegyületek, mosószer maradványok, növényvédő szerek stb.) szennyezik, melyek azon kívül, hogy a tavat károsítják, magát a patak élővilágát is tönkreteszik. A kutatások célja kettős volt, a gerinctelen fauna jelen esetben a Crustacea fajok megismerése, másrészt egy ún. zoomonitoring rendszer kialakítása a vízfolyások környezetminőségének meghatározása céljából. A vizsgált patakok és a zoológiai minták gyűjtése 1994-98 között 10 alkalommal vizsgáltuk a Balatonfelvidék 6 patakját (Tapolcai-, Egervízi-, Pécsely-patakok, Csopaki- és Lovasi-Séd), 1999-2002 között pedig 12 időpontban kutattuk a tó déli oldalán betorkoló 8 vízfolyását (Nyugati-övcsatorna, Nagymetszés-, Endrődi-, Cinege-patakok, Köröshegyi-Séd, Tetves- és Jamai-patak, Keleti-Bozót árok). A zoológiai mintákat az egyelőhálóval történő gyűjtési módszerrel (

Chester, R. K. 1980) nyertük, a vízfolyások nagyságától függően, azok felső, középső és alsó, illetve felső és alsó szakaszából. A begyűjtött minták egy részét a helyszínen formalinnal rögzítettük, másik részét 25 literes müanyaghordóban élve szállítottuk a tihanyi laboratóriumba, mivel a rákokon kívül más állatcsoportok vizsgálata is folyt, melyek eredményeiről más helyen és más időben számolunk be. Néhány fontosabb eredmény A 14 vízfolyás közül a Nyugati-övcsatorna, a Keleti-Bozót árok és a Jamai-patak ráktaxonjainak a száma 30 felett (1-3. táblázat), míg 3 pataké (Lovasi-Séd, Csopaki-Séd, Burnót-patak) csak 20 alatt volt. A többi 8 vízfolyás Crustacea taxonszámát 20-30 között találtuk. A nagyobb rákcsoportok fajainak pataki előfordulása is nagy különbséget mutatott, amely természetesen függött a vízáramlás mértékétől, a patak, vagy vízfolyás szervesanyag terhelésétől, különböző növényvédő szerek (PonyiJ., Bankos L., 1978), és egyéb kémiai anyagok ottlététől. A befolyó vizek jelentős részének minősége III-IV. osztályú (Gulyás P. et al., 1999), amely kedvező feltételeket biztosit pl. az eutróf jellegű vizet kedvelő fajoknak. Legmagasabb Cladocera fajszámmal a Nyugati-övcsatoma (16-22) és a Keleti-Bozót árok rendelkezett, a többi patakban 1-8 között találtunk taxonokat (1-3. táblázat). Az Ostracoda-k fajszáma 3-9 között ingadozott, kivéve az Endrédi-patakot, ahol 2002-ben csupán egy taxon volt jelen. A Copepoda taxonszám határozottan különbözött a Balaton északi és déli oldalán befolyó vízfolyásokban. Az előbbi patakokban 9 alatt (4-9 taxon), az utóbbiakban mindig 10 felett (10-17 között) volt megfigyelhető. Igen jellegzetes a Malacos-traca taxonok előfordulása, általában 1-4 fajt találtunk egy-egy vízfolyásban. Egyetlen kivétel volt a Pécsely-patak (vagy Örvényesi-Séd), ahol 7 taxont lehetett kimutatni. A vízfolyások hossz-szelvényeiben a rákfauna igen eltérően alakult, a patakok egy részében az alsó szakaszon (pl. Köröshegyi-Séd, Nagymetszés-patak), másoknál a középső (pl. Egervízi- és Pécsely-patak), vagy éppen a felső szakaszon (pl. Burnót-patak, Nyugati-övcsatoma) volt a leggazdagabb. Négy vízfolyásnál nem lehetett megkülönböztetni ilyen eltéréseket, a rákfauna tagjai egyenletesen oszlottak meg a vízfolyásban (pl. Tetves-patak). Megjegyzés néhány ritka előfordulású fajról Ostracoda Stenocypria fischeri Lilljeborg. Nálunk a ritkább előfordulású fajokhoz tartozik, állandó vizek alzatát kedveli. Jelenlétét a Csopaki-Sédből és a Tapolca-patakból mutattuk ki. Eucypris serrata G. W. Müller. Hazai elterjedése nem ismert. Ritka fajok közé tartozik. Az Egervízi-patakból gyűjtöttük. Candonopsis kingsleii Brady & Robertson. Faunaterületünkön nem gyakori. A dús növényzetű vizeket kedveli. Csak a Burnót-patakból mutattuk ki. Ilyodromus olivaceus (Brady & Norman). A lassú vízfolyások lakója, ezért volt feltűnő, hogy a balatoni 24