Hidrológiai tájékoztató, 2003

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: Aszályok és belvizek az elmúlt 12 évben - értékelés és előrejelzési tapasztalatok

Aszályok és belvizek az elmúlt 12 évben, értékelés és előrejelzési tapasztalatok* DR. PÁLFAI IMRE Vízpart kft., Szeged A magyarországi aszályoknak és belvizeknek az 1991 - 2002 időszakra vonatkozó főbb adatait az 1. táblázatban foglaltam össze, s bemutatom a megelőző 50-60 év adataiból meghatározott sokévi átlagokat és szélsőértékeket is. Az aszályokat az aszályindex (PAI) 68 állomás adataiból számított országos átlagával és az aszállyal (PAI > 6) érintett terület százalékos arányával, míg a belvizeket az elöntött terület vízügyi igazgatóságonkénti maximumának összegével jellemzem. A legutóbbi 12 év átlagértékei a sokévi átlagnál aszályosabb és kevésbé belvizes időszakra utalnak, a szélsőértékek azonban nemcsak az aszály, de a belvíz tekintetében is kiugróak. Az ország szinte egész területét érintő 1992. évi aszály erőssége alig maradt el az 1952. évitől, mely a 20. század legsúlyosabb aszálya volt, az 1999. évi belvíznél pedig csak az 1940. és az 1942. évi volt nagyobb. Különösen sok kárt okozott a vizsgált időszak elejének példátlan aszálysorozata (1992 - 1994), mert egyik aszályból még magához sem tért a mezőgazdaság, amikor már jött a másik. Ugyancsak gyorsan követte az 1999. évi belvizet egy újabb nagy belvíz 2000-ben. Ez az év azért is különleges, mert egyazon éven belül alakult ki, mégpedig igen erőteljes formában, a két vízháztartási szélsőség: előbb a nagy belvíz, majd az erős aszály. Mivel az ilyesmi egészen kivételes, a téli-tavaszi belvízelvezetésnél kevesen számítottak az erős aszályra, s alig éltek a belvízvisszatartás és belvízhasznosítás lehetőségével (örültek, hogy megszabadultak a sok víztől). Valami hasonló kezd most is kibontakozni, bár az idei belvízelöntés „csak" 100 ezer hektárnyi volt, viszont az aszály, mint látni fogjuk, valószínűleg súlyosabb lesz, mint 2000-ben. Ha az aszályindex elmúlt 12 évi átlagát a megelőző 60 év átlagával állomásonként hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy különösen a Dunántúl középső és nyugati része lett aszályosabb (kb. 30-40%-kal), de az index legnagyobb értékei természetesen az alföldi állomásokon fordulnak elő. Tehát az aszályprobléma elsősorban az Alföld problémája, de - érdekes módon - a belvízkárok is itt a legnagyobbak. Az aszálykárok megelőzésének, illetve mérséklésének egyik fontos agrotechnikai eszköze az öntözés. Figyelemreméltó tapasztalat, hogy az elmúlt 12 évben - a megelőző 12 évhez (1979 - 1990) viszonyítva - az aszály növekedése ellenére az öntözött terület és az öntözővíz-felhasználás jelentősen csökkent. Az 1991 - 2002 közötti időszakban ugyanolyan erős aszály esetén mintegy 30%-kal kevesebb területet öntöztek, s kb. 50%-kal kevesebb vízmennyiséget használtak fel, mint ezt megelőzően (/. és 2. ábra). Az okok elemzése nem tárgya ennek az előadásnak, de annyit megjegyzek, hogy az okok nemcsak a „rendszerváltásban" keresendők, mert a korábbi adatok tanúsága szerint a jelzett csökkenő tendencia már az 1960-as évek vége óta megfigyelhető. 1. táblázat. A magyarországi aszályok és belvizek főbb adatai 1991-2002 között Ev Aszályindex (PAI) országos Aszállyal (PAteó) Belvízzel elöntött terület átlaga érintett terület (ha) (°C/100 mm) (%) 1991 4,0 24 000 1992 10,2 99 1993 9,0 84 2 000 1994 7,9 72 11 000 1995 5,8 42 9 000 1996 4,7 9 78 000 1997 3,6 3 50 000 1998 4,4 8 70 000 1999 2,8 435 000 2000 8,1 92 357 000 2001 4,5 16 55 000 2002 6,8 71 8 000 12 évi átlag: 6,0 41 91 000 Sokévi átlag: 4,8 23 110 000 Eddigi max.: 10,5 99 -600 000 (1952) (1992) (1942) * Bevezető előadásként elhangzott az MHT XXI. Országos vándorgyűlésének „ Vízgazdálkodás az átalakuló mezőgazdaságban " című szekciójában, Szolnokon, 2003. július 3-án. 11