Hidrológiai tájékoztató, 2002

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Emlékezés dr. Schmidt Eligius Róbertre születése 100. évfordulóján

Szerkezet- és geomechanikai kutató Mindkét irányú kutatása visszanyúlik az 1930-as évek elejére, amikor a tekintélyes Leopold Kober bécsi professzorral a Geomechanik der Erdoberfläche c. müvet megjelentette Berlinben. A kiváló tektonikus nagy hatással volt Schmidt E. Róbertre és munkájára, amely számos közleményében is érezhető volt. Az 1957-ben megjelent Geomechanika c. könyve nagy visszhangot váltott ki különösen geofizikus körökben. Egyed László 1958-ban és 1959-ben a Földtani Közlöny hasábjain meglehetősen éles kritikával fogadta a monográfia megjelenését és 5 pontban foglalta össze kifogását. Közülük leginkább azt hiányolta, hogy nem vette a szerző figyelembe a geofizika utolsó 25 évének kutatási eredményeit. Nem elhanyagolható viszonyt, hogy a munkát Szádeczky-Kardoss Elemér kétszeres Kossuth-díjas akadémikus és Horusitzky Ferenc akadémiai doktor lektorálta. A szerző a monográfia bevezetőjében utal arra, hogy a geomechanika új tudományág és újszerűségéből adódik, hogy még nem mindenre ad egészen kielégítő választ. Ennek ellenére ilyen körülmények között is számos rokontudományágnak segédeszközéül szolgál, különösen a tektonikának fontos része. Ez a szemlélet vonul végig a könyv 275 oldalán keresztül. Külön figyelmet érdemes a geomechanika hidrogeológiai vonatkozásai c. fejezet, amelyen belül az ország karsztos területeit végig elemzi, felvázolva az uralkodó ÉNy-DK-i töréseket jelző források helyeit. Miután a Földtani Közlöny lehetőséget adott a kemény hangú kritikának, Schmidt Eligius Róbert írásban közölte, hogy kilép a Földtani Társulatból, de 1961-ben újból kérte felvételét. Nem csak a Vízföldtani Atlasz, hanem a Geomechanika is úttörő volt a hazai, sőt a nemzetközi irodalomban is számottevő alkotás volt. Minden ilyen mű hiányosságokkal is lehetnek terheltek és Rónai András nagyon helyesen fogalmazta meg az erre vonatkozó tudós véleményét: „ Egy tudományos mű értékét azonban nem azon lehet lemérni, hogy ez egybeliangzó-e mások eredményeivel, vagy akár azon, hogy későbbi vizsgálatok igazolták-e. Ha ez lenne a helyes mérce, a tudománytörténet legnagyobbjai közül is sokat el kellene ütni a tudós címtől. "[3]. A hévíz és az ásványvíz kutatási eredménye A sokoldalú tudós egyik legjelentősebb kutatási területe a hévíz és az ásványvíz. Jellemző, hogy már első munkája, doktori disszertációja is a szegedi hévízkút vízföldtani és műszaki vonatkozásait elemezte (1929). E két vonalat azután később is tovább vitte, lépést tartva a felmerülő igényekkel és a legkorszerűbb kutatási módszerekkel és eredményekkel. Leggyakrabban a Bányászati és Kohászati Lapokban, a Földtani Intézet kiadványaiban, a Hidrológiai Közlönyben és a Hidrológiai Tájékoztatóban publikált. Cikkei jelentek meg a Búvárban és több alkalommal írt a Szegedi Naplóban a szegedi mélyfúrásokról és a magyar mérnökválságról (1930). A Hidrológiai Tájékoztatóban 1961-ben jelent meg első cikke, amely éppen olyan személyről, Zsigmondy Vilmosr6\ szóló megemlékezés, aki Schmidt Eligius Róberthez hasonlóan magas fokon művelte a műszaki, a vízföldtani és a földtani tudományt (1961. december). E cikkét követően továbbra is módját ejtette, hogy ezt az újonnan indult kiadványt összesen 18 tudománytörténeti és időszerű hidrogeológiai kérdéseket tárgyaló cikkeivel gazdagítsa és színvonalát emelje. A tudománytörténeti témák között nem csak nagy elődeink egy-egy évfordulóján emlékezett meg (nagysuri Böckh János, Wein János, Kovács Lajos), hanem különösképpen kedvelte a hazai fúrástechnika kialakulásának kezdeti időszakának vizsgálatát (Korszerű kúttípusok és ősi formáik, a magyar paraszt „Rotaryról"). Több cikke a hévízzel („Hévízeink és a hegyszerkezet összefüggései", A magyarországi hévízkutatás rövid története", „Hévízfeltárás adottságai és lehetőségei Magyarországon", „A balatonkörnyéki hévízfeltárási lehetőségekről", „Magyarország ásvány- és hévízei", „Tata környékének vízföldtani viszonyai"), a mélységi vízzel általában („Versenyfutás a legfontosabb nyersanyagért, a vízért", A mélységi vizek összetételének néhány változása az idő és használat függvényében", „Mit adott a hidrogeológia a földtannak?" „Tájékoztató a VI. Bányavízvédelmi Konferenciáról") foglalkozik. Utolsó előtti munkája ebben a kiadványban egy általános jellegű munka „Az irodalomidézésről" c. nem nagy terjedelmű, de annál értékesebb és érdekesebb kimunkálása a címben jelzett témának. Ebben felvázolja azokat az eseteket, amelyek egy-egy publikációra jellemzőek lehetnek az irodalomhivatkozások tekintetében [3], Sok kiváló tanulmánya közül figyelemre méltó a főváros forrásairól, illetve hévízeiről kialakított állásfoglalása. A földtani felépítés és a szerkezet alapján kimunkálta a kettő közötti összefüggést és megállapította, hogy a klasszikusnak nevezett Schafarzik-féle genetika már nem állja meg a helyét. Az alaphegység-térkép alapján bizonyítottnak látja, hogy a mezozóos képződmények nem nyomozhatok az Alföld teljes területén, ezért nincs meg a lehetőség az Alföld felőli áramlásnak, s erre utal az eltérő vegyi összetétel is. Elsőként mutatott rá, hogy Budapest hévízkészlete korlátozott, amelyet azután az 1990-es években megjelent több tanulmány is alátámasztott. Közülük az 1995. évi feldolgozás adatokkal is bizonyította, hogy a főváros területén és környékén nagyobb a termelés, mint az utánpótlódás, éppen ezért javasolta a lencse-hegyi bánya vízkiemelésének korlátozását, a vízgyűjtőn belül több ipari célra használt karsztvíz termelésének leállítását, a nem gyógyászati célú vízmedencéknél pedig a vízforgatás bevezetését. Mindez még azt is jelenti, hogy újabb karsztvíz-feltárásra nincs lehetőség. Hasonlóképpen indokolt a vízgyűjtő jelenlegi határán kívüli karsztvíz-kivételek csökkentése is [4], Míg korábban a geotermikus gradienst a kifolyóvíz hőmérsékletéből számították, addig az újabb, főleg a szénhidrogén-kutatófúrásokból már talphőmérséklet mérési adatok is rendelkezésére álltak és ebből a további hévízkutak tervezésekor a várható vízhőmérséklet jó megközelítéssel prognosztizálható volt. Ezzel a kérdéssel rendszeresen 1936-tól találkozunk közleményeiben ú jabb és újabb megfigyeléssel és mérési adatokkal kiegészítve. Nem véletlenül kezdte „A balatonkörnyéki hévízfeltárási lehetőségekről" c. tanulmányát azzal, hogy a földtani felépítésből és a hegységszerkezetből kell kiindulni 6