Hidrológiai tájékoztató, 2002

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Emlékezés dr. Schmidt Eligius Róbertre születése 100. évfordulóján

Melyek azok a tevékenységeik, amelyek 70-120 év távlatából is a mának szólnak, amelyekkel megalapozták a jelen vízgazdálkodását, vagy éppen az általuk elindított folyamatok elhanyagolása napjainkban károsan hat? ATvaiíűvnak a kiegyezést követő időszakban jelentős érdeme annak felismerése, hogy az ármentesítés befejeződésével a mezőgazdaság fejlesztése érdekében a belvízmentesítéssel, a talajjavítással, az öntözéssel (a folyók duzzasztásával!) kell foglalkozni, és ehhez a megfelelő szakmai szervezetet (kultúrmérnöki hivatalok) is létre tudta hozni. Fontosnak tartotta a megfelelő szabályozást, a jogi háttér kialakítását, kellő elvi irányítást tudott adni az első vízügyi törvénykódex kidolgozásához (1885. évi XXIII. Törvény), aminek 1964-ig tartó hatásai voltak! Mindketten nagy jelentőséget tulajdonítottak a víziutak, kikötők fejlesztésének, a belvízi hajózásnak, az öntözésnek, a halászatnak, a vízügyi szakfolyóiratoknak, a vízügyi szakirodalomnak. A Vízügyi Közleményeket például Kvassay indította el, majd a világháború után Sajó indította újra. A vízgazdálkodás és a mezőgazdaság kapcsolatával magas szinten foglalkoztak, rámutattak a víz limitáló szerepére (-ha sok, ha kevés!), az öntözés és a halászat fontosságára. Fontos volt tevékenységükben a megfelelő szervezetek létrehozása és működtetése is. Felismerték a vízgazdálkodási koncepciók (kerettervek, politikák) fontosságát. Ebben a kérdésben Kvassay volt a gyakorlatiasabb (intézmények jogalkotás), Sajónak az elméleti munkássága jelentős (keretterv, vízügyi politika). A víziutak és kikötők kérdése mindkettőjük számára igen fontos volt. Ebben a kérdésben ma, 80-100 évvel Kvassay és Sajó után talán hátrább vagyunk, mint az ő idejükben, miközben Nyugat-Európa a belvízi hajózásban hatalmasat fejlődött. Mindketten fontosnak tartották a vízügyi szakirodalmat, jelentős a szakirodalmi tevékenységük. Alapmüveik (pl. Kvassay. Mezőgazdasági vízműtan, Sajó: Magyar halászat) saját korukon túlmutató gondolatokat tartalmaznak, és évtizedekre határozták meg a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztésének irányát. Kvassay Jenő és Sajó Elemér tevékenységének mához szóló üzenete a szakmai igényesség és alaposság fontossága, a társadalmi igények felismerése és a megfelelő vízgazdálkodási válaszok megfogalmazása, a korszerű intézményrendszer kialakításának szükségessége, a jó koncepcióalkotás és a még jobb megvalósítás egysége. Fehér Ferenc Emlékezés dr. Schmidt Eligius Róbertre, születése 100. évfordulóján Dr. Schmidt Eligius Róbert (1902-1973) A XX. század számos kiemelkedő hidrogeológusa között a sokoldalú, nem mindennapi felkészültségű, különleges egyéniségü Schmidt Eligius Róbert (1902-1973) életének legnagyobb részét kutatás tette ki, s ez alatt sok, figyelemre méltó újszerű megállapítással gazdagította a földtani és a vízföldtani tudományt. A két világháború, főként az utána következő évek nem voltak alkalmasak arra, hogy tudományos munkája mellett még több közszereplést is vállaljon, illetve erre lehetőséget kapjon, pedig erre minden adottsága megvolt és azt szívesen vállalta volna. 1902. március 25-én született Erdélyben, Karánsebesen, a két bányaváros Petrozsény és Resicabánya között, ahol négy nyelvet tudott könnyűszerrel megtanulni. Hamar kitűnt rátermettségével, kiemelkedően nagy tudásával különösen akkor, amikor a temesvári katonaiskolában (1912-1916) tanult. Középiskolai tanulmányait Temesváron, Budapesten és Nagykanizsán folytatta, illetve 1920-ban fejezte be. Bányamérnöki diplomát a Soproni Bányamérnöki Főiskolán szerzett 1928. március 14-én, majd a szegedi 949 mély hévízkutat feldolgozó disszertációjával 1929ben doktori diplomát kapott a szegedi Ferencz József Tudományegyetemen földtan főtárgyból, kőzettan és kémia melléktárgyból. Ettől kezdve egész életén végig húzódott a fúrástechnika irányi érdeklődése és annak kiváló szakértője lett. „A kutató fúrások anyagának és adatainakfeldolgozása" c. dolgozatával egyetemi magántanári képesítést szerzett 1939. november 22-én a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán. Alig kezdte meg munkáját 1930-ban a Pénzügyminisztérium Bányászati Főosztályán, máris 2 évet ösztöndíjasként Bécsben töltött. Hazatérve a Magyar Királyi Földtani Intézetben 1933-ban asszisztens, 1935-ben adjunktus, majd osztálygeológus. 1941-ben megkapta a főbányatanácsosi címet. A következő két évben a MagyarOlasz Ásványolaj Rt. ügyvezető igazgatója. 1945-től gyakran változott a munkahelye, így először az Iparügyi Minisztérium Bányászati Osztályán, majd az Újjáépítési Minisztériumban dolgozott. 1950-1951 között a Földtani és Bányászati Központ főosztályvezetője, néhány hó4