Hidrológiai tájékoztató, 2002

BESZÁMOLÓK, TERÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Pataki Nándor: 50 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Hidrogeológia Szakosztálya

a helyes technológiai módszerek megvalósí-tásáért, alkalmazásáért. Tevékenysége eredményeként megjelentette a hidrológia tájegységek szerint feldolgozott kutak adatait (1949-53). Döntő mértékben hozzájárult munkásságával ahhoz, hogy a megindított vízműfejlesztés („törpe vízmű") eredményeként hazánk szinte teljes lakossága vezetékes ivóvízhez jutott. 1962-ben Schmidt E. Róbert szerkesztésében megjelent: Magyarország Vízföldtani Atlasza. Rendkívül fontos területet képez a kúthidraulikai, illetve a kútkörüli szivárgási elméletek kidolgozása, illetve továbbfejlesztés, mely vonatkozásban mindenekelőtt Öllős Gézái és Karádi Gábori kell megemlítenünk, elősegítették a korszerű kútkiképzési, illetve szűrőzéstechnikai technológiák, illetve eszközök alkalmazását. Juhász József a felszín alatti vízkészletek meghatározásában tájegységszemlélet alapján történő rendszerezését végezte, továbbá Erdélyi Mihály a víztároló üledékek szerkezeti vizsgálatait, melyeket mélyfúrási rétegszelvények alapján hajtott végre. Meg kívánjuk említeni Rónai András rendkívül sokoldalú tevékenységét, pl. a Nyírség, Hajdúság és Hortobágy talajvízviszonyainak vizsgálatát illetően. Szebényi Lajos a „záró agyagrétegeket" legfeljebb „vízrekesztőnek" jelöli, amit a kútkiképzésnél és készletszámításoknál figyelembe venni javasol. Cziráky József, már akkor mai témát hangoztatott, már mint, hogy a gyógyvizeket elsősorban gyógyászati célokra alkalmazzuk. Urbancsek János az alföldi kútadatokra alapozva megrajzolta az Alföld felső-pleisztocénkori folyórendszerét, rétegződését, mely alapvető munkának tekintendő. Ebben az időszakban Vitális György a Salgótarján környékén tervezett víztározások földtani vonatkozásait elemezte. Juhász József a Balaton-felvidék vízbeszerzési lehetőségeit tárja fel. Papp Ferenc (1962) a hidrológia és geológia kapcsolatát elemzi. Komplex vizsgálatot javasol (domborzat, kőzetek stb.). Major Pál a szűrőcső közvetlen megszívásának a csőkutak vízhozamára gyakorolt hatását értékelte. Az ötvenes évek végétől a hévízkútfúrás „reneszánszának", intenzifikálásának lehettünk tanúi. A hazai kedvező hidrogeológiai adottságokat felismerve a hévízkincs hasznosítása ebben az időben az általános érdeklődés középpontjába került. Ezt követően az előadóülések témái gyakran érintik a hévízkutatás és hasznosítás területét, Bélteky Lajos és Korim Kálmán számos cikkben foglalkoztak a pannóniai víztároló rétegek jellemzésével és víztároló és vízadó képességével. Természetesen a kút körüli szivárgás, kútkiképzés témái is előadásra kerültek Urbancsek János, Schmieder Antal, Öllős Géza, Dávidné Deli Matild és Szolnoky Csaba, Márton Lajos nevét kell megemlítenünk. 1967-ben az MHT ötvenedik évfordulóján Vitális Sándor pozitívan értékelte az MHT működését. Schmidt E. Róbert a mélyfúrásokból beszerzett adatok és a hidrogeológia tudomány fejlődése között von párhuzamot. A hetvenes évek elején Erdélyi Mihály elkészítette Magyarország vízföldtani tájtérképét. Vitális György megszerkesztette Magyarország földtani és vízföldtani tömbszelvényét. A hévízhasznosítás lehetőségeivel foglalkoznak, Korim Kálmán, Urbancsek János, megjelenik a „komplex hasznosítás" termino-lógia. A kitermelhető sztatikus vízkészlet meghatározá-sához Juhász József javasol számítási eljárást. Karácsony Sándor és Scheuer Gyula megfigyelési adatokat közölt a rétegvíz természetes utánpótlódására, optimális előrejelző függvényeket ajánlva. Rónai András az Alföld talajés rétegvizeinek kapcsolatát tárgyalja, Erdélyi Mihály a magyar medence hidrodinamikáját vázolta fel tanulmányában. Alföldi László a felszín alatti vizekben mozgó szennyeződés megállításával foglalkozik. Ebben az időben már egyre gyakrabban találkozunk a „környezetvédelem" terminológiával. Bäcker Tivadar Hőríszt György a Dunántúli-középhegység várható vízutánpótlásának előrejelzését tárgyalja. Dobos Irma a nagyátmérőjű kutak építésének kedvező hatását értékeli a vízellátás területén. Erdélyi Mihály a szigetközi felszín alatti vízkincs védelmében jelenteti meg írását. Juhász József egyik cikkében a hévízhasznosítás terén tapasztalható pazarló víztermelési módszereket bírálja, egy másik cikke (1984) a felszín alatti vizek védelmével foglalkozik, védőidomok kijelölését szorgalmazza. Kovács György is számos, főleg szivárgás hidraulikai témával jelentkezik. Nagy figyelmet szentel a Dunántúli-középhegység vízmérlegének. Liebe Pál - Mike Károly - Székely Ferenc a felső pannóniai hévíztárolók hidraulikai jellemzőit tárgyalja. Lorberer Árpád a természetes rétegvíz-cirkuláció és földi höáram közötti kapcsolatot vizsgálja. Vitális György a vízföldtani tömbszelvények, hidrogeológiai feladatok megoldását célzó alkalmazhatóságát tárgyalja. A vizsgált időszakban a hidrogeológiai kutatások, a készletbecslés, a geotermikus gradiens kutatás terén kutatóink jelentős eredményeket értek el, sajnos a jelen cikk korlátozott lehetőségei miatt részletesen erre nem térhetünk ki. Meg kell azonban neveznünk a közreműködő Ubell Károly, Kessler Hubert és Schmidt Eligius Róbert nevét. A VITUKI 1954-ben kiadta „Magyarország vízkészletének mennyiségi számbavétele" c. művet, mely a korszerű mélységi vízkészlet-gazdálkodás egyik megalapozó művének számít. A 70-es évek második felétől kezdve a hidrogeológia döntő szerephez jutott a környezetvédelem, a vízkészlet- és vízminőségvédelem területén. Ez természetesen az előadóülések témáiban is tükröződik. Szakosztályunk mindig igyekezett követni, esetleg előre jelezni a szakterület mindenkori legfontosabb időszerű kérdéseit. Más egyesületek, intézmények bevonásával számos sikeres ankétot, konferenciát rendeztünk. A Szakosztály tagjai, esetleg külön szakirányú szekciókban, mindig megjelentek és előadásokat tartottak a vándorgyűléseken. Ezek felsorolásába azonban szintén nem bocsátkozhatunk. Megtalálhatók a vonatkozó kiadványokban. A legutóbbi két évtizeddel kapcsolatban, mely jobban ismert a tagság előtt, az alábbiakat tartjuk szükségesnek kiemelni: Mint már említettük, szakmai vonalon előtérbe kerültek olyan témák, mint pl. a hévízfeltárás és hasznosítás, hévízkészletszámítás, a környezet-, illetve vízbázisvédelem, vízkutatásnál és feltárásnál alkalmazott műszeres mérések, illetve műszerek fejlesztése, felszín alatti víztárolók, illetve a létrejövő áramlások modellezése, a számítástechnika alkalmazási területének bővítése és számos más területet is említhetnénk, melyekkel a világszínvonalon jelentkező igényekhez történő fokozottabb alkalmazkodást kívántuk elősegíteni. Egyre gyakrabban rendeztünk külföldiek bevonásával kongresszusokat, szimpóziumokat, egyre több tagtársunk jutott el külföldi rendezvényekre, vettek részt különböző nemzetközi szervezetek ülésein, kongresszusain. Napvilágot láttak olyan 41