Hidrológiai tájékoztató, 2002

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Góg Imre: Az Erdélyi-középhegység

fölfelé Nagybáród (Borod) irányába új utat építettek. II. József (1780-1790-ig uralkodott) még trónörökös korában ezen az útvonalon járt, ezért az útkészítést az ő személyéhez kapcsolhatták. Ezzel függhet össze a hegynyergen áthaladó Királyhágó neve. 1. kép.A Lesu völgyzárógáz vasbeton védőburkolata építés közben (Szerző felv.) A Béli-hegység az Erdélyi-szigethegység nyugati tagja, a Fehér- és a Fekete-Körös között. A hegység varisztid kristályos pala, magját permi homokkő és a földtörténeti középkori mészkőtakaró fedi. Legmagasabb kiemelkedése a Szártető 1114 m. Triász időszaki mészkőtakarója délkeleten erősen karsztosodott. Dolinák, barlangok, búvópatakok és karsztforrások (kalugyeri Izbuk, időszakos karsztforrás) hálózzák be. Az Izbuk nevü időszaki (Dagadó) forrás neve onnan ered, hogy a forrás aknájában a víz időszakonként megdagad, azaz felemelkedik. Ez a jelenség egy belső szifon működésén alapul. A hegység dél-délnyugati peremét vulkáni képződmények, többek között a Déznai-Várhegy teszik változatossá. A Béli-hegységet a Bihar-hegyscgtől 652 km magas nyereg, a Körös-hágó választja el. A hegység nevét Bél községtől kapta. A Bél helynév egy irtvány, tisztás féle jelentésű szláv főnévből keletkezhetett. A román Belin a magyar Bél-bői való. A Kalota-havas hegytömbje több mint 30 km hosszú, nagyjából É-D-i, míg déli része inkább ÉK-DNy-i irányú, közvetlen folytatása a Bihar -hegység vonulatának. Ebben a hegységben van a Kellemes és Kis-Sebes vízfolyások találkozásánál épült Floroiu víztározó 120 m magas gátja. A víztározóban 121 millió m

1 vizet tároznak. A Gyulai-havasok igen erősen összegyűrt kristályos palából felépített, széles tönkjellegü hegység. Középső részét nagy gránittömzs foglalja el. A lapos tönkfelület felszínének formáit a kőzetminöség, a puha kristályos palának és a kemény gránitnak a lepusztító erőkkel szemben tanúsított különböző magatartása szabja meg. A puha palákba a patakok teraszos enyhe lejtőjű völgyeket, a kemény gránitba keskeny szurdokokat vésnek. A hegység északnyugati részét harmadidőszaki dácit lávatakaró borítja. A kemény dácit láva (ezért nevezik a kis-sebesi dácit bányakövet „dakogránit"-nak) számos kőzetet eltakar. A takaróba a Kellemes(Dragán) és a Sebes-patak mély völgyei vágódtak. A csodálatosan egyenletes felszínű, 1200-1600 m átlagos magasságú erdő borította hegység, havasi legelőin pásztorkodás folyik. Legmagasabb pontja az 1827 m magas Nagy-havas (Öreg-havas). Ez a pont az Erdélyi-középhegység harmadik legmagasabb része. Tájképileg szépek a Hideg- és MelegSzamos és a Jára-patak mély völgyei. A Hesdát-patak a Nagy-havas aljában ered. Ez a vízfolyás epigenetikus hasadékvölgyet képez a Peterd-Szindi-gerinc átvágásával a középső szakaszán, amelyet mindenki Tordai-hasadék néven ismer. Fontosabb víztározók a hegységben: Kuta (Fintinele) 240 millió m\ Tarnóc 30 millió m\ A Bihar-hegység az Erdélyi-középhegység legmagasabb, legváltozatosabb masszívuma. A középhegység legmagasabb pontja a kristályos palákból álló Nagy-Bihar (1849 m). Jelentős magassága ellenére kerekded alakú, könnyen megmászható. A Bihar-hegység legdélebbi részét flis jellegű üledékek építik fel, amelyekbe szubvulkáni testek ágyazódnak. Utóbbiak - keményebb kőzetanyaguk lévén - jobban ellenálltak a lepusztulásnak, környezetük fölé emelkedő magaslatokat alkotnak. Ilyen szelektív lepusztulással keletkezett tető a Rotunda (1404 m), és a Gajna (1486 m). A Bihar-hegység nyugati szegélyén van a Körösök vízrendszerének főfolyója a Fekete-Körös, mely három főforrásból ered. A Vaskó-biharmezöi (Pojána) ág a NagyBihar csúcs közelében, a hegység nyugati oldal 1400-1700 m magasságban négy csermelyből keletkezik. Több 40, 50 és 60 m-es vízesések vannak itt szétszórtan. A Bihar-hegység legnagyobb vízesése a 80 m-es Hotorán-esés is itt van. A másik főág Rézbánya város határában 3,1 m magas és 12,5 m széles barlangból folyik ki. Ez az ág 19 km hoszszú és Gyigyisenynél egyesül a Vaskó-biharmezöi ággal. A Fekete-Körös harmadik ágának forrásai a Kék-Magura (1573 m) lejtőin 1600 m magasságban a Pádisi-karsztfennsík alatt fakadnak. A vízzáró kőzetekből felépült hegyvonulat lejtőin lefolyó patakok az első mészkősávot elérve eltűnnek a hasadékokban és egy ma még ismeretlen járatrendszerben egyesülnek. A búvópatak bővizű karsztforrásban, a Ponor-forrásban lát napvilágot két km-re a víznyelőktől. A forrásból táplálkozó patak azonban néhány szám m megtétele után ismét eltűnik a szem elől. A vizet a Ponor-katlan víznyelői vezetik le a mélybe, ha győzik. Hóolvadáskor, nagyobb esőzések idején annyira felduzzad a víz, hogy néhány száz m átmérőjű időszakos tó keletkezik, amely hetekig is megmaradhat. A búvópatak második földalatti járatrendszere még szintén ismeretlen, de tudjuk, hol jelenik meg újból a vize. Egy hatalmas beszakadás alján - melyet a népnyelv Csodavárnak keresztelt el - tör elő, és föld alatti vízeséseket képezve rohan tovább a barlangrendszer ötven méter átmérőjű folyosóin. A Csodavár szakadéktöbrének alján hetven m magas barlangkapuban egy másik bővizű patak is eltűnik, amely a környező tetők vizeit gyűjti össze. Ez - a föld alatt újabbakkal gyarapodva - két km-es mélybeli útját a Galbena forrásban fejezi be. A víz elemi erővel nyomul fel és zuhatagos mederben rohan tovább szédítő sziklafalak között. Pár száz m után ismét eltűnik, de hamarosan tízméteres vízeséssel tűnik elő a kanyon alsóbb szakaszán nyíló barlang szájában. Ettől kezdve már normális felszíni vízfolyásként folytatja útját a patak. A négyszer eltűnő és négyszer előtörő vízfolyásból alakul ki a Köves-Körös ág, mely 30 km hosszú. A Maros menti-hegyvidék hegyei: A Zarándi-hegységet idős metamorf kőzetek építik fel, amely alacsony erdős hatak soraként a Maros völgyével párhuzamosan húzódó, viszonylag alacsony hegyvidék. A keskeny hegyvonulat a Hegyes (796 m) és Solymos (836 m) körül kissé kiszélesedik és két egymástól elkülönülő hegycsoportot alkot. A hegységet meredek, törés mentén kialakult lejtők határolják. 33