Hidrológiai tájékoztató, 2001

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Bukovszky György: A Velencei-tó szélsőségesen magas vízállásai elkerülési lehetőségének vizsgálata

IRODALOM [ 1 ] Balassiuízy L: A felszín alatti vizek védelméről szóló 33/2000. Kormányrendelet ismertetése és az ebből adódó feladatok. A Magyar Agrártudományi Egyesület Talajtani Társaságának előadóülésén elhangzott előadás a Szent István Egyetemen 2000. június 13-án. [2] Bárdossy Gy.-Fodor ./.: A bizonytalanságok értékelésének lehetőségei a radioaktív hulladéktárolók biztonsági elemzésében. A Magyarhoni Földtani Társulat Geomatematikai és Számítástechnikai Szakosztályának előadóülésén elhangzott előadás 2001. február l-jén. [3] Ferenci K.: Szőny és környékének földtani térképe. A MÁFI Évi Jelentése az 1957-1958. évről. XXI. melléklet. [4] Gerber P.: A karsztvíztükör változása a tatabányai medencében, a vízelvétel és az idő függvényében. Hidrológiai Tájékoztató. 1963. június, 111-115. [5] Hámor T.: A földtani környezetbe történő hulladék elhelyezése Európai Uniós követelményei. Földtani Kutatás, XXXVII. 4. 2000. 33-35. [6] Horvdlli Zs.: Kármentesítési tevékenységek a NATO tudományos programjaiban. A Magyarhoni Földtani Társulat Mérnökgeológiai-Környezetföldtani Szakosztály és a Magyar Agrártudományi Egyesület közös előadóülésén elhangzott előadás 2001. április 24-én. [7] Jüki R.: A tatabányai szénbányászat karsztvíz elleni védekezése, a védelem környezeti hatása. Bányászati és Kohászati Lapok - Bányászat, 127. 4. 1994. 416^426. [8] Kaiser M : A geomorphic evolution of the Transdanubian Mountains, Hungary. Geomorphologische Zeitschrift, Berlin-Stuttgart. 110. 1997. 1-14. [9] Korpás L: A Dunántúli-középhegység oligocén-alsó-miocén képződményei. A MÁFI Évkönyve, LXIV. 1981. 1-140. [10] Ódor L-McCammon B.R.: Deposit Modelling and Mining - Induced Environmental Risks. Geologica Hungarica, Ser. Geol.. Tom 24. 1999. [11] Öllős G.: Szennyvíztisztító-telepek üzemeltetése l-II. Akadémiai Kiadó, Bp. 1994-1995. [12] Pnzder T.: A szennyezett földtani közegek és felszín alatti vizek kármentesítésének technológiái. A Magyarhoni Földtani Társulat Mérnökgeológiai-Környezetföldtani Szakosztály és a Magyar Agrártudo-mányi Egyesület közös előadóülésén elhangzott előadás 2001. április 24-én. [13] Radácz Gy.-Siposs Z: A Német Demokratikus Köztársaságban folyó prognosztikus barnakőszénfelmérés tanulmányozása. MÁFI Adattár. Ter. 1473. Kézirat. Bp. 1964. [14]5fl.v £.: A Tatabányai Szénbányák ásványvagyon helyzete és termelési lehetőségei az új kutatási eredmények függvényében. Tatabányai Szénbányák Műszaki-Közgazdasági Közleményei, 18. 3-4. 1978. 87-90. [15] Scharek P.: Alluvial Plains. A Magyarhoni Földtani Társulat és a MÁFI közös előadóülésén elhangzott előadás 1997. november 17-én. Sajtó alatt. [16] Scheuer Gy.: A gerecsei mészképző hévforrások összehasonlító vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 79. 3. 1999. 152-156. [17] Siposs Z.: A Mány környéki barnakőszénkutatás földtani ereményei. MÁFI Ádattár. Ter. 1799. Kézirat, Bp. 1967. [18] Siposs Z: Az 1966. évi Mányi kutatás oligocén rétegeinek fácieselemző adatai. MÁFI Adattár. Ter. 2614. Kézirat, Bp. 1967. [19] Sóki /.; Mélyfúrás és bányászat. ELTE Term. Tud. Kar, Egyetemi jegyzet. Kézirat, Bp. 1998. [20] Uhell K.: A folyó- és talajvíz összefüggése a. Duna mentén. Hidrológiai Közlöny, 44. 5. 1964. 193-200. [21] Vitális Gy.: Az Általér-völgyi nagyobb települések és létesítmények vízellátásának földtani lehetőségei. Hidrológiai Közlöny, 43. 6. 1963. 458-476. [22] Vitális Gy: Hidrológiai gondolatok Magyarország millecentenáriumán. Hidrológiai Tájékoztató, 1996. április. 24-26. [23] Vitális I.: Magyarország szénelőfordulásai. Sopron. 1939. A Velencei-tó szélsőségesen magas vízállásai elkerülési lehetőségének vizsgálata HUKOVSZKY GYÖRGY Előzmények Míg az 1990-es évek első leiében a Velencei-tónál az alacsony vízállás volt sokkoló hatású, addig a 60-as években az 1963. évi magas vízállás. Dr. Springer Ferenc, a Velence-tavi Intéző Bizottság egykori titkára elmondása szerint azért döntöttek a -tónál - a magas vízszintingadozás elkerülése érdekében - a tározós megoldás mellett, mivel a magas vízállás csökkentését ennek segítségével kívánták elérni. Valóban, mivel 1963. év március hónapjában a tó rövid idő alatt 80 cm-t emelkedett (20 millió m'-t), a teljesen üres tározók ennek felét tudják felfogni. Ebben az időben tevékenykedett az Igazgatóságunknál hidrológusként dr. Zsuffa István. Még idejében észlelte a hóolvadásos árvíz kialakulásának lehetőségét, és erre mind írásban, mind szóban fel is hívta a figyelmet. Erre a hírre az érdekeltek különbözőképpen reagáltak. Székesfehérváron, ahol már korábban is származtak hóolvadásből elöntések, szükségtározókat hoztak létre. Azonban elkövették azt a hibát, hogy az összes árvizet vissza akarták tartani, amihez nem állt rendelkezésre elegendő tározótérfogat (mint ahogy az azóta megépült Rác-völgyi tározó esetében most sem). Ennek következtében éppen akkor teltek meg a tározók, majd szakadtak át a töltések, amikor a víz visszatartására a legnagyobb szükség lett volna. Ezért jelentette ki Andorkó Sándor, a Székesfehérvári Szakaszmérnökség hajdani vezetője, szellemesen és jogosan, hogyha semmit sem tettek volna, sokkal kisebb lett volna a kár. Az Adonyi öblözetben részben felkészültek az árvíz fogadására, főleg azért, mert az árvízi töltés a Cikolai tározónál még nem készült el. Ezért a Cikolai tározó vizét eresztették az Északi övcsatornán, de csak nappal. Ez a „húzd meg, ereszd el" játék, ahogy Andorkó Sándor nevezte, azzal a kellemetlen hatással járt, hogy a nappal leeresztett víz egy része a töltésekkel és a domboldallal szegélyezett csatornán ráfagyott a megelőző jégrétegre. Olvadáskor az így kialakult jégréteg nem tudott átpréselődni a zsilip szűk keretei között. Kötéllel leeresztettek egy embert, aki csákánnyal igyekezett a jégtáblákat összetörni. Ez azonban nem járt teljes sikerrel, az Északi övcsatorna töltése átszakadt. A Velencei-tónál nem csináltak semmit. A megáradt víztömeg, Vajnay Imre leírása szerint, félezer házat érintett. Vízszintcsökkentési lehetőségek az 1963. évi árvíz tükrében Tározók esetében valóban elérhető lett volna 10 millió m

3 víztömeg-csökkentés, ez a VÍZIG által készült „A Velencei-tó vízkormányzási és vízkészlet-gazdálkodási helyzetelemzése" című vizsgálatból derül ki. A tározók belépése itt 1955-től indul, így az 1955. és az 1956. évi magas csapadék és lefolyás lehetővé teszi, hogy 1956 áprilisától az adatsor a valóságos változásokat tükrözze. A feldolgozás az annak idején előírt 140-160 cm vízjáték sávból indult ki. Mivel az 1962. év csapadékszegény volt, a tározók a minimális szintre csökkentek volna le, és a tó vízszintje az év végére csak 130 cm-t ért volna el, ami kerekítve megegyezik a tényleges vízszinttel. A V1TUKI adatsor ehhez a vizsgálathoz csak kiegészítéssel és az adatsor korrigálásával alkalmazható, mivel a tározókat egy önkényesen felvett értékkel indítják, továbbá a vízmérlegek a 60-as években több ízben rejtett záróhibákkal terheltek. Lehet, hogy az így előállítható 200 cm vízállás elegendő, de ebben az esetben is fel kell hívni a figyelmet a számításban levő bizonytalanságokra, továbbá arra is, hogy a maximális vízszint elérése után még nagymértékű volt a vízutánpótlás. Ennek következtében a tó vízszintcsökkentésére csak legfeljebb a hónap végén lehetett volna gondolni. Figyelembe kell venni azt 38