Hidrológiai tájékoztató, 2001

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Tisztelgés dr. Papp Ferenc műszaki egyetemi tanár emléke előtt, születése 100. évfordulóján

Dr. Papp Ferenc (IVOI-1%9) ki az Északi-középhegység több helyén. Különösen kedves kutatási területe volt a Börzsöny és azon belül Zebegény és környéke. Itteni munkájának elismeréséi jelzi, hogy a községben teret nevezlek el róla. Több földtani és kőzettani tárgyú könyvet, jegyzetet írt és ezekbe gyakran bevonta a fiatal szakembereket is. Sokirányú érdeklődése tevékenységében is kifejezésre jutott és éppen ezért nehéz a mostani ünnepélyes alkalomkor személyét úgy megvilágítani, úgy felidézni alkotását, hogy az teljes legyen, ezért csak néhány gondolattal tisztelgünk emléke előtt. A mérnökgeológus. A suvadások részletes vizsgálatával a hazai mérnökgeológia egyik úttörője. A hazai terméskövek előfordulása és hasznosítása témakörben számos munkája jelent meg, ami azután a „Terméskövek előfordulása és hasznosíthatósága" c. összeállításhoz vezetett. Kiemelkedő tevékenységet folytatott az 1950-es évektől a főváros metróépítésének földtani munkálatainál. Megszervezte a föld alatti észlelő csoportokat és ezzel több fiatalnak, főként az egyetemi hallgatóknak munkalehetőséget biztosított. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai között szerepel többek között az 1942. évi előadás anyaga a „Budapest földtani fölépítése alapozás szempontjából" címen (1945). A hévízkutató. Börzsönyi kutatómunkája közben figyelt fel a forrásokra, a fővárosiakkal Schafarzik Ferenc hatására kezdett foglalkozni, s vonzódását e témakörben élete végéig megtartotta. Féltette a forrásokat, nem pártolta a fúrások létesítését. A gellérthegyi szökevényforrások tanulmányozása (1932) jelentette az első lépést a fővárosi források megismeréséhez és kutatásához. Jelentős munkája az 1942-ben megjelent „Budapest meleg gyógyforrásai" c. monográfia, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia pályadíjjal jutalmazott. A források védelmét elsősorban az állandó megfigyelésen, az adatok pontos rögzítésén és értékelésén keresztül vélte megvalósítani. Létrehozta a Reuma- és Fürdőkutató Intézeten belül a Forráskutató Osztályt, amely a tanszéken működött és a hallgatóság köréből biztosította hozzá a mérést végző létszámot. Nem véletlen, hogy olyan kiváló szakemberek kerültek ki a tanszék hallgatói közül, akik méltók maradtak nagy tanítójukhoz, az ő nyomdokait követték. Sorolhatnánk őket, de hiszen mindannyian ismerjük azokat, akik ma is helytállnak nem csak főváros, hanem az egész ország természeti kincsének, a még megmaradt gyógyforrásaink és egyáltalán ásványvizeink őrhelyein. A barlangkutatók. A karsztvíz.- és a. barlangkutatásban az 1950-es évek közepétől nagy lendülettel vett részt. 1957-ben azután sikerült létrehoznia a jósvafői Vass Imre Karszt- és Barlangkutató Állomást, amelyben olyan kiemelkedő szakember vett részt mint Török László professzor és Maucha László, a VITUKI tudományos főmunkatársa. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban aktív szerepet játszott, haláláig társelnöke maradt. Több tanulmánya foglalkozott a speleológia földtani alapjával, a karsztjelenségek műszaki-földtani szerepével és a felszín alatti üregekről írott tanulmányaiban a karsztos területek és a barlangok tudományos feldolgozásának részletes programját is megadta. Munkásságának egy jelentős fejezete a karsztvizek tanulmányozása. Közreműködésével 1961-ben ismét megnyitották a nagyközönség számára a budai Várhegyi barlangot [3]. A példamutató oktató. A nagyszerű oktató és nevelő nem csak a rábízott mérnökjelölteket készítette fel nagy gondossággal az életre, hanem azon túlmenően tudása kisugárzott azokra is, akik nem voltak közvetlenül tanítványai. Tanításának központi részét a természet szeretete, megbecsülése, megismerése és magas szintű művelése képezte. Nagy lelkesedéssel foglalkozott új módszerek kidolgozásán és megvalósításán, több földtani és kőzettani tárgyú könyvetjegyzetet írt és ezekbe sokszor bevonta a fiatal szakembereket. A mérnökgeológia tárgy anyagának összeállításával és a mérnökgeológiai szakmérnökoktatás megszervezésével a mérnökképzés szintjét emelte. Minden ténykedése a diákjainak oktatása mellett a nevelése is volt. Előadásait soha el nem mulasztotta. „Magatartása, szakmaszeretete, emberszeretete mindenkor hallgatói példaképévé tette " [2]. Nagy súlyt fektetett a helyszíni bemutatásra, s ezért rendszeresen kirándulásokat szervezett az ország különböző, földtanilag érdekes területeire. Ennek szellemében született meg a Schafarzik F. - Vendl A. 1929-ben kiadott „Geológiai kirándulások Budapest környékén" c. mű 2. és 3. kiadása 1962-ben és 1964-ben Papp Ferenc szerkesztésében új szerzők közbeiktatásával. A szervező és a közéleti személy. Kiemelkedő eredményeket ért el szervező és közéleti tevékenységével a nagyszerű kutató és oktató. Még hallgató, amikor bekapcsolódik a szakmai közéletbe. Először a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályában választják titkárnak, s 1922-ben már a Társulat titkára, 1934-ben főtitkára. 1948-ban a Társulat Jubiláris Emlékplakettjét, 1966-ban Emlékgyűrűjét kapta meg. Már ekkor a Földtani és a Hidrológiai Közlönyt is szerkesztette 1928-1934 között, később újból vállalja a szerkesztést. A Társulat vezetőségének tagja, ő szervezte meg a Mérnökgeológiai Szakosztályt, amelynek elnöke is volt. A tudományos ismeretek átadása a cél, amikor elindítja és néhány évig szerkeszti a Földtani Értesítőt. A Magyar Hidrológiai Társaságban elnöksége (1958-1961) alatt kezdeményezésére 1961 -ben indult el a Hidrológiai Tájékoztató Vitális György szerkesztésében, aki 40 év óta változatlan lelkesedéssel, és nagy szakmai tudással és ügyszerettei látja el ezt a megtisztelő feladatot. Egész életében megmaradt kezdeményezőnek, fiatalos lelkesedése és harcos kedve. Ha ma, születésének 100. évfordulóján végigtekintünk életpályáján, akkor úgy látjuk, hogy amit el lehetett érni, azt elérte, miközben megtartotta egyéniségét, emberségét, megértését mások iránt. Megmaradt a tudomány és a közélet katonájának, az emberek istápolójának. 8