Hidrológiai tájékoztató, 2001

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László: A magyar vízgazdálkodás történetének évfordulói 2002-ben

A magyar vízgazdálkodás történetének évfordulói 2002-ben 1052. július III. Henrik császár serege szárazföldön és a Duna felől is megtámadta Pozsony várát. Hajóit egy Zothmund (az irodalomban Búvár Kund) nevű búvár a víz alatt meglékelte és elsüllyesztette. 1677. október 27. * Gensel (Gensil) János Ádám (Sopron) Vas vármegye orvosa, akinek az 1711-1713 közötti meteorológiai megfigyelései elsők között jelentek meg nyomtatásban, (t Sopron, 1720. augusztus 31.) 1752. Fritsch András Erik kamarai mérnök helyszíni felvételei alapján elkészítette a Duna Pozsony környéki szakaszának 1:7 200 léptékű térképét, amelyen a folyó érsekújvári elágazása, számos fattyúága is szerepel. A felvételen még mélységmérési adatok is szerepelnek. 1777. Az udvari kamara Joseph Walcher vezetése alatt Hajózási Igazgatóságot állított fel, amely a Duna magyar-országi szakaszán is négy műszaki állomást működtetett. Az Igazgatóság a Duna hajózhatóságának feladatát látta el. A munkát anyagi okok miatt 1781-ben be kellett fejezzék, s az Igazgatóság szervezetét megszüntették. 1802. Átadták a forgalomnak a Dunát és a Tiszát Bezdán és Bácsföldvár között összekötő Ferenc-csatornát. 1827. április 26. * Mokry Endre (Monostorszeg), vízmérnök, országos középítészeti felügyelő, a délvidéki vízszabályozások szakértője. A bécsi polytechnicumban végzett műszaki tanulmányokat, majd részt vett a szabadságharcban. 1851-ben a Ferenc-csatorna, majd 1854-ben a Béga-csatorna mérnöki hivatalába került, ahol egészen 1873-ig, a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumba való belépéséig dolgozott. Állami műszaki hivatalnokként jelentős szerepe volt a vízjogi törvény előkészítésében. Az 1888-as tiszai árvizek idején kormánybiztosként irányította a védekezési munkákat. Ugyanezen "évben mint a dunai osztály vezetője az állami Duna-szabályozás munkáinak legfőbb irányítója volt. (t Budapest, 1889. január 15.) 1827. nyara A század legnagyobb árvize vonult le a Dráván. Az áradás a védtöltés felső szakaszán Drávagárdonynál átszakította a töltést, s egyesülve a Mecsekről lezúduló vadvizekkel az egész Drávalapályt elöntötte. Az árvíz végül 18 helység határában közel 3,5 km hosszú töltésszakadást okozott. 1777. Bulla Antal kamarai mérnök az 1770-es évek pusztító áradásainak figyelembevételével készítette el a Mirhó-fokon kiáramló tiszai árvizek alkotta vízrendszer térképét. 1777. Az 1762. évi Mária Teréz.ia-fé\e rendeletre beküldött adatok alapján készítette el H. J. Crantz, neves bécsi orvostanár az egész monarchia első ásványvíz-kataszterét, amely Bécsben „Gesundbrunnen der Oesterreichischen Monarchie ... [Az Osztrák Monarchia gyógyforrásai..."I címmel látott napvilágot. 1777. Gr. Károlyi Antal, Szamos-szabályozási királyi biztos Zimány Ferenc, Zanathy Antal és Mezeő Cyrill mérnökökkel elkészíttette Szatmár vármegye és az Ecsedi-láp első részletes térképét. 1802. Gaszner Lőrinc, Bihar vármegyei mérnök, s nagyváradi akadémiai tanár elkészítette a Sebes-Körös és a Berettyó mocsarainak térképét, amelyen a vidék ősi vízrajzának számos adatát rögzítette. Ugyancsak Gaszner nevéhez fűződik, hogy a Helytartótanács támogatásával Budán megjelentette hidrológiai tárgyú munkáját: „Ratiocinia super Jluviis ex ohservationihus multarum annorum deducta. /Számos év megfigyelései alapján levont következtetések a folyókról.]" címmel. 1802. A pannonhalmi főapát, Nóvák Krizosztom, megkezdte - az 1700-as évek második felében még nyílt vízfelülettel rendelkező - tihanyi Külső-tó mezőgazdasági célokból történő lecsapoltatását. A munkát 1807-ben fejezték be. 1827. augusztus 28. Beszédes József Körmenden, az érdekelt vármegyék megbízottjai előtt közzétette a Rába-szabályozási tervét, amely a korábbi elképzelésekkel ellentétben olyan megoldást szorgalmazott, hogy a Rába árvizeinek elkerülése mellett minél több malmot lehessen megmenteni a lerontástól. 1827. Megkezdődött a Hortobágyi kőhíd építkezése, amelyet azért létesítettek, hogy a Hortobágyon keresztül lefutó tiszai árvizek és hortobágyi belvizek levezetésének időszaka alatt is biztosítható legyen a közlekedés. A hidat 1833-ban adták át rendeltetésének. 1827. Az országgyűlés „A Sárvíz folyót szabályozó csatornák és töltések fönntartásáról és javításáról" címmel megalkotta a XXXIII. törvénycikket, amellyel elrendelte a Balaton szabályozását is. A törvény végrehajtására gr. Zichy Ferenc, királyi biztos először 1832-ben, majd 1834-ben összehívta az érdekelteket, akik előtt Beszédes József ismertette szabályozási tervét. Tekintettel arra, hogy ez utóbbi esztendőben kivételesen nagy szárazság uralkodott, s a tó vízszíne a legalacsonyabb volt, a terv nem váltott ki osztatlan elismerést. Legközelebb már csak 1842-ben foglalkoztak újra a kérdéssel. 1827. Megkezdődtek a Labore szabályozási munkái. Br. Vay Ábrahám királyi biztos felügyelete alatt Garany és Szürnyeg között 5,5 km hosszú mesterséges csatornát ástak, amely azonban nem volt elégséges a nagyvizek levezetésére. 66