Hidrológiai tájékoztató, 2001

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Emlékezés dr. Ilosvay Lajos kémikusra, születése 150. évfordulóján

MEGEMLÉKEZÉSEK Emlékezés dr. Uosvay Lajos kémikusra, születése 150. évfordulóján Hosvay Lujox (1851-1936) arcképe A XIX. szazad számos kiemelkedő természettudósának alkotása, legyen az a földtan, a hidrogeológia, a hidrológia és a kémia magas szintű művelése és új eredmények létrehozása, mind a mai napig érezteti hatását. Szívesen idézzük meg az alkotók életét és műveiket nagy évfordulókon, hogy emlékezzünk: alkotásuk nem csak a szakmai, hanem az egész ország értéke és büszkesége, amely sokszor a határokon túl is elismerést kapott. E nagyságok közé tartozik Hosvay Lajos (1851-1936) kémikus is - akinek családfáját a történészek 1330-ig tudják visszavezetni [2] - az erdélyi Désen 1851. október 31-én született. Elemi iskolai tanulmányait szülőhelyén, középiskoláit Kolozsvárott végezte. Előbb gyógyszerészmesteri képesítést szerzett, de ez a munkakör nem elégítette ki és ezért 1872-ben beiratkozott a budapesti tudományegyetemre és 1875-ben kémiából, bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Az ekkor megalakult II sz. kémiai tanszéken Lengyel Béla egyetemi tanár mellé tanársegédnek nevezték ki, majd egy év múlva az 1. sz. kémiai tanszékre került Than Károly mellé, s közben megszerezte a tanári oklevelet is. Tudását külföldön is gyarapította, így Heidelbergben Bunsen és Kirchof mellett, Münchenben Baeyer Acloljhái és Párizsban a nagy Bertlielotn&\ tanult és kutatást folytatott. Hazatérve meghívást kapott a József nádor Műegyetemre a Nencltvich-íé\t megüresedett tanszékre, ahol előbb helyettes tanár, majd a következő évben nyilvános rendes tanár [I, 4], 81 éves, amikor egyetemi előadásait abbahagyja, hogy azt átadja utódjának, Gróli Gyulának, de a laboratóriumot még 1934-ig, majdnem haláláig vezette [2], Először a vegyészmérnöki (1886-1892), majd a mérnöki és építészeti kar dékánja, 1901-1903 között pedig az egyetem rektora. Magas szintű tudományos munkáját a Magyar Tudományos Akadémia is elismerte azzal, hogy már 1891-ben levelező, 1905-ben rendes, 1919-ben igazgatósági, 1928-ban pedig tiszteleti tagjai sorába fogadta. Nagy megtiszteltetés érte, bár oktató munkája egy rövid időre megszakadt, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban politikai államtitkárnak nevezték ki. Ez idő alatt közben számos kitüntetésben részesítették kiváló munkájáért. Megkapta az udvari tanácsosi címet (1901), a legfelső dicsérő elismerést (1912), a Lipót-rend középkeresztjét (1913), a Ferenc József-Kr\á nagykeresztjét (1917). Az első osztályú magyar érdemkeresztet és a magyar királyi titkos tanácsosi címet 1930ban kapta érdemei elismeréséül [1]. A Természettudományi Társulat is méltányolta munkásságát és a tiszteleti tagság mellett a Szily Kálmán-éttmmt\ 1932-ben tüntette ki [2], Munkahelye nagyra értékelte eredményekben gazdag életét és a műszaki tudományok tiszteletbeli doktorává avatta. Emellett még nem mindennapi elismerésben részesítette, amikor 50 éves tanári működését a kémiai épület elő-csarnokában márvány emléktáblán örökítette meg (1926). Az egykori Alma Mater sem feledkezett meg róla és jubiláris aranypecsétes bölcsészdoktori oklevéllel tüntette ki [1], Sok irányú érdeklődését bizonyítja, hogy már 1883-ban a Magyarhoni Földtani Társulat tagja, 1885-ben örökös tag, 1889 óta a társulat választmányának tagja, s annak egyik legtevékenyebb tagja lett. Szakmai tudását, felajánlott segítségét a Társulat mindig igénybe vette, mert számos bizottság munkáját segítette, a Társulat minden jogos ügyét támogatta, sok kényes kérdést kedvezően megoldott. Igazságos döntései miatt nagy tekintélyre tett szert a Társulatban. Nem véletlen, hogy 1913-ban a Társulat öt tagja beadványban kérte az közgyűlést, hogy a kémia legkiválóbb művelőjének a tiszteleti tagságot ítélje meg, amelyet azután Schafarzik Ferenc a közgyűlésen ünnepélyesen át is adott. Ásvány- és gyógyvíz vizsgálatai EmszX Kálmán a Földtani Társulat 1937. február 3-i közgyűlésén méltatta llosvay Lajos tiszteleti tag érdemeit, aki nem volt ugyan geológus, de a földtani tudomány minden ága, leginkább a vízzel összefüggő kérdések iránt érdeklődött [IJ. A XIX. sz. végéig nem volt olyan orvos, majd kémikus, aki a Kárpát-medence területén bőven található ásványvizek valamelyikét ne elemezte volna meg. Ilosvay Lajos az ezzel kapcsolatos kutatásának eredményeit a Földtani Társulat szakülésein adta elő, mert úgy látta, hogy az ásványvizek elemzéseiből következtetni lehet a földtani viszonyokra, s azt a geológusok jól tudják hasznosítani [1]. Első dolgozata a buziási József-forrás vízelemzésével foglalkozott és ezt Than Károly adta közre négy másik dolgozattal együtt az akadémiai kiadványban [2]. Nagy feltűnést keltettek genetikus szemléletű későbbi vízelemzései szemben az első leíró jellegű munkájával. Ilyen volt az 1890-ben megjelent „Adalék az. ásványos vizek chemiai összetételének megváltozásához" c. dolgozata. Ebben a luhi-i Margit-forrás akkori és 10 évvel korábbi elemzését hasonlítja össze és kiderült, hogy 10 év alatt a víz összetétele jelentősen megváltozott. Ezt a jelenséget a forrás új foglalásának, a környék alagcsövezésének és a forrás más képződmények érintésének tulajdonította. Hasonló összehasonlítást végzett a Túróc megyei Sarolta-forrás 100 évvel korábbi, H. J. Crantz által 1777-ben végzett vizsgálatával és megállapította, hogy az ásványvíz vegyi összetétele jóformán semmit nem változott (1890). Tapasztalataiból azt a 4