Hidrológiai tájékoztató, 2001

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: Evezőlábú rákok (Copepoda) kevéssé ismert fajainak előfordulása Magyarországon

Evezőlábú rákok (Copepoda) kevéssé ismert fajainak előfordulása Magyarországon DR. PONYI JENŐ MTA Balatoni Limnoló^iai Kutatóintézete, Tihany Bevezetés A hazai vizekben élő rákok (Crustacea) közül különösen a kisrákok (5 mm testhosszúság alatti csoport) igen fontos szerepet töltenek be lakóhelyük anyagforgalmában (baktériumalga- és detritusz-fogyasztás; haltáplálék bázis stb.). Jelentőségüket növeli, hogy a hazai fajok mintegy 85%-a sorolható ebbe a mérettartományba. A magyarországi Copepoda-k szabadon élő fajai 3 alrendbe sorolhatók: Calanoida, Cyclopoida és Harpacticoida. E csoportok testének felépítése már az első ránézésre is szembetűnően különbözik egymástól (1. ábra). I. ábra. Szabadon élő Cnpepoda-k három típusa, felülnézetben. Mellettük, illetve alul a lest elülső részének a keresztmetszete. I. Cyclopoida. 2. Calanoida. 3. Harpacticoida A Copepoda-ról szóló összefoglaló munkák (Daday, 1889; Jungmayer, 1914; Dévai, 1977; Forró, 1997) viszont a 3 alrend közül csupán kettővel foglalkoznak, míg a Harpacticoida fajokról alig, vagy egyáltalán nem tesznek említést. E csoport gyér kutatottsága valószínűleg azzal függ össze, hogy az idetartozó rákok élőhelyükön (algabevonat, üledék, átitatóvizek stb.) nehezen gyűjthetők be, testméretük kicsi (1,0 mm alattiak) és faji meghatározásuk is viszonylag nehéz. Megismerésük és tanulmányozásuk ennek ellenére azért lenne fontos, mert többek között - a patakoknak is jellemző tagjai, melyeket feltétlenül kívánatos lenne a biodiverzitás-monitorozási rendszerbe elhelyezni. A környező európai országok Harpacticoida taxonszámát figyelembe véve, megállapítható, hogy a hazai fajoknak mintegy fele ismeretlen. Az eddig leírtakon túl várhatóan további, a tudományra nézve új fajok kerülhetnek még leírásra. Ahhoz azonban, hogy Magyarország e kevéssé vizsgált rákcsoportjáról átfogó kép jöjjön létre, az ország számos területén kellene gyűjtő munkálatokat végezni. Ezt gátolja, hogy a hazai kutatásfinanszírozás nem kedvez az ilyen típusú alapkutatási témák kivitelezésének. Magyarország területéről eddig kimutatott Harpacticoida fajok Az idevonatkozó szakcikkek áttanulmányozása után megállapítható, hogy jelenleg 39 taxon ismert (/. táblázat), melyek 8 /. táblázat. Magyarország területéről eddig kimutatott nem parazita Harpacticoida fajok száma családok, nemek szerinti bontásban Család nem faj szám Phyllognathopodidae Phyllognathopus 1 Chappuisiidae Chappuisius 1 Ectinosomidae Ectinosoma 1 Diosaccidae Schizopera 1 Ameiridae Nitocra 2 Ameiridae Nitocrella 2 Chanthocamptus 2 Attheyella 3 Ceuthonectes 1 Canthocamptidae Bryocamptus 8 Echinocamptus 2 Elaphoidella 6 Paracamptus 1 Parastenocarididae Parastenocaris 7 Cletodidae Nannopus 1 Összesen: 8 15 39 családba és 15 génuszba sorolhatók. Fajokban leggazdagabb a Brycamptus és az Elaphoidella nem. Az eddig vizsgált élőhelyek fajgazdagsága igen eltérő (2. táblázat), többek között függ az élőhely kutatottságának mértékétől is, bár kétségtelen, hogy a Fertő, a Kis-Balaton vagy az alföldi szikes vizekben élő fajok száma mindig alacsony marad a folyóvizekhez, forrásokhoz viszonyítva. Ha összevetjük az eddig ismert hazai taxonok és a Limnofauna Europeae (1978) Magyarországot is magába foglaló 11 területéről megemlített Harpacticoida fajok számát, akkor kiderül, hogy újabban az nyolccal megnőtt (2. ábra). Néhány érdekesebb Harpacticoida faj felsorolása Első helyen kell megemlíteni a 4 endemikus fajt (3. táblázat), közülük három a budapesti vízvezetékből, egy pedig az Aggteleki Baradla Barlangból került leírásra (Ponyi, 1957, 1958; Török, 1935). Ezeken kívül ismertté váltak még a következők: Bryocamptus (Rheocamptus) zschokkei caucasicus (Borutz.). Hazánkban eddig a Mánfa-patakból (Mecsek hegység) és a Balaton-felvidék több patakjából közölték (Ponyi, Ponyiné, 1962; Ponyi, 1997b). A faj főként talajvizekben és barlangokban él. Elterjedési területe: Kelet-Balkán, Kárpátok és a Kaukázus. Ectinosoma abrau (Kritsch.) állóvizekben, brakkvizekben élő faj. Magyarországon csak a Balatonban, főként annak 31