Hidrológiai tájékoztató, 2001

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Juhász Endre: ...és akkor hol is tart a szennyvízelhelyezés Magyarországon?

BOI„ KOI, az összes P; az összes „N", és összes lebegőanyagra korlátozódik (lásd az /. és 2. táblázatot). A települési szennyvízkezelés másodlagos anyagának, azaz a szennyvíziszapnak kezelésével, illetve hasznosításával az EU külön direktívában foglalkozik. A tagországok az 1986-ban készített (86/279 EGK irányelv) szabályozást várhatóan ez év végére módosítják. Elsődleges cél az iszapnak - megfelelő kezelés után mezőgazdasági területen történő újrahasznosítása. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörében a korábbi 9003/1983. sz. rendelet, s ezzel együtt az MI-08-17 35 - 1990. sz. műszaki irányelv átdolgozás alatt áll. Leltárt készítve, az ország ellátottságáról leírható, hogy 2000. évben 790 településen 20,3 ezer km szennyvízgyűjtő törzscsatornahálózat működik. A 4,061 milliós lakásállományból 2,002 millió került csatornabekötésre (49,3%). Becsülten a lakosság mintegy 10%a rendelkezik szakszerű csatornapótlóval. E két létesítmény együttes értéke kereken már 60% körülire növeli az ellátási rátát. Ide kívánkozik, hogy ivóvízellátás szempontjából csaknem valamennyi település (3112 db) rendelkezik vezetékes ivóvízzel, s a bekötött lakások száma 3,73 millió (91,9%). További -6% közkutas vagy csak „udvari kifolyós" ellátással képes szükségletét kielégíteni. A fentiekből következik, hogy az ellátási közműolló mértéke 2000. év végén 32,0% körülire csökkent, amely bár kedvezőbb az európai átlagnál, ám még mindig messze van az elfogadhatónak tekinthető 10-12%-os értéktől. Szennyvíztisztítás tekintetében jelenleg kereken 496 telep üzeméről lehet beszámolni, melyek összkapacitása 5,2 millió LE. (Magyarország teljes terhelésének - beleértve a közcsatornára kötött ipari szennyezést is - LE-ben kifejezett értéke 16,7 millió LE. azaz jelenleg az összes szennyezés 31,1%-át vezetik tisztítótelepre. Az új telepek névleges kapacitásának kihasználtsága a rákötések hiányában alig éri el átlagban az 50%-ot. A régi telepek esetében ez az arány valamivel kedvezőbb. A Megyei Szennyvízelvezetési Koncepciókra alapozott középtávú fejlesztési program 2015 évig azt irányozza elő, hogy a lakosság min. 72-74%-a számára legyen biztosított a hálózati rákötés lehetősége. Ez a lakásállományban -3,05 millió lakást körvonalaz. A Magyar Szennyvízelvezetési Program előirányzatai szerint 2010. december 31 -ig: - a 10000 LE-nél nagyobb érzékeny területen levő települések, valamint - 15000 LE-nél nagyobb települések gazdaságosan megoldható (értsd 30 LE/ha feletti laksűrűség) településrészek hálózat fejlesztése megtörténjék; továbbá 2015-ig: - valamennyi 2000 - 15000 LE közötti település gazdaságosan megvalósítható és kihasználható hálózata a szükséges méretű min. biológiai fokozatú teleppel együtt megvalósuljon. Mind a központi, mind az „egyéb" támogatások ezen alapcélok elérésére koncentrálódnak. A 2000 LE-nél kisebb ún. I/A. (sérülékeny) kategóriában szereplő települések az EU célokon túlmenően szintén támogatásban részesülhetnek. Ezek száma 322. A program szerint 2001-2010 között 14200 km törzscsatorna és ~I0 millió LE többlet tisztító kapacitás várható, míg 2015ig további 2800 km törzsvezeték és 0,5 millió LE telepkapacitás növekedés jelölhető meg célként (10 ezer LE-nél kisebb települések). Az utcai bekötő csatornák hossza a településszerkezetek heterogén volta miatt csak erős becsléssel határozható meg. Ha a törzscsatornához képest átlag 60%-os arányt tételezünk fel, akkor ezek további 10,2 ezer km kisebb átmérőjű és kisebb mélységben létesülő utcai bekötővezeték építését is jelenti. A hálózat és tisztítótelep létesítési költségeinek általános aránya 2/3:1/3. Sokan lebecsülik a csatornaépítés akár tervezési, akár építési nehézségi fokát. Sajnos az építtető önkormányzatok számára sem áll rendelkezésre mankóul szolgáló - minőséget ellenőrző - szabvány vagy irányelv. A '40-50 éves élettartam így korántsem biztosított, s félő, hogy idő előtt megjelennek a rekonstrukciós gondok. Az elmúlt időben - kellő szakértelem hiányában, no meg a 20%-os többlettámogatás érdekében - számos megalapozatlan és erőltetett regionális rendszer megvalósítása került előtérbe. A hosszú úsztatási idő miatt végbemenő szennyvíz minőségváltozások hatására - melyeket a felkészületlen tervezők nem is vesznek figyelembe - a telep létesítése és üzemeltetési költségei túlzottan megnövekednek. Az ivóvízellátási és szennyvízelvezetés együttes költségei - mint már az előzőekben is említést nyert - rendszerint átesnek a központilag támogatott zónába, így az önkormányzatok nem is érdekeltek a gazdaságos megoldásokba, nem beszélve arról, hogy a tisztítási hatékonyság is kockán forog vagy csak papíron biztosított. Kis települések esetéhen a költségkihasználás céljából a helyi lehetőségek optimális kihasználásával az olcsóbb természetes tisztítási lehetőségeket kell szorgalmazni. Ahol mód van rá - nálunk különösen az arid térségekben, elsősorban az Alföldön - a kellően tisztított szennyvizet térségi vízgazdálkodási elemként kezelve mezőgazdasági területen újra kell hasznosítani. Ugyanez vonatkozik már az egész országra kiterjedően a szennyvíziszap elhelyezésére is. Mindkét anyagnál a felhasználást gátló toxikus szennyezőket preventive ki kell zárni. Az önkormányzati fejlesztéseken belül - melyet a Nemzeti Szennyvízelvezetési Program is aláhúz - kiemelt helyet foglal el - költség-haszon elvek alapján is - a főváros és a megyei jogú városok szennyvízelvezetés fejlesztése, s ennek gyorsítása érdekében külön program készült. Természetesen a vízbázisvédelemmel összefüggésben a kisebb településeknek is van lehetőségük, hogy - prioritások alapján - támogatást kapjanak. Hangsúlyozni szükséges, hogy az érintett települések általuk igényelt 100%-os csatornázásra az ország egyelőre nem rendelkezhet be, ennek támogatását - az „alanyi jog" ellenére sem szabad megengedni. Ahhoz, hogy a hosszú távú fejlesztési programot képesek legyünk megvalósítani, már most számos műszaki-gazdasági szabályozást kell bevezetni. Lényegesen nagyobb gondot kell fordítani a kötelező „megvalósíthatósági" tanulmány műszaki-gazdasági elkészítésére, melynek „bank"-i ellenőrzését kell biztosítani. A kellő színvonalú előkészítés lehet csak megfelelő alap a hosszú élettartamú gazdaságos és kívánt minőséget (tisztítási hatékonyságot) biztosító létesítmények ütemes megvalósításához. Ebbe az előkészítésbe bele kell tartozzon a valamennyi szinten szükséges szakképzés, az ellenőrzés és a jelenleg teljesen háttérbe szorult kutatás-fejlesztés kérdése is. 22