Hidrológiai tájékoztató, 2001

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Juhász Endre: ...és akkor hol is tart a szennyvízelhelyezés Magyarországon?

... és akkor most hol is tart a szennyvízelvezetés Magyarországon? DR. JUHÁSZ ENDRE Szent István Egyetem - YMMF A szennyvízcsatornázás, a tisztítás és az elhelyezés kérdése a harmadik évezred küszöbén megszűnt a társadalom „ildomtalan" tabu témája lenni. Az Európai Unióhoz történő csatlakozási szándék számos kérdésben sok emberben támaszthat kételyeket. Egy biztos, a szennyvízkérdés megoldásában - hála az érintett szakemberek szívósságának - úgy látszik sikerült a politikában is konszenzust találni. Az önkormányzatok elvben szintén magukévá tették a fejlesztés szükségességét, ám általában megállnak az állam által nyújtott támogatás „több szempontból" történő kihasználásánál, azaz az önkormányzati vagyon növelésénél. A művek szakszerű üzeme, beleértve a kitűzött környezeti, vízbázisvédelmi, életminőségi stb. célok megvalósítását már kevésbé látszik fontosnak (lásd a bekötések elhanyagolását). Az ivóvízbekötések megvalósításánál annak idején versengtek az állampolgárok, ugyanakkor a szennyvízbekötésekre való felhívások elhalnak a nagy pusztaságban, a kényszert pedig a polgármesteri hivatalok (jegyzők) nem merik felvállalni. A rákötések végrehajtásának elmulasztása - országos szinten a lakásállomány mintegy 8-10%-a - elsősorban a kertes családi házas övezeteknél jelentkezik. Oka egyrészt az érvényben levő szolgáltatási díjrendszer (locsolóvíz szennyvízként való felszámolása) másrészt a megfontolatlan teljes településre kiterjesztett hálózatfejlesztés. A ritka beépítésű külső övezetekben általában a bekötésre gazdaságilag „képtelen" réteg helyezkedik el, s emiatt kialakult „meddő" szakaszok kihasználatlanok maradnak, sőt a kevés vízmennyiség további üzemeltetési gondokat (kiülepedés, berothadás) okoznak. Se szeri, se száma az átfogó szakmai tanulmányoknak, EU jogharmonizációs szabályozások előkészületeinek, hazai támogatási feltételek jobbítására irányuló javaslatoknak, területfejlesztésekkel összefüggően általános és részletes terveknek, kiemelt térségek - mint pl. a Balaton - fejlesztési ütemterveinek stb. Az EU brüsszeli központjában már ma is kötelező jellegű eurokomform - jelentéseket kell készíteni. Részletes felmérést kell adni a jelenlegi helyzetről (hálózat, tisztító kapacitás- és hatékonyság) továbbá be kell mutatni a tervezett fejlesztést (2015-ig) és ki kell dolgozni mindezek megvalósításának ütemezését. Közismert, hogy az EU a tagországok részére egy „minimál" programú követelményrendszert adott közre (91/27 l/EGK direktíva), melyei hazánk is - jogharmonizációjával - magáévá tesz. Magyarország a hálózatfejlesztéseknél költséghaszon elv alapján elsősorban a koncentráltabb szennyvíz, kibocsátási helyeken, azaz a városias, sűrűbben lakott településeken, illetve településrészeken javasol gyűjtőcsatorna építést. Szennyvíztisztítás tekintetében a szállított folyadékmennyiség másodrendű és csak hidraulikai tényezővé vált. A tisztítótelepet lakóegyenértékkel jellemzett szerves szenynyezőanyag terhelésre kell méretezni (I LE=60 g BOI,). A 2000 LE feletti települések tisztítóinál minimális követelmény a biológiai fokozat, tápanyag eltávolítást pedig csak a befogadó érzékenységétől és a telep nagyságától teszi függővé. Hol kell tehát csatornát építeni? A közösségi direktívák új, eddig általunk nem használt fogalmakat vezetnek be. Ezek egyik sarkalatos pontja az ún. szennyvízelvezetési agglomeráció. A kiadott irányelv 2. cikk 4. pontja szerint: az agglomeráció olyan területet jelent, ahol a népesség és/vagy a gazdasági tevékenység elegendően koncentrált althoz., hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék és egy települési szennyvíztisztító-telepre vagy a végső kibocsátási pontra vezessék. A szennyvízelvezetési agglomeráció alatt valamely meglevő vagy tervezett önkormányzati vagy állami tulajdonban levő bármilyen technológiai rendszerű tisztítótelep vagy „egyéb kibocsátási pont" vonzás körzetébe kapcsolt vagy kapcsolandó települést vagy településeket, illetve településrészeket (települési csatornázási alrendszereket) kell érteni, ahol - lásd mint előbb - elegendő a koncentráció, azaz a keletkező szennyvizek összegyűjtése gazdaságosan oldható meg! A direktívák figyelembevételével a 2000 LE feletti agglomerációkat négy nagyságrendi kategóriába szükséges sorolni, hatékonyságok tekintetében pedig különbséget kell még tenni az „érzékeny" és a „normál" befogadó víztestek (befogadók) között. Az ország jellemző településhálózata és környezeti adottságai miatt a szennyvizes agglomerációs terület legkisebb alkotó elemének a helyi (települési) önkormányzatot kell tekinteni, amelyekben a szennyvizek gyűjtéséről és megfelelő tisztításáról gondoskodni kell. Mit jelent az a fogalom, hogy „elegendően koncentrált"? Szennyvízcsatorna-hálózatot állami támogatás igénybevételével a jövőben csak ott szabad építeni, ahol a hektáronkénti laksűrűség - a megvalósítás időszakában - meghaladja a 30 LEt (főt), illetve egyes vezeték építése esetén 1 km törzsvezetékre vetítve min. 40-45 lakást (110-120 fő) rákötnek. A hálózatépítési szükségességet vagy kötelezettséget településenként és azon belül is egyedileg kell elbírálni. Szintén magától értendő, hogy valamennyi szennyvíztisztító-telep egyegy önálló agglomerációt képez, függetlenül attól, hogy hány település csatlakozik hozzá. Magyarázatként leírható, hogy Budapest pl. a tervezett tisztítótelepekkel együtt négy szennyvízelvezetési agglomerációt alkot. A jövőben - a gazdasági előnyök kirívó kihasználásának (térségi megoldások többlet támogatása) elkerülésére csak ott engedélyezhető ún. regionális rendszer, ahol a legvégső bekötési pontról a szennyvíz - speciális beavatkozás nélkül max. 6 óra alatt a tisztító-telepre jut. Ez legfeljebb 15-16 km szállítási hosszt jelenthet. Ettől speciális beavatkozásokkal (pl. közbenső oxigén pótlással) el lehet térni, de az úsztatási idő ebben az esetben sem haladhatja meg a 10-12 órát. A tervezésnél a jövőben - elsősorban a nyomott szakaszokon - a vezeték keresztmetszetek megvalósítására a korábbiakhoz képest nagyobb gondot kell fordítani. Több település egymásra fűzésénél az általános csúcsfogyasztási egyidejűség következtében kialakuló késleltetést mint lefolyás szabályozó tényezőt - feltétlen figyelembe kell venni, azaz a keresztmetszetekben és a szivattyúk kapacitásában - így a csőben való tartózkodási időben - megtakarítás érhető el. A jövőben - függetlenül attól, hogy a gyűjtőrendszerek hidraulikus kapacitását a térfogategységre (nrVd, mVh, mYsec) vetítik - a szennyvíztisztítók méreteit az összegyűjtött szennyvizek szerves szennyezettségi értékeivel kell kifejezni. Ezzel párhuzamosan valamennyi 2000 LE-nél nagyobb kapacitású telepen a BOI, mérést kötelezően el kell végezni. Fel kell hívni a figyelmet, hogy csupán a folyadékfázis 20