Hidrológiai tájékoztató, 2000

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László: A magyar vízgazdálkodás történetének évfordulói 2001-ben

lefolyási tényező vizsgálatára. Ezek tekinthetők az első hazai hidrológiai kísérleti területeknek. A méréssorozatokat 1911. júniusában hagyták abba. Ugyancsak a vízrajzi szolgálat megbízásából fogott hozzá Pasteriner Dezső a Tisza lebegtetett hordalékának méréséhez. A Tiszán hasonló célú munkát előtte még senki nem végzett. 1926. február 8. * Krempels Tibor (Budapest), Állami-díjas mérnök, nagyobb vízépítési műtárgyak, regionális vízművek tervezője, az általános geotechnikai munkálatok szakértője, (t Budapest, 1985. július 20.) 1926. július 28. t Halaváts Gyula (Budapest) bányamérnök, geológus, hidroge­ológus. Az artézi kutak adatai alapján először vázolta fel a fiatalkori üledékek ősföldrajzi elterjedését a Kárpát­medencében. A vízpazarlás és a kutak kivitelezési hibáinak megszüntetésére, valamint az artézi kutak számának csökken­tésére és a vízvezeték kiépítésére tett javaslatai a helyes vízgazdálkodási szemlélet első megnyilvánulásai voltak, ő volt az első artézi kútkataszter elkészítője (1896). (* Zsena, 1853. július 7.) 1926. Az ezévi dunai árvizet rendkívüli, majdnem 100 napos tartóssá­ga tette emlékezetessé. A Szigetközben az áteresztő altalaj miatt nagy kiterjedésű fakadóvíz elöntések, a jugoszláv Duna-szakas­zon az országhatár és a Dráva-torok között gátszakadások keletkeztek. A felelősséggel kapcsolatos jugoszláv-magyar vita lezárása érdekében Benedek József végzett első alkalommal tudományos tanulmányokat valamely árvízszint rekonstru­álására. 1926. Megépültek az első elektromos hajtású belvízi szivattyútelepek a Taktaközi Belvízlevezető Társulat területén Taktaföldváron. 1926. A szekszárdi Sió szabályozásával a kultúrmérnöki intézmény a háború óta ebben az évben kezdte meg ismét a vízmosás­megkötési munkálatokat. 1926. Gyulán, Csige Varga Antal szerkesztésében megjelent a „Békés­bihari árvízkönyv", amely az 1925. évi árvíz körülményeit dol­gozta fel. A könyv kiadásáról az árvízkárosultakat segélyező bizottság döntött. 1951. február 1. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal vízgazdálkodási körze­teiből árvízvédelmi és folyamszabályozási hivatalokat szerveztek, amelyek a Közlekedési és Postáügyi Minisztérium felügyelete alatt működtek. Ezzel egyidőben a földművelési tárca felügyelete alatt megszervezték a kultúrmérnöki és belvízrendező hivatalokat. E rövid ideig fennálló szervezetek az állami vízügyi igazgatás egysége felbomlásának következtében jöttek létre, s 1953-ban, az Országos Vízügyi Hivatal meg­alakulásával meg is szűntek. 1951. február 28. Az 58. MT. sz. rendelet alapján megszüntették az egységes vízü­gyi szolgálatot és a teljes vízügyi feladatkört felosztották a különböző minisztériumok között. Az OHV feladatköre az árvízvédelem és folyószabályozás tekintetében a közlekedési tárcához került át, a belvizekkel, az öntözéssel és a mezőgaz­dasági vízgazdálkodással kapcsolatos feladatok a földművelésü­gyi minisztériumhoz kerültek, a belügyi tárca felügyelte a vízel­látás-csatornázást, míg a vízerőhasznosítás feladatát a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium kapta. Ezzel egyidőben megszűntek a vízgazdálkodási körzetek és árvízvédelmi és folyamszabá­lyozási-, illetve kultúrmérnöki hivatalok létesültek. 1951. április 1. Megalapították a hazai vízépítkezésekben később kiemelkedő szerepet játszó Vízügyi Építő Vállalatot Berkó Géza igazgatása alatt. Az első évtizedben Vállalat legjelentősebb munkája a Tiszalöki Vízlépcső építése volt. 1951. Az 1950-es évek iparosításával párhuzamos növekedett a szenny­víztisztítás jelentősége; az első nagyobb szennyvíztisztító telepet az 1951-ben létesült Várpalotai Víz- és Csatornamű Vál­lalat építette, a városi csatornahálózat számára pedig Dunaújvárosban építették az első tisztítótelepet. 1951. A Balaton feliszapolódásával kapcsolatos negatív tapasztalatok nyomán a Zala folyón az első hordalékvizsgálatokat a vízrajzi szolgálat munkatársai Bogárdi János irányításával kezdték meg és folytatták egészen 1953 végéig. A hordalékvizsgálatokkal párhuzamosan kezdődtek meg a Zalán a vízhozammérések a folyó fenékpusztai szelvényében. 1951. Az átszervezés során létrehozott siófoki Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal fő feladata a balatoni vízügyi igaz­gatás és vízimunkák felügyelete lett. A hivatal egészen 1954-ig ebben a szervezeti formában működött. 1976. január 5. t Horváth József (Budapest) gépészmérnök Oklevelét a Műe­gyetemen szerezte. A második világháború után irányította a közművek újjáépítését. Tervező, kivitelező és szervező munkájával a jobb vízellátást és csatornázást szolgálta. Érde­meket szerzett a Balatonvidék közművesítésében. (* Budapest, 1891. január 7.) 1976. január 26. t Bilkei Pap Lajos (Lisszabon) orvos, balneológus, egy. magán­tanár. 1934-1945 között a Székesfővárosi Gyógyfürdők igaz­gatója. Nevéhez fűződik Budapest fürdővárossá fejlesztésének első kísérlete. (* Mórágy, 1894. január 30.) 1976. április 1. Hatályba lépett a parlament által március 19-én elfogadott „Az emberi környezet védelméről" szóló II. törvény, amely megerő­sítette a szennyvízbírság jogintézményét, sőt az intézkedési tervről szóló kormányhatározat a bírságolást a környezet­védelem eddig nem szabályozott területeire is kiterjesztette. 1976. április Az MTA Biológiai Kutatóintézetének (Tihany) vezetésével ba­latoni fitoplankton vizsgálatokat kezdtek. Az 1977-ben lezárt munka során megállapították, hogy a fitoplankton egyedszáma a tó Szemesi- és Siófoki-medencéjében nagyságrenddel haladja 87

Next

/
Thumbnails
Contents