Hidrológiai tájékoztató, 2000

TERÜLETI VONATKOZÁSI CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: Fauna-vizsgálatok a Tisza partszegélyén 1959-ben

A mintákban legnagyobb fajszámban a rákok voltak képviselve: Cladocera = 13, Copepoda - 8, Malacostraca = 2, Ostracoda = 1 (v.o. 1.táblázattal). A fajok egy kivételtől eltekintve, kisebb-nagyobb álló- és folyóvizekből már ismertek. Részletesebb említést érdemel a legérdekesebb állat a Parastenocaris genuszba tartozó egyik Copepoda rák. E génuszba a földön jelenleg több mint 70 faj sorolható. Életterük kimondottan a talajvizek, földalatti vizek pórusrendszere. Gyűjtéseim során csupán egyetlen helyen, Vásárosnamény közelében (No. 106) találtam. A mintában 6 db ivarérett nőstény volt. Sajnos azonban, mind ahogy Kiefer (1960) írja: „Bestimmung sind 99 und crcr erfordlich" (66. old.). Nekem viszont hímek nem álltak rendelkezésemre. A nőstények alaposabb tanulmányozása alapján úgy vélem, hogy azok inkább a Parastenocaris cf. glacialis Noodt, 1954 fajhoz állnak közelebb. Ezeknek a hosszúsága azonban jelentősen kisebb (0,32-0,34 mm), mint az ÉszakNémetországban vagy a Lappföldön talált példányoké (0,390,40 mm) (Dussart, 1967). E mellett a fentiektől más kisebb eltéréseket is megfigyeltem. A tiszai példányok jellemző bélyegeit a 2-6 ábrák szemléltetik. Valószínűleg egy a tudományra nézve új fajt találtam, leírására azonban hím példányokra is szükség lenne. A faj felkutatása további gyűjtéseket igényel. Ez a lelet is egyértelműen bizonyítja, hogy a Felső-Tisza ún. hyporeál régiója értékes állatvilággal rendelkezik, valamint, 2.-6. ábra. Parastenocaris cf. Glacialis Noodt 1954. 2. furka, 3. ötödik láb, 4. negyedik láb, 5. harmadik láb, 6. második láb hogy interstitiális faunájának kutatása teljesen elhanyagolt. Jó lenne ezt mielőbb pótolni. Gyűjtéseimet megelőzően nincsenek adatok a tiszai víziatkákról (Hydracarina). Vizsgálataim során néhány fajt sikerült találnom, ezek a következők: (1) Lebertia inaequalis C.L. Koch. Egyetlen helyen találtam (Tiszabecs, No. 100.). Hazánkban ez a második lelőhelye. Először Szalay (1964) mutatta ki a Balatonból. (2) Hygrobates fluviatilis Ström. Tiszabecsnél (No. 100.), Dombrádnál (No. 107) és Tokajnál (No. 114) vízfenékről, kövespartról, hínárról gyűjtöttem. Szalay (1964) hazai előfordulását csak feltételezve, de tényleges begyűjtése csak itt történt meg először. A Tisza egyik jellegzetes víziatkájának tekinthető. Később, 1972-ben a balatoni Egervizi-patakban is megtaláltam (.Ponyi, 1997). (3) Az intersitiális vízből előkerült egy Oxus faj is (No. 101), azonban konzerválási nehézségek miatt faji szintig nem lehetett meghatározni. A csigák közül a Theodoxus prevostianus (C. Preiffer) fajt szükséges megemlíteni. A gyűjtések során 2 példányt sikerült begyűjteni Dombrád köves partjain (No. 107), a Theodoxus transversalis (C. Pfeiffer) társaságában. Richnovszky és Pintér (1979) a T. prevostianus-i harmadkori maradvány fajnak tartja, mely meleg vizekben átvészelte az eljegesedést. Állandó hőmérsékletű meleg forrásokban és azok kifolyóiban él elsősorban köveken tartózkodik. Dr. Soós Lajos szerint, aki a meghatározást végezte, a tiszai példányok a faj hidegvizi alakjai (Soós L., 1965). Mindkét példány a Nemzeti Múzeum Állattárának gyűjteményében van. A relatív quantitativ elemzés értékelése A minták relatív quantitativ elemzése azt mutatta (2. táblázat), hogy az állategyüttesekben, egyedszám szempontjából, általában a Nematoda, Oligochaeta, Copepoda és a Diptera csoportoknak van döntő szerepük. Egyes gyűjtőhelyeken azonban az állományok összetétele jelentősen eltért. Az intersticiális fauna összetételére jellemző, hogy míg Tiszabecsnél a %-os összetételben Copepoda (49) - Oligochaeta (29) - Nematoda (16), addig Vásárosnaménytől kezdődően Nematoda (48) - Oligochaeta (36) - Copepoda (10) sorrend alakult ki. E jelenség valószínűleg a pórusvíz szervesanyag okozta szennyeződésével magyarázható. Ugyanakkor a taxonszám is fokozatosan csökkent, Tiszabecsnél átlagosan 8, Vásárosnaménynál és Dombrádnál 5-5, Tiszabecsnél 4-re. Tiszafüreden a pórusvíz gyakorlatilag állatmentes volt. A keresztszelvény-gyűjtésből származó minták relatív quantitativ elemzése azt mutatta (3. táblázat), hogy az Oligochaeta-k mennyisége a vízvonalhoz legközelebbi intersticiális mintában volt a legnagyobb és a legtávolabbiban (5. táblázat, 100/d) a legkisebb. A Nematoda-k eloszlása ettől eltért. A keresztszelvény két szélső pontján (3. táblázat, 100, 100/d) volt a a legkisebb, illetve egy helyről hiányzott. A Copepoda-k részvételi aránya, különbözött az előző két állatcsoportétól, %-os arányuk az üledékben volt a legkisebb, majd a part felé haladva fokozatosan emelkedett (5. táblázat). Hydracarina, Cladocera, Ostracoda taxonokat csak az üledékből lehetett kimutatni, Diptera lárvák csak kis %-ban fordultak elő az intersticiális vízben. A mederüledék faunájának tanulmányozására 4 minta állt rendelkezésemre. Tiszabecs 3 mintája közül kettő %-os összeté55 \