Hidrológiai tájékoztató, 2000

DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Németh Nóra: Vizes területek (wetland-ek) szerepe a vízminőség-védelemben

vagy biológiailag tisztított szennyvizet elosztórendszeren keresztül vízszintes vagy függőleges folyási irányban átvezetik a szűrőágyon, majd a tisztított vizet összegyűjtik és elvezetik. Ezekben a rendszerekben az áramló víz nem jelenik meg a felszínen. A növényzet szerepe főként az oxigén-utánpótlás. A tisztítási folyamatban elsősorban a talaj és az abban élő mikroorganizmusok játszanak szerepet. A fontosabb telepített növényfajok: nád, gyékény, sás és káka. A felszín alatti átfolyású rendszerek tipikusan települési szennyvíztisztító vagy utótisztító rendszerek napi 1-500 m

3 kapacitással. Alkalmazhatók házcsoportok, kempingek, panziók, motelek, bevásárlóközpontok esetében, közműpótló beruházásként. A gyökérzónás rendszer előnyei • nincs szükség gépészeti berendezésekre, elektromos energiára (a rendszer szabályozza önmagát és. csak a napfény energiáját használja); • nem igényel állandó felügyeletet;csekély és esetenkénti élőmunkára van szükség; • magas hatásfokkal tisztít; • több ütemben építhető; a kapacitás fejlesztése a csatornázással és a település lélekszámának növekedésével párhuzamosan történhet; • várható élettartama kb. 70 év; • üzemeltetési költségei rendkívül alacsonyak; • nincs mozgó alkatrésze, ezért igen kevés karbantartást igényel (szennyvíztisztítók területének rendben tartása, az előülepítő medencében keletkező iszap évi egy-két alkalommal történő kiszivattyúzása és helyszíni elterítése); • tiszta és hatékony (minden kémiai reakció a talaj felszíne alatt zajlik - nincs erős bűzhatás és nincs probléma a higiénével sem); • üzembiztonsága magasfokú. A gyökérmezős rendszerek hátrányai • a mesterséges biológiai tisztításnál nagyobb területigény; • nagyobb az érzékenységük az anaerob (rothadási) körülményekre. Nádastavas szennyvíztisztítás A szabad vízfelszínű rendszerek általában párhuzamos medencékből vagy csatornákból állnak, jó vízzáró mederrel és telepített vízinövényzettel. A medencék a természetben jelenlevő vagy mesterséges anyagú, elszivárgást gátló anyagból készülnek. A fenékre talaj vagy más alkalmas anyag terítése szükséges, amely a gyökeres növényzetet megköti, megtámasztja, fenntartja. E felett áramlik a sekély mélységű (0,1-0,6 m) kezelendő víz. A kezelendő vizet folyamatosan bocsátják rá a rendszerre, és a tisztítás addig folyik, amíg a víz lassan átáramlik a vízből kiálló növényzet szárai és gyökérzete között. Szabad vízfelszínű rendszerben a mocsári növényzetnek viszonylag kis szerepe van a tisztításban. A jelentősége mégis nagy, tudniillik a növényzet a tisztításban nagy szerepet játszó mikroflórát (baktériumok, gombák, egysejtűek) támogatja. Kapacitásának felső határait tulajdonképpen a rendelkezésre álló terület nagysága szabja meg. Különösen jó alkalmazási lehetőség kínálkozik a településektől távolabb eső létesítmények (panziók, motelek, bevásárlócentrumok) közművének pótlásaként. Az elfolyó tisztított szennyvíz mezőgazdasági felhasználásra alkalmas. Az öntözéssel járó haszonban (kevesebb öntözővíz, csökkentett műtrágyázás) megtérül az üzemeltetési és a fenntartási költségek egy része, esetleg egésze. A nádastavas épített wetland-ek előnyei • gépészeti, elektrotechnikai eszközök és villamos energia nélkül működik; • iszapkezelő létesítmények és berendezések nincsenek; • költséges építőanyagok, beton, vasbeton, acél felhasználása nem szükséges; • a földművek helyszíni anyagból készülnek; • az üzemeltetés állandó felügyeletet nem igényel, így kevés munkára van szükség; • a fenntartás egyszerű (időnkénti kaszálás, fűnyírás, néhány évenként a mocsári növényzet szakaszos learatása); • a létesítmény szép, tájba- és természetbe illeszthető; • élőhely a növény- és állatvilág számára. A nádastavas épített wetland-ek hátrányai • a mesterséges tisztítótelepekhez képest kialakításukhoz nagyobb terület szükséges; • a gyökérzónás rendszerekhez képest nagyobb védőtávolság szükséges az előkezelés és a szúnyogveszély miatt; • a teljes értékű működés 2-3 év elteltével alakul ki a megfelelő növényállomány kifejlődése után; • szippantott szennyvizet nem lehet rávezetni a nádastóra a magas szennyezőanyag-tartalom miatt; • a téli üzemű viszonyokat (a mérsékelt övi területeken télen a rendszer eltávolítási hatásfoka csökken) a tervezés során alaposan mérlegelni kell. Következtetések, javaslatok A gyökérmezős és a nádastavas szennyvíztisztítási technológiák hazai elterjedésének egyik gátló tényezője az, hogy az elfolyó vízminőség - az európai normatívákhoz képest - túl szigorúan szabályozott. Az EU normatívák a 10 000 főnél kisebb települések esetében csak a tisztított szennyvíz BOIs, KOIcr és TSS koncentrációját szabályozzák. A magyar hatósági előírások azonban az elfolyó szennyvíz foszfor- és nitrogénmennyiségének határértékét is minden esetben megadják. Ezzel a szabályozással megnehezítik a természetes szennyvíztisztítási eljárások elterjedését, amelyek sok esetben a szűkös anyagi forrással rendelkező kistelepülések szennyvíztisztításának egyetlen megfizethető alternatívái. A gyökérmezős és a nádastavas szennyvíztisztítási eljárások elterjedésének további gátja lehet a téli üzemviszonyok között csökkenő szervesanyag- és ammónia-eltávolítási hatásfok. Az alacsony hőmérséklet következtében ugyanis lelassulnak a mikrobiológiai lebontó folyamatok. A csökkent eltávolítási hatásfok miatt a rendszerek a téli üzemmód idején nem képesek teljesíteni a magyarországi szabályozás által előírt hatásértékeket. Javasolható lenne, hogy ha egyéb időszakokban a rendszer működése minden szempont18