Hidrológiai tájékoztató, 2000

DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Borsányi Péter: Hidro-ökológiai modellezés a norvégiai Nidelva folyón

Ezt követően ugyanezeket ak vizsgálatokat elvégeztem a téli időszakra is. Télen a januárt választottam ki összehasonlító időszaknak. A téli időszak vizsgálatai során a függőleges szivárgási sebességet 0.3, 0.15 és 0.6 m/d-re vettem fel. Itt is megvizsgáltam a mért adatok elhelyezkedését a számított idősorhoz viszonyítva. A nyári, illetve a téli vizsgálatnál a szivárgási sebesség értékeit a mért és a számított vízszint értékek különbségével összefüggésben ábrázoltam (2. ábra). Az így kapott görbék jellemzők a beszivárgási sebesség változásának hatására a mért és számított értékek közötti eltérésre. A nulla magasság különbségnél leolvastam az ehhez a ponthoz tartozó szivárgási sebességet. A leolvasott függőleges szivárgási sebesség értéke nyáron 0.43 m/d és télen 0.25 m/d. A télen és a nyáron külön-külön meghatározott, a mért és a számított vízszintek különbségének nulla értékéhez tartozó szivárgási sebességek aránya 53%. A víz viszkozitását kiszámítva 0 és 20 °C-on. (ezek a hőmérsékletek jellemzők a téli ill. nyári Duna víz hőmérsékletére) a Németh E. [5] és Kovács Gy. [3] könyvében található képlettel, az arányuk: 54.6%. A téli és nyári jellemző vízhőmérsékletekhez tartozó viszkozitás értékek, amelyekkel arányos a szivárgási sebesség változása, valamint a számított szivárgási sebességek közötti arány nagyon közel áll egymáshoz, az eddigi vizsgálatok során feltételezett Duna vízhőmérséklet és a szivárgási sebesség kapcsolat ezzel bizonyítottnak tekinthető, és a modellezési eljárás pontosításával várhatóan a gyakorlat számára megfelelő pontossággal lehet modellezni a vizsgált folyamatot. IRODALOM [11 JózsaJ. (1991): Transzportfolyamatok részecskeszemléletű szimulálása. Egyetemi doktori értekezés. Budapest, 1991. [2] Juhász J. (1976): Hidrogeológia. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1976. [3] Kovács Gy. (1972): A szivárgás hidraulikája. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1972. [4] Molnár Gy. (1995): Szentendrei-sziget védőterületeinek meghatározása hidrodinamikai modellezéssel. Kutatási jelentés. Budapest. 1995. [5] Német E. (1963): Hidromechanika. Tankönyvkiadó, Budapest, 1963. Hidro-ökológiai modellezés a norvégiai Nidelva folyón* BORSÁNYI PÉTER Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszék A jelen dolgozat megkísérel áttekintést adni az 1998 tavaszi oktatási félévben a norvégiai Trondheimben készített diplomadolgozat tartalmáról és eredményeiről. A dolgozat célja - a teljesség igénye nélkül - az eredeti angol nyelvű változat főbb gondolatainak bemutatása, és az élőhely-modellezés (habitat modelling) területén tájékozatlan olvasó számára a szokatlan sajátosságok és szakkifejezések világossá tétele. 1. Bevezető A vízi élőhely-modellezés vagy másképpen öko-hidraulikai modellezés egy új és kevéssé elterjedt tudományág, mely a 80as években az Egyesült Államokban került a vízügyi kutatók látókörébe. A tudományág első jelentős konferenciáját 1984ben a norvégiai Trondheimben rendezték, így innen számíthatjuk a kérdéskör elterjedt vizsgálatának kezdetét. Az értelmező szótár magyarázata szerint az angol „habitat" szó jelentése: „az élőlények természetes környezete és fejlődési körülményei, röviden otthon". Erre az élőhelyre van sokszor befolyással az emberi tevékenység, melynek hatásai gyakran nem kívánatosak környezeti szempontból. A negatív hatások elkerülése végett az élőhelyek előzetes vizsgálata válik szükségessé, amely vizsgálat a ritka vagy tervezett megváltozó körülmények előállításával vagy modellezésével megpróbálja a legkívánatosabb állapotot biztosítani az érintett élőlények számára. A vizsgálat eszköze manapság a számítógépes modellkészítés, amely e téren megbízhatóbb és olcsóbb megoldást nyújt, mint a hagyományos fizikai modellek. A modell összeállításakor a teljes ökológiai rendszer vizsgálata helyett sokkal célszerűbb néhány reprezentatívnak tekinthető faj kizárólagos vizsgálata, és az így fellelt ismérvek * Az 1999, évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában II. díjat nyert diplomamunka kivonata. későbbi általánosítása. A dolgozat szűkebb területe a hal-élőhely modellezés, ezen belül is a nemes lazac (Salmo salar) és a lazacpisztráng (Salmo trutta) által benépesített területek. Az előbbiekben említett vizsgálatok eredményeit leginkább a vízgazdálkodás döntéshozói tudják alkalmazni. Számos beavatkozás (pl. erőműépítés, folyószabályozás stb.) olyan jelentős változásokat okoz a vízi környezetben, melyek vizsgálata rendkívül bonyolult, eredményei pedig sokszor túlságosan bizonytalanok ahhoz, hogy egyértelmű eredmények születhessenek. Ezen kívül manapság a környezeti vonzatú kérdésekre egyre érzékenyebben reagál a társadalom, így az élőhelyek pontosabb megismerése, működés mechanizmusának feltárása is egyre sürgetőbb feladat. A hal-élőhely modellezés jellemzően egy hidraulikai modellen és statisztikai vizsgálatokon alapul. A legfontosabb kiinduló adatok ezek szerint a hidraulikai modell bemeneti paraméterei (folyási sebesség, mélység, súrlódási értékek, meder topográfia), valamint más eredetű (pl. egyed előfordulási gyakoriság stb.) értékek (l.ábra). Mivel egy-egy élőhely rendszerint nagyobb kiterjedésű mint azt modellezni lehetne, ezért csak egyegy rövid szakasz (ún. állomások) vizsgálata lehetséges. A reprezentáns fajhoz hasonlóan ez a szakasz is képviselni hivatott a vizsgált élőhely egészét. Az is látszik, hogy az alkalmazott hidraulikai modell nagymértékben meghatározza a további élőhely vizsgálatok lehetőségét, hiszen a hidraulikai eredmények kiinduló adatként szolgálnak a későbbi élőhely-modellhez. A kutatások több alterületre is kiterjednek, úgy mint bio-energetikai növekedési vizsgálatok, klasszikus (gyakoriság alapú) modellezés és élőhely elemzés mikro-, mező- és makro léptékű modellezési módszerekkel. Bár Magyarországon is folynak hasonló témájú kutatások, ezeket azonban idő hiányában nem lehetett a dolgozaton belül részletezni. 15 I