Hidrológiai tájékoztató, 2000

MEGEMLÉKEZÉSEK - Góg Imre: Emlékezés dr. Cholnoky Jenő hidrológiai munkásságára, halála 50. évfordulóján

Spitzbergák Izland Reykjavik Murmanszk í Mandzsúrli Seattle Bremei londor San.fcnmcisco Kína Kaiföng' Madrid' .Washington Kansas. -rltranfio'c e án Colombo DELfe AMERIW /ti diaiéi c e an 1. ábra. Dr. Cholnoky Jenő jelentősebb utazásai mindig zátonytalan, öblös medrű. Zátonyok, szigetek csak ott, ahol valamelyik mellékfolyó túl sok hordalékot zúdít bele. A folyó ezt felveszi ugyan, de az alsó kedvező alkalommal lerakja, otthagyja s folytatja kanyargós útját szép szabályos medrében. A sodorvonallal kapcsolatban írja, hogy a folyó szép nyugodt folyását megzavarja néha egy parti leomlás vagy valamilyen irányból gyakran fúvó viharos szél stb. Ezek a mozgások hullámzásokkal járnak együtt, így a folyóvíz ingadozni kezd, jobbra, balra kilendül. A folyó sodra tehát nem a meder közepén fut, hanem lapos kígyóvonalban lengedezik jobbra-balra. A folyóvíz sebessége a medernek minden helyén más és más. Legsebesebben folyik a közepén, az úgynevezett sodorban. A folyó sodra nincs mindig középen, kanyarulatban a sodor kivág a homorú part felé. Szabályos egyenes mederben ez a meder közepén van, a meder legmélyebb helye fölött. Vizsgálatok alapján kimutatja, hogy a legnagyobb sebesség a legmélyebb hely fölött, de nem a víz felszínén van, hanem rendesen 1/3 mélységben. A folyók kanyarulatáról a következőket írta Cholnoky. A kanyarulatok fejlődése nem állandóan, hanem szakaszosan történik a nagyobb árvizek szerint. A tünemény leírására a legalkalmasabb megint a Tisza, mert az egész Földünkön a legjobban tanulmányozott középszakasz-jellegű folyó. A kanyarulat fejlődése akként történik, hogy a folyó áradó vízzel igen erősen megtámadja a homorú partot, s elhordja a lábától a kis vízállás idején odacsúszott, omlott anyagot s a sodor kitolódásával a homorú part közelében igen erősen kimélyíti a medret. Megérkezik ezután az árvíz tetőzése. A víz a medret majdnem egészen kitölti s a homorú part alatt igen mély víz hömpölyög csöndesen, éppen mélysége miatt alig látszik gyors folyása, olyan nyugodt a vízfelszín. Tetőzés (kulmináció) után a sebesség is megcsökken s most a homorú part párkánya alatt látjuk a „lassú vizet". Alig hisszük el, hogy itt valami erős kimosás történt. A meredek partot még alátámasztja a nagy víznyomás, még nem lehet látni lényeges változást. Amint azonban a víz jobban leapad, a meredek fal elveszti alátámasztását s hatalmas omlások, suvadások keletkeznek. Apadáskor kezdődnek az omlások, pedig csendes a víz. Ezért mondják, hogy „lassú víz partot mos". A homorú parton mindig igen meredek a meder partja, a domború parton pedig nagyon lapos. Árvíz idején tehát a homorú partot alámossa a víz, s apadó vízzel egyik omlás a másikat követi. A domború part nagyon alacsony, ezen messze kiönt az árvíz, de amikor apadni kezd, akkor úgy megcsökken itt a sebesség, hogy a folyó homokot rak le itt sekély vízben, mint valami hosszú, kiflialakú zátonyt. A kanyarulat fejlődésével ez a zátony parttá alakul s a következő árvíz második ilyen ívalakú zátonyt épít eléje. Ezek az ívalakú lerakódások az övzátonyok. A Balatont tápláló felszíni vízfolyásokon az első vízhozamméréseket Cholnoky az 1854-1896 évek között végezte. A vízhozamméréseinek körülményeit, módszereit, és eredményeit „A Balatonba folyó vízmennyiségek" cím alatt foglalta össze. A vízhozamméréseiről szóló leírásának egyik részlete az alábbi: „1894-től kezdve többször körülutaztam a tavat, megméregetve a patakok vízmennyiségeit... kisebb patakokon a következő módszert használtam. Kiválasztottam a pataknak meglehetősen szabályos, egyenes darabját, 20-30 méter hosszúságban. A lemért darabnak kezdő- és végpontját megjelöltem egy keresztbe tett léccel. A felső léc fölött a vízbe dobtam egy vízzel elég jól megtöltött, de még mindig úszó palackocskát, hogy lehetőleg mélyen merüljön a vízbe, de sehol a feneket ne érje. Állítható másodperc órával (Stopper-óra) megmértem a palack úszásának sebességét, legalább háromszor ismételve a mérést, de ha az adatok eltértek, akkor többször is. Azután, rendesen deciméterenként megmértem a patak meder egyik közepesnek látszó keresztszelvényében a mélységeket, a kiválasztott darab közepe táján. Mivel minden pataknak vannak egészen szabályos, csendesen folyó darabjai, ebben nagy hiba aránylag - nem volt elkövethető. A palackkal, mint úszóval mért sebességek számtani közepe is elég jól kifejezte a víznyomás közepes sebességét... A Zala maga majdnem annyi vizet szállít egyedül, mint az összes többi patak együttvéve. Azért itt nem volt elegendő a mélyen merülő úszóval a mérés, hanem sebességmérőszárnyat és rendszeres szondázást kellett alkalmazni. A mérés helyéül a hidvégi hidat választottam, de mértem följebb is néhányszor és mértem a fenéki hídon is, összehasonlítás végett, stb." 1938-ban írta „A Balaton" című könyvét a legszélesebb olvasótábor számára. Ebben a Balaton tudományos Tanulmányozásának Eredményeiről számolt be. Ebben foglalta össze a tó földrajzi viszonyait és összefüggéseit. Cholnoky Jenő 1950. 11