Hidrológiai tájékoztató, 1999

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Hartman László: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete 1998. évi erdélyi tanulmányútjáról

A Cserna lassúbb folyását követve mi is megérkeztünk Orsovára. Mondanom sem kell, hogy Orsova nem a térképen jelzett ősi város, mert az a munkálatok során mindörökre eltűnt, ugyanis a régi város az erőmű építkezésekor víz alá került. A Dunát elérve a látnivaló bámulatos. Szinte hatalmas tóvá duzzad itt a folyó és a túlsó oldalon Jugoszláviát pillanthatjuk meg. És mily megható, már látszik Kladovó! Nem másért mondom ezt, hanem azért, mert a Magyarhoni Földtani Társulattal a Jugoszláv Földtani Intézet vendégeiként 1987. júniusában jártunk Kladovóban és tanulmányozhattuk a Vaskapu-erőmű jugoszláv oldalát. Időközben megérkeztünk az erőműhöz. Mint már előzőleg említettem kitűnő szakértő mutatta be nekünk ezt a gigantikus emberi alkotást, ugyanis Pogány András professzor sok-sok éven keresztül részt vett az erőmű építésében. 1956-tól 1964-ig geológiai kutatások voltak ezen a területen. Ez a hely a Dunának az a szakasza, melynél a sziklák 1000 m folyamszélességről 600 m-re szűkítik a medret. Az alap egy részét, mire az erőmű épült, természetes sziklatuskók képezik. Ahol ilyen nem volt, ott az alap kb. 36 m mélységű beton és több tonnás sziklagörgetegek „keveréke".. Az erőmű teljes szélessége fent 1600 m. Az erőmű tetején a vasút és műút halad keresztül. Mint tudjuk az erőmű fele a jugoszlávoké, fele pedig a románoké. Mindkét oldalon van hajóemelő zsilip, segítségével a tengeri hajók is átzsilipelhetők. A román oldalon a hajók lefelé, a jugón pedig felfelé úsznak. Az erőműben egyenként 14 db 25 m széles zsilip van. A zsilipek súlya egyenként 1000 t. A zsilipeknél a vízszintkülönbség átlagosan 34 m. E nyílásokon és turbinákon átfolyó víz mennyiségével szabályozzák a víz szintjét, valamint az erőmű teljesítményét. Az erőmű teljes magassága 70 m. Nem sorolom fel teljes egészében a műszaki adatokat, hisz az írás terjedelme korlátozott. Az óriási méretek miatt mégis megemlítenem, hogy egy lapátkerék súlya 22 t, átmérője 9 m és fordulatszáma 715/p. Hat generátor van, fele-fele arányban. Egy generátor súlya 650 t. Ezekhez viszonyítva el lehet képzelni a több száz tonna súlyú építőelemeket. A termelt áram mennyisége akkora, hogy egész Románia energia igényének 8-10%-át fedezi. A turbinákon átáramló víz mennyisége 17000 m3 sec.-ként. (Budapestnél 1000 m3) Hogy a vizierőmű mennyiért is termel 1 kW áramot? íme a hőerőműben termelt öt-hatszázszorosa az itt termelt áramnak. (Régebbi adat itt 1 kW 5-6 lej volt.) Az erőmű építésének összköltsége akkor 275 millió dollár volt és hihetetlenül rövid idő alatt megtérült. Kevesen tudjuk, kevesen tudják, hogy e helytől mintegy 80 km-re lejjebb van a Vaskapu II. erőmű 8-8 turbinával és megosztva 270-270 MW-tal. Az erőműtől kissé távolabb a Duna másik oldalán szenzációs látványban lehet része az odalátogatóknak. Ugyanis 1965-ben az un. Duna-menti alacsony teraszon egy régészeti feltárást végeztek. Akkor senki sem gondolta még, hogy azon a helyen, nevezetesen a Lepenski-Vir-en az egyik legszebb ősi kultúra központját találták meg. Ez a tény csak 1967-ben vált bizonyossá, amikor is előkerültek azok a leletek, amelyek az egész világot ámulatba ejtették. A feltárás folyamán többek között hatalmas kőszobrokat találtak Kr.e. 5300-as évekből. Az eredeti helyszínt a felduzzasztott Duna elöntötte ugyan, de a feltárt építményeket 29,5 mrel magasabban levő teraszra helyezték át eredeti elrendezésük szerint (Forrás: Ljubinka, B - Dragoslav, S: Lepenski-Vir. Narodni Muzej, Beográd, 1982). Az erőmű látogatás után került sor egy felejthetetlen hajókirándulásra a Kazán-szoroshoz. Szerény szókincsem tárából nehéz szavakat találnom, hogy ecsetelni tudjam a látottakat. Egy rövid mondattal fogalmazva, összefoglalva azt mondhatom, hogy festői szépségű táj a vízzel, a hegyekkel a sziklákkal és az erdőkkel együttesen. A természet igazi harmóniája ez itt. Megkapó a kép, ahogy a széles vízfolyam az óriási sziklafalak közé szorulva folytatja útját, hogy azután megint kiszélesedve érkezzen meg egy újabb sziklaszoroshoz. A szorosok szélessége átlagosan 180-300 m, mélységük 25-30 m, de a Nagy Kazánszoros mélysége helyenként eléri a 70 métert is. Talán illik megemlítenem, hogy a Dunának mint vízi közlekedési útnak a fontosságát már a rómaiak is felismerték. Azonban a folyóban levő óriási sziklazátonyok miatt ez a szakasz szinte teljes egészében hajózhatatlan volt. Éppen ezért jelentős szabályozási munkálatokat végeztek abban az időben a Dunán. Az út építését Kr. u. 33-ban kezdték meg és 103-ban fejezték be. Mivelhogy a zátonyokat eltávolítani a rómaiak nem tudták, ezért a Duna jobb partján a Vaskapu zuhatag fölött egészen a zuhatag végéig megkerülő csatornát építettek. Ennek a csatornának a maradványai még ma is megvannak több mint 3 km hosszúságban. A sziklafalakba vágott út építésekor a falból függőlegesen 2-2,5 m-t kellett lefaragni, hogy a vontató út megfelelő szélességű legyen. A szikla falába három helyen emléktáblát helyeztek el, amelyek az építtető császárok dicsőségét és a légiósok - mai szemmel nézve is - csodálatra méltó teljesítményét hirdessék. Az 1987-es utunk során ezt a táblát nem láthattuk, mert a meredek szikla fala miatt ez lehetetlen volt. A hajóról azonban ez alkalommal nagy örömünkre kitűnően lehetett látni az un. Traianus féle táblát, amely a 965-ös fkm-nél helyezkedik el. Útközben visszafelé Herkulesfürdőre a buszban dr. Molnár Béla professzor értékes előadását hallgathattuk. Többek között elmondta, hogy Orsova fölött a hegyekben sok endemikus növényfaj van, amely csak itt, ebben a tájegységben, ebben a különleges klímában, különleges éghajlatban van egyedül a Földön. A harmadik nap reggelén fájó szívvel indultunk tovább, hogy ki tudja, láthatjuk e még ezt a tájat valaha. Az utunk most a Zsil völgyébe vezet, a 2529 m magas Paráng ölén fekvő Petrozsénybe. Ismét a Cserna-patak völgyében megyünk Turnu Severin felé, megint látjuk az erőművet a hídon áthaladva. Megszemlélhetjük innen a Cserna egyesülését a Dunával. Közben Orsován haladunk át. A Duna folyása itt lelassul, mint már említettem, több km

J-nyi a tószerű vízfelület és a vízben tucatnyi óriási veszteglő régi-régi uszályt ringatnak a Duna hullámai. Turnu Severinbe érve a Vaskapu múzeumba mentünk el. Itt többek között láttuk a Római Birodalom idejében épült híd kicsinyített mását, amit a hadsereg épített egykor. A híd anyaga un. római tégla, a pillér anyaga terméskő. A híd hossza 1035 m volt. Az építés idején a Dunát egy másik mederbe terelték. A híd építésekor használt kötőanyag (malter) anyaga szigorú titkot képezett, ugyanis annak keménysége vetekedett a gyémántéval. 1972-ben amikor az erőművet üzembehelyezték a vízszint lecsökkent, s a híd maradványai akkor bukkantak elő. A híd 19 pilléren állt. A pillér maradványai ma is láthatók. Ezután Zsilvásárhely felé mentünk tovább. Útközben dr. Molnár Béla professzor előadását hallgathattuk a Déli-Kárpátok földtani felépítéséről és fejlődéstörténetéről. 1. Földtani felépítés Alapvetően alpi folyamatok alakították ki a Balkán-hegységgel együtt a Moesiai-tábla köré feszülnek. A takarószerkezetet az ausztriai és larámi kéregmozgás alakította ki. A Déli-Kárpátok túlnyomó részét polimetamorf kristályos aljzat építi fel. 57