Hidrológiai tájékoztató, 1999

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László: Vízügyi évfordulók 2000-ben

erőmű üzemi tapasztalatai alapján megállapították, hogy a rendszer nagyobb kapacitással is üzemeltethető, s 1899-ben hozzáfogtak további két turbina beépítéséhez. Az összesen 1500 LE teljesítményű telep 150 km hosszú távvezetéke Ikervár mellett Sopront és Sárvárt is bekapcsolta az energiaszolgáltatásba. 1900. Elkészült Gyulán, a Fehér Körösön az a Poirée rendszerű tűsgát, amely duzzasztás révén vízzel látja el a városon keresztülfolyó Élővíz csatornát, amelyet egyébként az egykori Körös holtmedrében alakítottak ki. 1900. A Békéscsaba község tulajdonában levő mintegy 180 kh-nyi szikes legelőterületet a földmívelési tárca költségén minta öntözőterületnek rendezték be, ahol a szikesek öntözéssel történő javítását kívánták kikísérletezni. A berendezett területen egyébként először 1907-ben végeztek öntözési kísérleteket. 1900.? * l'amay Jenő (?) balneológus. 1930 táján a Mira gyógyvízüzem igazgatója, majd később a Gyógyvízkereskedelmi Vállalat műszaki vezetője volt. 1950-1960 között az FTV hidrológusaként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a mohai Agnes-, a kékkúti- és a parádi csevice ásvány-, illetve gyógyvízforrások rekonstrukciója. (fBudapest, 1965. október 9.) 1925. július 31. * Bencsik Béla (Békésszentandrás) vízépítő mérnök. Dolgozott az Országos Öntözésügyi Hiavatalban, majd a vízügyek államosítását követően az OVH-ban, a KPM-ben és az OVF-ben tevékenykedett. 1961-1970 között a győri vízügyi igazgatóság főmérnöke volt, majd 1985-ig az OVH főosztályvezetőjeként az ország árvízvédelmének és folyószabályozásainak egyik legfőbb irányítója volt. 1965-től részt vett a dunai és tiszai árvizek elleni védekezés irányításában. 1986-1990 között a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke volt. (f Budapest, 1998. július 10.) 1925. szeptember 5. * P. Károlyi Zsigmond (Csanytelek) technikatörténész, a vízügyi történeti kutatások jeles képviselője. A pesti egyetem bölcsészkarának elvégzése után a műegyetem könyvtárában dolgozva írta meg a kiváló reformkori mérnök Beszédes József életrajzát (1953), majd „A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon" című nagy történeti vázlatot, amely a hazai vízimunkák történetét a társadalmi-gazdasági igények összefüggésében vizsgálta. A Magyar Vízügyi Múzeum egyik alapító tagjaként szerkesztője volt a „Vízügyi Történeti Füzetek" kiadványsorozatnak, (f Budapest, 1989. március 26.) 1925. szeptember 24. * Kovács György (Budapest) hidrológus, akadémikus. 1951-től a vízügyi tervezési munkák egyik irányítója, a vízügyi főigazgatóság vezető munkatársa volt. 1970-től a VITUKI igazgatóhelyettese, majd 1980-1985 között főigazgatója. Műtárgytervezéssel kapcsolatos hidrológiai és hidraulikai, valamint talajmechanikai és mérnök-geológiai kérdésekkel foglalkozott. Jelentős tudományos eredményeket ért a szivárgó víz mozgásának tanulmányozásával. Egyik legfontosabb műve „A szivárgás hidraulikája" címmel 1972-ben jelent meg. Számos nemzetközi szakmai szervezet választotta meg vezetőjének, (f Budapest, 1988. április 21.) 1925. október 26. Hajdúszoboszlón Faller Gusztáv főmérnök vezetésével befejeződött - a Pávai-Vajna Ferenc által kitűzött - I.sz. hévízforrás feltárása, amelynek során a kiépített kút percenként 1600 liter 73 °C-os vizet, valamint napi 7300 m

3 gázt termelt. A kút körül az első fürdőt a város 1927-ben építette, s ezzel kezdetét vette a hajdúszoboszlói gyógyidegenforgalom első fejlődési szakasza. 1925. A Középtiszai Ármentesítő Társulat területén, Zsilén megépült az első benzinmotorral hajtott belvízi szivattyútelep. 1925. A Kis-Balaton Vízrendező Társulat befejezte a Zala szabályozását. Ezzel a folyót 10 km hosszúságban Hídvégtől Fenékpusztáig új mederbe terelték. A környező terület vízviszonyainak csatornákkal történő szabályozása azonban 1937-ig elhúzódott. 1950. január 1. Megalakult a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat, amely egyebek mellett Budapest közművei (vízellátási, csatornázási stb.) műtárgyainak tervezését is elvégezte. 1950. június 9. Ungváron megkötötték a magyar-szovjet vízügyi egyezményt, amely minden későbbi kétoldalú szerződés mintájául szolgált. 1950. július 5. t Cholnoky Jenő (Budapest) mérnök, földrajztudós. Tudományos pályafutását a budapesti műegyetem vízépítési tanszékén kezdte, később a földrajzi tudományok nagyhatású professzora lett a kolozsvári és budapesti tudományegyetemeken. Klimatológiával, hidrogeográfiával, geomorfológiával, és leíró földrajzzal egyaránt foglalkozott. Tőle származik a folyók szakaszjellegének elmélete. (* Veszprém, 1870. július 23.) 1950. október 1. A hazai öntözések tudományos színvonalának megalapozása érdekében Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézetet (ÖTKI) hoztak létre Szarvason. Feladatainak módosulásával az intézményt később Öntözési és Rizstermesztési Kutatóintézetté (ÖRKI) alakították át. A hazai rizstermesztés visszaszorultával az intézet neve Öntözési Kutatóintézetre (ÖKI) változott. 1950. október Az építési szelvény többszöri csökkentését követően abbahagyták az 1948. márciusában megkezdett Duna-Tisza-Csatorna építési munkáit, mivel nemcsak az építési terv, hanem a szükséges anyagi eszközöknek is híján volt a kormány. A földnyeső és kotró gépeket átvezényelték a tiszalöki vízlépcső, illetve a Keleti-főcsatorna építkezéseihez. 1950. A Nyírségben megkezdték - a feltaláló Gavallér Endréről elnevezett - Gavallér-féle újrendszerű előregyártott vasbeton csatornafenék-burkolat gyártását és alkalmazását, amely a kísérletek szerint jól bevált a folyós homokban. 1950. A magyar-csehszlovák Közös Műszaki Bizottság utasítására Petényi Oszkár és Oldrich Ruzicka irányításával elkészült „A magyar-csehszlovák Felső-Duna gázlós szakasza szabályozásáéi