Hidrológiai tájékoztató, 1999

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - A megújult szegedi Vízügyi Emlékhely és a Dél-Alföldi Erdészeti Tájékoztatási Központ megnyitó ünnepsége - Török Imre György: A megújult szegedi Vízügyi Emlékhely ünnepi megnyitása és Vedres István mellszobrának felavatása

tunk a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalattól mind a gyűjtemény fejlesztés, mind a működtetés vonatkozásában. Legnagyobb sajnálatunkra ez a kapcsolat a francia tulajdonos, pontosabban a francia igazgató érdekeltsége miatt megszakadt. Anyagi forrásaink megfogyatkoztak, a karbantartás a felújítás pedig nagyon időszerűvé vált. A Dél-alföldi Erdészeti Részvénytársasággal kialakított új kapcsolat, úgymond társbérlet adott új lendületet a telep rendbehozatalához, egyúttal az új kiállítás megrendezéséhez, amely némi kiegészítéssel és korszerűsítéssel a régi, állandó kiállításra épül. Ez az új kiállítás a főépület emeletén tekinthető meg. Nem mondanék róla sokat, hiszen önmagáért beszél. Majd döntsék el kérem, alkalmas-e, érdemes-e arra, hogy a technika történeti értékeket szerető érdeklődő fiatalok és idősebbek megkedveljék. Remélem, hogy megnyeri az Önök tetszését és remélem azt is, hogy a vizes szakmát művelő, szakemberek és intézmények a jövőben összefogással nem engedik, hogy ez az értékes bázis tönkremenjen. A vízügyi igazgatóság mellett a víziközmű vállalatok, a vízépítő vállalatok, a társulatok eszmei és anyagi segítségére is számítunk. A vízügy és erdészet összekapcsolódását, barátságát, a rokonszakmák vonzódását is jelképezheti ez a közös intézmény. Remélem, hogy erről van jogom beszélni. Mégsem akarom e tárgyban sokáig szaporítani a szót. Legyen a két szakma összekapcsolódásának jelképe Vedres István személye és most felavatandó szobra, melyet Inámi Bolgár Edit szobrászművész készített. Itt az előttünk álló szobor a vízügyi igazgatóságon elhelyezett márvány eredeti másolata. Had mutassam be Vedres István életútján, munkásságán keresztül azt, hogy ez a két szakma milyen sok szállal kötődhet egymáshoz. Beszédem elején idézett Cornélius Lelyt méltán nevezhetjük Hollandia Széchenyijének, hiszen nevéhez fűződik a nagy hon- __ foglalás, a tenger elfoglalása, a polderesítés, akárcsak a legnagyobb magyar nevéhez a Tisza szabályozás vagyis a mi második honfoglalásunk. Vedrest viszont Szeged Széchenyijének nevezhetjük, mert ő Széchenyit megelőzve, vele azonos formátumú személyiség volt. Rangját, érdemeit sírkövének felirata foglalja össze legtömörebben: „E gyász hantokkal fedetik Tekintetes Nemes Idősb Vedres István Úr, Tekintetes Csongrád és több megyék táblabírája, a bécsi és bruni Tudományos Társaságok tagja, Szabad Szeged Királyi Városa hajdan földmérője, Végezvén pályafutását érdemekkel teljes életének 67. Szent András hava 4. 1830 esztendőben". A síremlék a szegedi Belvárosi temetőben, a temető vasút melletti kerítés falában helyezkedik el. Szeged szülöttje volt, 1765-től születésétől Szegeden élt és alkotott, a tanulmányi időket kivéve. 1830-ban hunyt el. 1786ban Pesten szerzett földmérnöki oklevelet és mindjárt szülővárosába került, ahol 1821-ig nyugállományba vonulásáig a városi mérnöki tisztet töltötte be. 1826-ban Varsányi előnévvel nemesi címet kapott. A reformkor kiváló képességű alakja volt, bár vidéken élve nem vált annyira ismertté, mint a Pesten élő kortársai. Sokoldalúsága, magas szintű alkotóképessége ellenére talán azért sem került reflektorfénybe, mert mint városi mérnök ezernyi aprócska városi üggyel foglalkozott. Tervei, tanulmányai is csak részben valósultak meg. Sokoldalúságát bizonyító művei közül a számunkra legérdekesebbeket emelném ki. Különösen figyelemre méltó, hogy mérnök létére korát megelőző színvonalú tervet készített a futóhomok megkötésére, az Alföld fásítására. „A sivány homokság használhatósága" c. tanulmányával a későbbi híres homok-fásító erdőmérnök, Kiss Ferenc szellemi elődjének is tekinthető. Az erdősítéseket 1789ben saját földjén kezdte el, majd 1795-ben a városi tanácshoz benyújtott terve alapján folytatta. 1806-ban Szeged határában 200 ezer nyárfa, 80 ezer fűzfa és 140 akác csemete ültetésével javítottak az egyébként sanyarú helyzeten. Az ő érdeme az ország első erdőhivatalának, az „erdő-inspektorság"-nak a létrehozása (1804). Könyve 1825-ben jelent meg e tárgykörben, amikor már az 1807. évi XX. tc.-ben az Országgyűlés intézkedett az erdősítésről, és működött a Selmeci Bányászati Akadémián az erdészeti fakultás. Ezért nem kapott olyan figyelmet, mint amilyet érdemelt volna és kevesen tudják, hogy valójában ő volt az Alföld-fásítás kezdeményezője. Gazdasági-vízügyi szakíróként nagyobb visszhangot kapott tevékenysége. 1805-ben jelent meg híres gazdaság-politikai írása: „A Tiszát a Dunával összekaptsoló ujj hajókázható Tsatorna ..." címmel. Szeged kereskedelmi, közlekedési, ipari központtá fejlesztése érdekében reális alapokon nyugvó javaslatot dolgozott ki. Szeged régóta a marosi sószállítás és a gabona kereskedelem, a malom építés központja volt. Fontos vásárvárosként működött. Művében alapos vizsgálatot tár az olvasók elé, amelyben elismeri, hogy a Dunát a Tiszával Szolnok és Pest között lehet a legrövidebb úton összekötni, de a Szeged-Szolnok közötti gázlók miatt a szegedi csatlakozást tartja a legjobbnak. Szeged volt akkor a legnagyobb forgalmi gócpont, és hadászati jelentősége számottevő volt. „Egy nemzeti jószág" c. munkája alapján Vedres Széchenyi igazi szellemi előfutáraként minősíthető. Ez az alkotás 1807ben jelent meg, amely egy gazdasági-műszaki fejlesztési alap létesítésének kérdését veti fel, szinte Széchenyi „Hitel" c. művének gondolatát vezeti elő csaknem egy negyed századdal korábban. Rendkívül érdekes elgondolása és terve a tiszántúli árapasztó és öntöző csatorna ügyében. „A túl a tiszai nagyobb árvizek eltéríthetése" című könyvében, amelyet 1830-ban adott ki, nagyon alapos elemzés alá veti a Tisza-völgy árvízvédelmét, és olyan korszerű elgondolást javasol, amelyben a töltésezés mellett egy öntözésre is felhasználható árapasztó csatornával kívánja megoldani az árvízvédelmi biztonságot. Ezáltal a Tisza-völgy keleti peremén végigvezetve a csatornát, a terület komplex vízrendezésére nyújt lehetőséget, lecsapolással, tógazdálkodással, öntözéssel és rizs termesztéssel. A javaslatot nem dolgozta ki részletesen, de figyelemre méltó, hogy a vízrendezésben rejlő gazdasági lehetőségekre felhívta a figyelmet. Terveit Farkas László térképen is összesítette, amelyre ráirányult a szakmai közvélemény és a területen élők figyelme. Sorolhatnám még Vedres alkotásait, szervező munkásságát, közéleti tevékenységét. Hosszú időt venne igénybe, pedig érdemes lenne tanulmányozni, hogyan szervezte meg a Vedresházi mintagazdaságit, hogyan épített árvédelmi töltést társulati alapon Széchenyi előtt 30 évvel. Politikai szerepe, nyelvújító szerepe, szépírói munkássága is említésre méltó. Építészként is kiválónak bizonyult Szeged városában nevezetes épületek tervezése és kivitelezése fűződik nevéhez, olyanok mint a barokk stílusú városháza, a líceum, a Rókusi Városi Kórház. Nagyszerű, széles látókörű gondolatvilágát, egyéniségét a Duna-Tisza csatorna ügyében írt könyvének bevezető mondata jellemzi legszebben. Méltatását ezzel a tanulságos, számunkra is hasznos idézetei fejezném be, amely így hangzik. „Ami Jó és Hasznos, ha ma el nem végzed Hidd el: annak kárát holnap mindjárt érzed". Török Imre György 75