Hidrológiai tájékoztató, 1999

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Szabady János: 115 éves a győri ivóvíz-hálózat (A Vezetékes Vízellátás Napja, 1999. jún. 10.)

életében, főleg vízellátási, szennyvíz és hidrológiai-hidraulikai szakmai munkássága terén ... A teljes életet élő, a családját szerető és szolgáló kiváló szakember mindannyiunk számára példakép lehet. Az illetékes szakemberek elgondolkodhatnának azon, hogy a vízellátási szakma egyik legkiválóbb egyéniségének nevével fémjelezve, a víziközművekkel foglalkozó szakemberek számára Illés György víziközmű érem alapításával mind ülés Györgynek, mind az éremmel kitüntetett kiváló szakembereknek megfelelő megbecsülést lehetne biztosítani." 3. Néhány gondolat és megállapítás dr. Koltay József „emlékezéseiből" Dr. Illés György vízügyi szakmai tevékenysége az Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVH) Vízellátási Osztályának megalakulásától (1948) kezdődik és csaknem az 1980-as évek közepéig tart. Ez időszak méltán nevezhető a magyarországi vízellátás legdinamikusabb korszakának, melynek dr. Illés György volt a kiváló szervezője és irányítója. Elmondható, hogy dr. Illés György volt az elmúlt 50 év során a vízellátási szakma legnagyobb és egyik legsikeresebb egyénisége. Az ő közvetlen szervezésével és irányításával jött létre az Országos Vízügyi Főigazgatóságon a települések és az ipar vízgazdálkodásának egységes irányító szakmai szervezete, ismert és jól képzett, kellő szakismerettel és gyakorlattal rendelkező lelkes szakemberek beállításával.Ennek az „aranycsapatnak" volt a „csapatkapitánya" dr. Illés György (különböző beosztásokban: önálló osztályvezető, főosztályvezető, főigazgató, majd elnökhelyettes) és a „szövetségi kapitánya" Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. Néhány, talán még ma is ismert név 1948-ból, a „hőskorból": Alföldy György, Bartos István, Bélteky Lajos, Farkass Kálmán, Galgóczi Pál,. Harsányi Szabolcs, Horváth József, Holló István, Illés György, Kardos László, Vajda József. További ismert személyek a 1960-as és 1970-es évekből: Czinkotszky István, Cserjés Mátyás, Kádár László, Kelemen László, Koltay József, Lángos Antal, Perecsei Ferenc, Simó Tibor, Szakváry Jenő, Ungváry György. Talán nem érdektelen jelen választ keresni arra a kérdésre, hogy „Mit köszönhet dr. Illés Györgynek a vízellátási szakma? Röviden nagyon nehéz erre válaszolni, de mégis kísérletet teszek erre mint Illés György régi pályatársa, aki ugyancsak négy évtizeden át dolgoztam és sok-sok éven át közösen harcoltunk a kitűzött célok következetes végrehajtásáért. Dr. Illés György legfontosabb érdemei, szakmai tevékenysége - természetesen a teljesség igénye nélkül - a szerző megítélése szerinti fontossági sorrendben a következőkben foglalhatók össze: -A vízközmű társulatok jogi alapjainak megteremtése (1957), a víziközmű társulatok folyamatos szervezéséhez és hatékony működéséhez szükséges feltételek biztosítása. - A regionális vízművek, regionális vízellátási rendszerek kialakítása, elsősorban a borsodi iparvidéken, a Mátrában és a Balaton térségében. - A közüzemi víz és csatornaművek, regionális vízművek (szakvállalatok) korszerű üzemeltetési szervezetének kialakítása és továbbfejlesztése. - Az ipari vízgazdálkodás és a környezetvédelem területén kellő időben tett kezdeményezések és konkrét intézkedések. - Kitűnő kapcsolatteremtés és szakmai együttműködés kialakítása valamennyi érintett minisztériummal, országos szervekkel, az illetékes területi (helyi) vízügyi és tanácsi szervekkel. - A Vízellátási és Csatornázási Főosztály (Főigazgatóság) mindenkori megerősítése, elsősorban olyan szakemberekkel, akik a rájuk bízott feladatokat önállóan és kellő színvonalon tudják ellátni, akiket a vízellátási szakma szakemberei (vezetői) ténylegesen elismernek. A következőkben a víziközmű társulatok jelentőségéről, eredményeiről és jövőbeni szerepükről külön is indokolt említést tenni. A társulati forma - mind intézményrendszer - nem újkeletű, nagy múltra tekint vissza. Jogi feltételeit már 1807-ben szabályozták. 1948-ban azonban sajnálatos módon a vízitársulatokat államosították, majd 1957-ben Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Főigazgatóság elnöke (1955-1975) kezdeményezte az „ új típusú" társulati intézményrendszer létrehozását. 1957-ben a vízgazdálkodási társulatokat dr. ülés György javaslatára és közreműködésével bővített feladatokkal (vízellátás, csatornázás) szervezték újjá. Ma már egyértelműen megállapítható - a sikeresen végrehajtott országos vízművesítési program is bizonyította, - hogy akik kezedeményezték és támogatták dr. Illés György „bátor vállalkozását", akik kidolgozták és továbbfejlesztették a víziközmű társulati intézményrendszer szervezeti és jogi kereteit, korukat meghaladó gazdaságpolitikai bölcsességről tettek tanúbizonyságot! Néhány számadat a víziközmű társulatok 40 éves (1958-1998) tevékenységéről: Társulati beruházásban az elmúlt 40 év során kereken 2200 új vízmű és 230 új csatornamű épült. Megépült többek között közel 29000 km vízvezetékhálózat és több mint 4000 km szennyvízcsatorna. A vízműtársulatok beruházásának eredményeként kereken 4,0 millió fő állandó lakos és közel 1,0 millió fő üdülőlakos jutott vezetékes vízellátáshoz. Jelenlegi (1998. évi) árszinten a víziközmű társulati beruházások eddigi összege megközelíti az 500 milliárd Ft-ot. Véleményem szerint a víziközmű társulatokra, különösen a szennyvízcsatornázás (elsősorban a bekötőcsatornák) építése (fejlesztése) során, - mint jól bevált gazdálkodó (beruházó) szervezetekre - a jövőben még nagyobb mértékben szükséges építeni. A víziközmű társulatok további eredményes működéséhez azonban alapvetően szükséges, hogy a nagyobb arányú szervezéshez a jelenleginél kedvezőbb pénzügyi (gazdasági), szervezeti, személyi és jogi feltételek legyenek biztosítva. Szükséges továbbá, hogy az állam a továbbiakban fokozottabb segítséget és támogatást biztosítson a víziközmű társulatok szervezéséhez és működéséhez. 4. Dr. Juhász Endre előadásának G A közmű-olló alakulása és jelenlegi helyzete") összefoglalója Dr. Juhász Endre Magyarország településeinek szennyvízelvezetéséről, az ivóvízellátás és a csatomázás között kialakult „közmű-olló" nyílásáról ás jelenlegi helyzetéről tartott előadást. Az elhangzottfontosabb megállapítások a következőkben foglalhatók össze. Az előadó a bevezetőben „történelmi emlékként" bemutattta (kivetítette) az 1847-ből származó Pest város első csatornázási szabályrendeletét és az 1869. évben a Szabad Királyi Pest város legelső terviratát. 72