Hidrológiai tájékoztató, 1999

TERÜLETI VONATKOZÓ CIKKEK - Bukovszky György: Egy XIX. század eleji Sió hossz-szelvény a Balatontól a Sárvíz torkolatáig

ásványvizeknél képződő, illetve képződött travertinó egyik leggyakoribb megjelenésformái a forráskúpok, amelyeknek több típusát említ meg az irodalom [9]. Ezek a következők: a) lapos pajzs alakú (travertínovij sit) b) kupola alakú (travertínovij kupol) c) csúcsos forma (travertinovije szopki). A travertinó kúpokon túlmenően lejtőn képződő mészképződési formákat is megemlít az irodalom [9]. 6. Megállapítások - következtések 6.1. A vizsgált források által felszínre hozott és felhalmozott mészanyag legtöbb esetben a különböző típusú karbonátos kőzetekből származtatható (mészkő, dolomit, márvány) még azoknál a forrásoknál is, amelyek más típusú közvetítő kőzeteken (bazalt, gnájsz) törnek is felszínre. 6.2. A tanulmányozott források jelentős része genetikailag a karsztos ásványvizek csoportjába sorolhatók. Kisebb részük pedig a repedezett - töredezett kőzetekhez kapcsolódva az ásványvizes résforrásokat képviselik. 6.3. A tárgyalt travertinóképző források esetében azok túlnyomó többségében igen nagy szerepet játszik az utóvulkáni tevékenység ez ezen belül a CO2 gáznak van döntő jelentősége a vizek mineralizációjában. Ezen túlmenően előfordulnak olyan ásványvizek is, amelyek mélyszerkezeti törésekkel állnak kapcsolatban és a CO2 gáz e szerkezetekkel áll összefüggésben. 6.4. A kiválást előidéző mész - szénsav - egyensúly megbomlásában a megfigyelések szerint többféle hatótényező érvényesül, miután e források gázokban és oldott sók menynyisége vonatkozásában rendszerint túltelítettek. Ezért az első alapvető, kiválást okozó tényezőként kell megemlíteni azokat a fiziko-kémiai folyamatokat, amelyek az ilyen források esetében felszínre lépésük pillanatában lezajlanak. Ebben a folyamatban a nyomáscsökkenésnek van a legfontosabb szerepe az egyéb tényezők mellett. Evvel magyarázható csak, hogy a kilépés helyén, annak közvetlen környezetében azonnal dinamikus mészkiválás tapasztalható. A kiválást előidéző okként indokolt még megemlíténi a vízmozgásban bekövetkező változásokat, az elfolyó víz szétterüléséből adódó nagymértékű felületnövekedést - vékony vízfilm kialakulását -, ahol a kiválás igen intenzív és rendszerint mikrotetarátás formában csapódik ki a mész. 6.5. A vizsgált hideg ásványvizeknél a kivált karbonátanyag leggyakoribb megjelenési formája a. forráskúp, amélynek alakja, nagysága és a kicsapódott travertinó vastagsága igen nagy változékonyságot mutat. A kúpos megjelenésformákon túlmenően a lejtőn kivált mészfelhalmozódások is több helyen megfigyelhetők. 6.6. A travertinó előfordulásoknál a vékonyrétegezettség az uralkodó, a réteglapok felülete hullámos a mikrotetarátás kiválások következtében. A rétegek dőlésszöge tág határok között változik. A mészkő rendszerint kemény, és az e kőzetféleségre igen jellemző likacsosság csak ritkán tapasztalható, amelyek a növényzettől független képződésre utal. IRODALOM [1 ] Fodor T.-né et al.: Az erdélyi medence és a Keleti-Kárpátok fontosabb édesvízi mészkő előfordulásainak összehasonlító vizsgálata a hazaiakkal. Földtani Közlöny, 112. 1982. 3. 241-259. [2] Franko O. et al.: Tvorba a klasifikacia mineralnych vod zapadnych Karpat. Bratislava, 1975. 7-188. [3] Kisgyörgy Z - KristóA.: Románia ásványvizei. Bukarest, 1978. 1-112. [4] Pálfy M:. Borszékfürdő és Gyergyóbélbor geológiai és hidrológiai viszonyai. Földtani Közlöny, 35. 1905. 1-12. [5] Pilous V.: Morfogenetická typizáce pramenitovych penovcovych a travertinovich forem reliefu. Praga, 1985. 3-106. [6] PricajanA.: Apele minerale si termale din Romania. Bukarest, 1972. 3-295. [7] Schulhof Ö. Et al.: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957. 337-360. [8} Staub M.: A borszéki mésztufa lerakódása. Földtani Közlöny, 1893. 23. 185-191. [9] Vartanyan G. Sz.: Mesztorozsdenija uglekíszlüh vod gornoszkladcsatüh regionov. Nyedra Moszkva, 1977. 224-253. [101 Vitális Gy.: Földtani és vízföldtani megfigyelések a Magyar Hidrológiai Társaság 1962. évi romániai tanulmányútján. Hidrológiai Tájékoztató, 1962. 68-79. Egy XIX. század elejei Sió hossz-szelvény a Balatontól a Sárvíz torkolatáig BUKOVSZKY GYÖRGY Ebből az időszakból több Sió hossz-szelvény is ismeretes, de csak ez terjed ki a Sió akkori teljes hosszára. A terv a Fejér Megyei Levéltárban található, közelebbről a herceg Batthyány család enyingi térképtárában. A Sió akkor még Pálfánál torkollott be a Sárvízbe, mint az a mellékelt Ihrig Dénes által összeállított „A magyar vízszabályozás története" című kiadvány 258. oldalán található (I. ábra) térképmásolat szemlélteti. A két meder itteni szétválasztását csak a Sárvízi Társulat működésének kezdeti éve után 1811-ben végezték el Tolna és Fejér megyei napszámosokkal. A felmérés alaksíkja az 1822.év előtti, közelebbről meg nem határozott Balaton vízszintje, esése a torkolatig kis eltéréssel megegyezik, mind Beszédes József, mind Tumler Henrik adataival, ami Krieger Sámuelével szemben kerekítve 4 méterrel kisebb. A Balaton felvételi vízszintje abban az időben 108,3 maf. körül volt, amely mint a korábbi dolgozatomban a Fejér Megyei Levéltárban őrzött, a 90-es évek első felében készült „Néhány mondat egy történeti vitához" című dolgozatomban, valamint az azt követő írásbeli kiegészítésben megállapítottam a török korba is benyúlólag a tó közép-vízszintjének tekinthető. A tó vízszintjének alakulásában ugyanis az időjárás változékonyságán, az éghajlat ingadozáson kívül meghatározó szerepe volt a vízfolyásba épült malmok üzemeltetésének. A hossz-szelvény, mint a feliratból is kitűnik Farkas Imrének, a herceg Batthyány uradalom enyingi tiszttartójának 1847. évi másolatában marad fenn. A tiszttartóról meg kell jegyezni, hogy felvirágoztatta az enyingi központhoz tartozó uradalmakat, mint azt Demeter Zsófia a Székesfehérvári Szent István Király Múzeum történésze ezen irattár avatott ismerője megállapította (D(2) (3). • Érdekes a térkép felső részén található esésszámítás, amellyel 40