Hidrológiai tájékoztató, 1999

TERÜLETI VONATKOZÓ CIKKEK - Madarász Eleonóra-Rák Tibor: A fővárosi fürdők szűrő-forgató programja és eredményei

medence vízének gyógyászati szempontból értékes biológiailag aktív alkotórészeit a vízforgatás károsítaná, vagy ha a medence töltésére használt víz olyan összetételű, hogy tisztítására megfelelő technológia nem áll rendelkezésre. Úszó és strandmedencékre a rendelet értelmében akkor sem kérhető felmentés, ha azok vízellátása elismert ásványvízzel, vagy gyógyvízzel történik. A rendelet végrehajtásaként az érintett 36 db úszó és strandmedencére a tanulmánytervek elkészültek és jóváhagyás céljából a területileg illetékes ÁNTSZ-hez kerültek, 52 db gyógymedencére pedig az üzemeltető a vízforgató létesítése alóli felmentést kért. Az úszó és strandmedencék esetében az ANTSZ a vízforgatók létesítésére az elvi engedélyt megadta, és a terveket kidolgozásra alkalmasnak találta. A gyógymedencék vízforgató alóli felmentési kérelmére 19 medencénél pozitív válasz született, 33 medence esetében pedig a hatósági engedélyeszési eljáráson túlmenően az engedélyezéssel kapcsolatban további eljárás van folyamatban. A szűrő-forgató program végrehajtására a mintegy 4,0 Milliárd Ft-os fedezetet a Fővárosi Önkormányzat biztosítja. A program végrehajtásával legalábbis az érintett medencék vonatkozásában több évtizedes technológiai lemaradást lehet felszámolni fürdőinkben. A korszerű hidraulikai kialakítással átépített medencékben a vízforgató berendezésekkel garantáltan biztosítani lehet a közegészségügyileg kifogástalan vízminőséget. Ezen kívül jelentősen csökkenthető a vízfelhasználás, főleg a hideg vizes strandjainknál. Ez környezetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű a vízbázis hatékony kímélése miatt. Egy strandmedence esetében, ha átlagos napi terhelést veszünk figyelembe, akkor vízvisszaforgatás esetén a vízfelhasználás a töltő-ürítő üzemmódban felhasznált vízmennyiség 25-öd része. Melegvizű fürdőknél, ahol a forgatott víz hőveszteségét a melegvíz folyamatos hozzákeverésével pótoljuk, a vízmegtakarítás lényegesen kevesebb. Ez nagyban függ az időjárástól, a rendelkezésre álló kútvíz hőmérsékletétől és a medencevíz üzemi hőmérsékletétől. De a gyakorlati tapasztalatok szerint átlagosan a felhasznált vízmennyiség vízforgatás esetén még így sem éri el a töltő-ürítő rendszerű üzemben felhasznált víz menynyiségének 1/3-át. Ezeknél a medencéknél egy további műszaki fejlesztési lépésként kívánatos lenne a meleg hévizet a keringetett medencevíz körbe beépített hőcserélőn átvezetni, ezzel biztosítva a medencevíz hőveszteségének pótlását. Az így lehűlt hévizet pedig további hasznosításként töltő-ürítő terápiás medencék pótvízellátására lehetne felhasználni. A jelenlegi forrás azonban az ilyen mértékű vízgazdálkodás műszaki átalakítására nem biztosít fedezetet. A szűrő-forgató program végrehajtása a fővárosi fürdők esetében nagyon sok megoldandó kérdést vetett fel, amelyek megnehezítik a tervezés és a kivitelezés folyamatát, és esetenként megdrágítják a kivitelezést. Nagyon kedvező, soha vissza nem térő lehetőségnek látszik egy ilyen széleskörűen sok medencére kiterjedő program közül egy időben történő megvalósításánál az egységes üzemeltetési, karbantartási feltételek megteremtése, vagyis az alkalmazott vízvisszaforgatási technológia, a beépített gépek, szerelvények, az irányítástechnikai, az épített műtárgyak, burkolatok tipizálása. Mindezek megvalósítása olcsóbbá tehetné az üzemeltetést, egyszerűbbé és hatékonyabbá a kezelő személyzet kiképzését és kihasználását. Olcsóbb és jobban szervezhetőbb lenne a karbantartás és javítás. Sajnos azonban fürdőinkben ezeket a rendező elveket az objektív adottságok miatt csak részben lehet megvalósítani. A medencék töltő- és pótvízellátását biztosító vizek minősége, kémiai összetétele, hőmérséklete majdnem minden fürdőnél más és más. Általánosságban a vízbázisok kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos vizek, dő összes sótartalmuk különböző, alapvető eltérések vannak a nátrium, a szulfát, metabórsav, szabadszénsav, valamint alumínium ion tartalomban, a vízhőmérsékletek pedig 21 °C - 76 °C között változnak. Ezért minden egyes fürdőnél az alkalmazott vízkezelési technológiát egyedileg kell maghatározni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden fürdőben más és más technológiát kell alkalmazni, de az egységes vízkezelési technológia teljeskörűen nem oldható meg. A Széchenyi fürdőben a medence vízellátását biztosító vízben például az ammónium-ion tartalom meghaladja az MI-10-204:1993. „Fürdőmedencék vízkezelése vízvisszaforgatással" című Műszaki Irányelvekben rögzített határértéket. Ezért a vizet törésponti klórozással előkezelni kell. A fürdővendégek részéről erőteljes igény volt a Szt. Lukács fürdő esetében olyan vízforgatási technológia alkalmazására, mely minél kevesebb vegyszer felhasználásával jár. Ezért itt az úszómedencéknél ráiszapolós szűrési technológia fog megvalósulni, amely nem igényel derítőszer adagolást. A vizek változó minőségén kívül az alkalmazott technológiát - főleg a szűrési technológia vonatkozásában - alapvetően befolyásolja a vízvisszaforgató gépház telepítési lehetősége. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vízforgató berendezéseket meglevő, általában régi építésű épületekben, vagy csak nyáron üzemelő idénystrandokon kell elhelyezni. Az utóbbiaknál általában a medencék közelében nem áll rendelkezésre kellő méretű épület és nem kívánatos a strand területén egy új magas létesítmény megjelenése sem. A vízvisszaforgató berendezés telepítésével kapcsolatosan a legnagyobb problémát a Széchenyi fürdő okozta. Az ülő, úszó és gyermekmedencét magába foglaló strandterületet körben épület határolja. A strand szabad területe nagyon korlátozott, nem bővíthető, itt a forgató gépház még süllyesztett kivitelben sem volt elhelyezhető. Az épület belsejében megfelelőnek kínálkozott egy felhagyott széntüzelésű kazánház. Azonban az 1913-ban átadott épület kialakítása nem tette lehetővé a szükséges 6 db JE 3,15 szűrőtartály beszállítását. Felmerült a tetőbontás és a helikopteres beemelés lehetősége is, de főleg az esetleges későbbi tartálycserék bonyolultsága miatt ezt elvetettük. Ezek után vetődött fel az épített nyitott szűrő gondolata, mely a felszíni ivóvíz tisztításban széleskörűen elterjedt, és az 1930-as években épült budapesti fürdőknél már alkalmazták (Kispesti strandfürdő). Mivel ezek a szűrők gravitációs elven működnek 5-7 m/h szűrési sebességgel, medencevíz szűrésére a jelenlegi technológiai követelmények betartásával nem alkalmasak. A szükséges forgatási teljesítményhez nagyon nagy szűrési felületek adódnak. Ezért a szűrő szívott kivitelben került kialakításra, és így biztosítható a 20-30 m/h közötti szűrési sebesség {l.ábra). További nehézséget jelentett, hogy a Széchenyi fürdő, a Szt. Lukács fürdő és a Szt. Gellért fürdő műemlék, így az építési engedélyezési hatóság az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Műemlékfelügyeleti Igazgatósága. Ezeknél a fürdőknél feltétel volt a medencék eredeti geometriai állapotának megőrzése. Különösen a Széchenyi fürdő medencéinek hidraulikai átalakításánál jelentett ez műszaki nehézséget, mert a feszített 32