Hidrológiai tájékoztató, 1999

TERÜLETI VONATKOZÓ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő-dr. Vörös Lajos: Szokatlan kékalga tömegprodukció a Balaton déli partjainál 1997 nyarán

leteket izoláló létesítmények, töltések és burkolatok. Az eddig ellenőrzött fóliák összfelülete több mint 1 183 000 m

2. Tekintettel arra, hogy sok létesítményen végeztek ismételt ellenőrzéseket, az összes ellenőrzött felület nagysága ennél lényegesen nagyobb. Szlovákiában 66 helyen alkalmazták a SENSOR DDS rendszert. Ezek között az ismertebb helyek: Ziar nad Hronom, Dubnica nad Váhom, Spisská Nová Ves, Raznany, Horná Stubna, Zohor, Námestovo, Spisská Belá, Brezno, Turcek, Hlohovec, Senec, Dolny Bar stb. A Cseh Köztársaságban megvalósított 49 ellenőrzött létesítmény közül néhány: Úpohlavy, Chvaletice, Vyskytná, Neratovice, Hradcany, Veltrusy, Záhubek, Kolín, Dobruska, Michalovice, Veiké, Mezirici, Repiste stb. A 76 további létesítmény többek között Franciaországban, Lengyelországban, Japánban, Magyarországon, Németországban, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, Belgiumban, Svédországban, Koreában és Angliában található. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a SENSOR DDS ellenőrző rendszernek a hazai vízépítésben történő használatára F-115 törzskönyvi szám alatt adott ki Alkalmazási Engedélyt. Posta Péter TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK Szokatlan kékalga tömegprodukció a Balaton déli partjainál 1997 nyarán DR. PONYI JENŐ - DR. VÖRÖS LAJOS MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany 1997 év nyarán az illetékes egészségügyi szervek felkeresték a MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetét és sürgős szakvélemény adására kérték fel a következő jelenségre vonatkozóan: Az említett év július 10-14. időszakában, a fürdési idény közepén, az egyik siófoki szálloda strandfövenyén emberi, illetve állati fekáliára emlékeztető formátumok jelentek meg nagy tömegben. Biológus mentalitással nem rendelkező emberek szemszögével megítélve, ezek a hurkaformájú anyagok meglehetősen undort keltőek voltak. A tihanyi intézet igazgatója két specialistát egy hidrozoológust (dr. Ponyi Jenő) és egy hidrobotanikust (dr. Vörös Lajos) bízott meg a szakvéleményhez szükséges vizsgálatok elvégzésével. Zoológiai szempontból a kézhez kapott „hurkák" megtekintése után, két hipotézis merült fel: (1) Nagy mennyiségű édesvízi szivacs (Spongilla), esetleg mohaállat (Bryozoa) került a vízbe, amely leválva a szilárd aljzatról és feldarabolódva alakította ki a fekáliához hasonló formátumot. (2) A tóban élő számos cápaméretű busától származó fekáliáról van szó. ad. 1. A hozott mintákból számos preparátumot készítettünk, majd megállapítottuk, hogy azokból teljesen hiányoznak a szivacsokra jellemző váztűk, és ugyancsak hiányoznak a mohaállatok barnás színű kitinkutikula „lakásai" is. Az egész barna „hurka" masszát apró algák és nagyobb kovamoszatok alkották. Ezek mellett sok apró kvarcszemecske is megfigyelhető volt. ad. 2. A busa béltartalmát, jellemzően, 42-91 súly %-ban kisrákok teszik ki (Ponyi J.: Természet Világa, 1987, 4, 158. oldal). A kapott „hurkákban" sem az ágascsápú rákok (Cladocera), sem pedig az evezőlábú rákok (Copepoda) maradványai nem voltak megtalálhatók. Az előforduló néhány kagylósrák (Ostracoda) héj az iszap felszínéről került a masszába. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a „hurkák" állati eredete kizárható. A botanikai (jelen esetben algológiai) vizsgálatokból az alábbiak állapíthatók meg: A „hurkákból" készített kenet fluoreszcens mikroszkópi vizsgálatával kimutattuk, hogy az nem más, mint egy 0,8-1,0 mikrométer átmérőjű kékalga közel tiszta tenyészete. Ez a kékalga fikoeritrinben gazdag, amely vörösbarna pigment elnyomja a klorofill zöld színét. E kékalgák által termelt nyálka tartja össze és kölcsönöz rugalmasságot a lapos vagy gömbölyded telepeknek. Ezek az apró telepekbe (kolóniákba) tömörült sejtek a fluoreszcencia intenzitása és színe alapján épek és egészségesek voltak, nem látszottak pusztulásának nyomai. A kvantitatív vizsgálat során megállapítottuk, hogy egy köbcentiméter mintában 15 milliárd (!) fikoeritrinben gazdag alga (cianobaktérium) sejt van, amelynek nedves tömege 7,5 milligramm. Ebben a minta mennyiségben ugyanakkor 25 mikrogramm klorofillt mértünk spektrofotometriás módszerrel, ami azt jelenti, hogy a biomassza 0,33 %-a klorofill, ami teljesen normális és az alga jó fiziológiai állapotátjelző érték. A szálloda strandján megjelenő undortkeltő anyag felhalmozódása tehát nem külső szennyeződés eredménye, hanem a Balaton fenekén kialakult algabevonat felszakadozásának és a parton a hullámzás miatti összetömörödésének következménye volt. A fentiekből egyértelműen következik az is, hogy enterális kórokozókkal történő fertőzésveszélytől nem kellett tartani. Felvetődött akkor és most is, hogy megismétlődhet-e ugyanez a jelenség a jövőben? A kérdés különösen fontos, mivel ez az algabevonat a fürdőzök testével érintkezve bőrirritációt, nyálkahártya gyulladást okozhat. A választ a Balaton üledékének rendszeres helyszíni vizsgálata fogja csak megadni. E szokatlan jelenségből más, általánosabb következtetés is levonható. Még mindig nincs kellő információnk a tavi üledék felső rétegében, illetve a víz-iszap határán élő mikroszervezetek ökológiai viszonyairól, az ott lezajló változások okairól. Fontos lenne tudni, pl. hogy a mikroalgák és az azokat fogyasztó egysejtű állatok, fonálférgek, szűrő kisrákok stb. kapcsolatrendszere miként alakul. Az ilyen jellegű kutatások adnának magyarázatot a fentiekhez hasonló jelenségek megértéséhez. A Balaton ökológiai kutatásra szánt pénzeket a jövőben meggondoltabban kellene felhasználni, a kutatási feladatokon belül pontosabban kell meghatározni, mi a lényeges és mi a kevésbé fontos. A „minden összefügg mindennel" elvet finanszírozás tekintetében fel kell adni. Időszerű lenne egy olyan Balaton Bizottság létrehozása, amelynek tagjai ténylegesen és nem formálisan szakemberek. 25